Remélem, világos, hogy nem egy grandiózus apokaliptikus világvége-forgatókönyvről beszélek, hanem inkább egy sor drasztikus, hanyatlás közbeni korrekcióról – valahogy úgy, mintha leesnénk egy ingatag csúcsról, és a dolgok sorozatos zökkenőket követően állnának új pályára, a korábbinál sokkal alacsonyabb szinten. E döccenések némelyike elég csúnya lesz, de ez nem jelent apokaliptikus világvégét.
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés vagy zaklatás miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
Ford megj: A blogomon többször idézett Charlie Obert 2016-ban kezdte az alábbi cikksorozatot. Akkoriban, a már felbomlóban levő Uránusz-Plútó kvadrát egy , a tradicionális irányzatok által is figyelembe vett Jupiter-Szaturnusz négyszöggel egészült ki, a 2000-ben kezdődött konjunkciós ciklus zárókvadrátjával. A két bolygó változó jegyben, a Jupiter a Szűzben, a Szaturnusz a Nyilasban tartózkodott. Eközben a már egyébként is ingatag struktúrákat a Szaturnusz-Neptun kvadrátja erodálta; 2016 nyarán a három bolygó egy változó T-t képezett. Bár a hagyományos irányzatok nem veszik figyelembe sem a transz-szaturnikus bolygókat sem a fényszögképeket, a zavar és felbomlás trendjeinek beazonosításához bőven vannak az eszközeik. A sorozat 2022-ben is releváns volt. Függetlenül attól, hogy pártunk és kormányunk -nomeg a ruszki propaganda előszeretettel igyekszik a hanyatló Nyugatra hivatkozva elterelni a figyelmet saját anomáliáiról, a probléma valós. És jóllehet egykor szabadabb világunk már nem is annyira szabad, hamarosan még jelenlegi állapotában is keservesen vissza fogjuk sírni. 2024 nyarán, a 2020 december 21-én kezdődött Jupiter-Szaturnusz ciklus nyitókvadrátjának első bepontosulásakor a sorozat újabb résszel gazdagodott. Akkor is van aktualitása, ha a benne található gondolatok egy része már ismerős. A 2016-ban egyesek számára még disztopikusnak tűnő fejtegetések az elmúlt évek realitásaivá váltak, a mélyrepülés pedig még nagyobb lendülettel folytatódik.
Visszatekintve azokra az írásaimra, amelyeket az elmúlt nagyjából tíz év során közzétettem az asztrológia blogomon, kiemelnék egy bizonyos esszépárost, amelyeket szerintem érdemes újra elővenni és folytatni.
Jelen esszé célja átfogóbb keretet adni asztrológiai gondolkodásomnak. Összekapcsolódik azzal a mundánasztrológiával és a világhoroszkóppal kapcsolatos munkámmal is, amelyen jelenleg dolgozom.
Ezt azért tartom fontosnak, mert megtanultam, hogy a mód, ahogyan valaki asztrológiával, különösen mundán asztrológia előrejelzésekkel foglalkozik, erősen függ a világnézetétől és a politikai beállítottságától. Ebben az esszében azt a nagyléptékű keretrendszert vázolom fel, amelyet a világ értelmezéséhez használok.
Az első esszé címe: Gondolkodásunk formája.
Itt arról beszélek, hogy a gondolkodásunknak formája van, és nagyon fontos, milyen formát ölt a gondolkodásunk, és hogy nagy különbség van a lineáris és a ciklikus gondolkodás között. A mai esszét nyitó kép vizuálisan is összefoglalja ezt; a későbbiekben bővebben is ki fogom bontani.
A következő esszé címe : Geometria és polaritás
Ebben szintén a ciklikus gondolkodás koncepcióját veszem alapul, és összekapcsolom az ellentétes polaritásokról való beszélgetéssel. Az egyik mód, ahogyan a lineáris gondolkodás hajlamos kezelni a polaritásokat, az, hogy egyre inkább polarizált ellentétekben gondolkodik, ahol szélsőséges kilengések történnek egyik oldalról a másikra, és egyre nagyobb az ellenségeskedés az ellentétek között, elérve azt a pontot, ahol mindenfajta együttműködés megszakad. (Nagyon remélem, hogy ez ismerősen hangzik.)
Érdekes módon mindkét esszét 2016-ban írtam, egy másik jelentős választási évben, azon a választáson, amikor ez az érdekes, a valóságosnál sokkal nagyobb, mitológiai projekciós felület, ez a Donald Trump nevű ember berobbant a színpadra, és teljesen felforgatta a politikai valóságunkat.
Atyaég, milyen érdekes volt az a néhány év, nemde?
Úgy gondolom, ezek az esszék illeszkednek a 2016-os világhoz, és őszintén szólva azt hiszem, hogy a mai instabil világban még jelentősebbek és nyilvánvalóbbak.
Annak idején szerintem ezek az elképzelések a határokat feszegették. Arra számítok, hogy ma sokkal többen vannak, akik hajlandók ezt tudatosítani, mint akkor, amikor először tettem közzé ezeket a cikkeket.
Hadd fogalmazzam újra: akkoriban úgy láttam, hogy e gondolatok feszegetik a határokat. Most úgy vélem, nagyon közel járunk a határ átlépéséhez, és arra számítok, hogy ezek az elképzelések az ésszerű spekulációk szintjéről rövidesen átkerülnek a mindenki számára nyilvánvaló utólagos felismerésekére.
Az alábbiakban szeretném összefoglalni az álláspontomat.
Az asztrológia a valóságot a növekedés és a változás ismétlődő ciklusai kontextusában fogja fel. Olyan ellentétek váltakozásáról van szó, mint a fény és a sötétség, a nyár és a tél és így tovább, valamint a folyamatos időbeli ciklusokról, születésről, növekedésről, virágzásról, hanyatlásról, halálról és elmúlásról, amelyet kollektív értelemben újjászületés követ és így tovább. Ezt a fenti ábrán a hullám jelképezi.
Az egyenes piros vonal a mi modern felfogásunk szerinti valóság, amely a Haladásnak felel meg, ahol csak megyünk feljebb és feljebb, egyre jobbakká és jobbakká válva, mindig előre haladva. Az egyenes vonal és a hullám a felfelé vezető úton nagyjából szinkronban van, de a lefelé vezető úton egyre inkább eltérnek egymástól.
Az asztrológia a világot ciklusok, felemelkedő és leszálló hullámok és egymást kiegészítő ellentétek mentén szemléli. Ciklikus, körkörös, hullám alakú.
Ezzel szemben modern világunk egyirányú egyenesekben gondolkodik a valóságról. Ez a Haladás modern vallása.
A körülöttünk lévő világ nagy része az asztrológia formavilágának megfelelő módon viselkedik – a növekedés és hanyatlás ciklusai váltakoznak, a mozgás hullámokban zajlik. Eközben mi egyenes vonalakban gondolkodunk.
És itt jön a lényeg – amikor gondolkodásunk formája nem felel meg a körülöttünk lévő világ formájának, bajba kerülünk.
Amikor a lineáris gondolkodás, amellyel a világot kezeled, egyre kevésbé lesz szinkronban a körülötted lévő valósággal, komoly korrekciókra kell felkészülnöd.
Hogy tágabb keretbe helyezzem mindezt, egy olyan szerzőre szeretném felhívni a figyelmet, aki egyike volt azoknak, akik hosszú távon is nagy hatást gyakoroltak rám, és olvasásra ajánlani munkáját.
Oswald Spengler – A Nyugat alkonya.
A Nyugat alkonya Spengler legjelentősebb, kétkötetes műve. Még mindig forgalomban van, elérhető egy egykötetes rövidített kiadásban és egy gyönyörűen kivitelezésű, kétkötetes papírfedeles reprint kiadásban is az Arktos kiadó gondozásában. Csodálatos, gazdag, szuggesztív és költői mű, amelyet nagyon ajánlok. (Ford.megj: magyarul 2011, 2021, 2023-ban adták ki; könnyen beszerezhető )
Spengler tézise egy Goethétől származó felismerésen alapul. Alapvetően az országok és civilizációk élőlényekként viselkednek, és mint élőlényeknek, életciklusuk van.
Itt emeljük ki a ciklus szót. (Ford. megj: mundán-asztrológiai ciklusokról bővebben itt és itt. Természetesen vannak más asztrológiai ciklusok is.)
Egy biológiai szervezethez hasonlóan egy ország és egy civilizáció ciklusa magában foglalja a születést, a gyermekkort és a növekedést, az érettséget, az öregedést, a hanyatlást és a halált. Ha több civilizációt állítunk párhuzamba egymással, miként Spengler teszi zseniálisan a könyvében, akkor nagyon sok mindent megtudhatunk arról, hogy milyen fázisban van jelenlegi kultúránk.
Ez pedig a hanyatlás.
Spengler faustinak nevezi kultúránk hátterében álló víziót, amely a gazdagság, a terület és a hatalom korlátlan terjeszkedésének és növekedésének eszméjén alapul. Ez a vízió magyarázza az elmúlt évszázadokban a civilizált világ nagy részét uraló angol-európai-amerikai birodalom fejlődési pályáját, amely jelenleg öregkorát, szenilitását és hanyatlását éli.
Történelmi szempontból olyan kultúrában élünk, amely egyenes vonalakban, örökös haladásban és növekedésben gondolkodik, nem pedig ciklusokban. Ez a valóság alapvetően fausti felfogása Spengler kifejezésével élve – bátran elmenni oda, ahol még soha senki nem járt (és itt jön a giccses háttérzene…).
Gondoljunk az örökös fejlődésre, ahol az új éppen azért jobb, mint a régi, mert új, és a jövő éppen azért jobb, mint a múlt, mert az a jövő. Gondoljuk meg, hogy ez hogyan kapcsolódik napjainknak ahhoz a rendkívül erős kulturális mozgalmához, amely történelmi és kulturális örökségünk minden nyomának eltörlésére törekszik.
Az asztrológia ciklikus tudomány, és minden a ciklusokon belüli ciklusokról szól. Spengler szemléletmódját éppen azért tartom nagyon hasznosnak, mert nagy ciklusok összefüggéseiben gondolkodik.
Térjünk vissza a jelen esszé kezdő képéhez.
Az egyenes piros vonal országunk jelenlegi pályáját jelképezi, amely a feltételezett állandó gazdasági növekedés – és az örökös politikai és területi növekedés – útjára lépett, ahol jogunk van uralni a bolygót – persze jóakaratúan.
A mögöttes, hullám alakú szinuszgörbe jobban tükrözi valóságunkat, és az asztrológia alapját képező világnézetet.
A problémákat az egyenes piros vonal és a mögöttes valóság görbe hulláma közötti szakadék okozza.
A világ egyenes vonalú modellje jól működik abban az esetben, amikor az egyenes vonal átfedi a hullámot – vagyis amikor a dolgok ténylegesen a felfelé ívelő görbén haladnak. Remekül működik, amíg fiatal vagy, amíg növekedsz, amíg jólétben élsz – amikor a dolgok „felívelnek”. Itt az USA-ban fél évszázadon keresztül a felfutó görbén voltunk, hála a fosszilis tüzelőanyagok masszív kiaknázásának és kimerítésének tulajdonítható robbanásszerű növekedésnek.
Ahogy azonban a két grafikon kezd eltolódni egymástól, a világ egyenes vonalú modellje egyre működésképtelenebbé válik.
A világ egyenes vonalú modelljében nem tudunk megfelelő módon gondolkodni a hullám csúcs- és hanyatlási szakaszáról, így nem ismerjük fel, amikor elérjük, nem tudjuk, hogyan kezeljük, és hajlamosak vagyunk olyan intézkedéseket tenni, amelyekkel a vonal egyenesen és fent tartható – de minél inkább eltolódik a két vonal szinkronja, annál valószínűbb, hogy valamilyen katasztrofális korrekciót kell eszközölnünk, hogy újra összehangoljuk őket.
Valójában a valóságról alkotott képünk korrigálódik.
Ha valamiről nem vagyunk képesek gondolkodni, akkor nem tudunk vele foglalkozni. Kikerül a látóterünkből.
Azt hiszem, ez nagyjából magyarázatot ad a politikai retorikára itt Amerikában – és ami azt illeti, a mai Európában is. Mindannyian hiszünk a haladásban, az állandó előrelépésben és felívelésben, a folyamatos növekedésben, a folyamatos jólétben és hatalomban.
Soha nem veszíthetünk, soha nem indulhatunk hanyatlásnak, soha nem bukhatunk el, soha nem ismerhetjük el a vereséget, mert az a fausti valóság végét jelentené. A világ sokkal inkább értelmet nyer, ha rájövünk, hogy a hatalmon lévők úgy tűnik, azt gondolják, hogy soha, de soha nem ismerhetik el a vereséget, vagy hogy hibát követtek el.
A világ egyenes vonalú haladás-térképén, ha nem növekszünk, nem leszünk egyre virágzóbbak stb. – vagy ami még rosszabb, ha úgy tűnik, hogy egyre kevésbé vagyunk virágzóak, egyre instabilabbakká válunk stb. – akkor valami biztosan nem stimmel, tehát meg kell találnunk a módját a „dolgok egyenesbe hozatalának” hogy minden a régi kerékvágásban folytatódhasson az örökös jólét és növekedés jegyében. Eközben az egyenes vonalú illúzió fenntartása érdekében tett lépéseink egyre irreálisabbá és diszfunkcionálisabbá válnak.
Ha szakadék tátong az érzékelés és a valóság között, az feszültséget okoz; ha a kettő túlságosan eltolódik egymástól, akkor előkészítjük a terepet egy korrekció – más szavakkal, egy összeomlás számára.
*
A legtöbb vállalkozás az első jelentősebb növekedési szakaszában bukik meg.
A tendencia az, hogy van egy gyors növekedési időszak, ebből lineárisan előre vetítenek, és feltételezik, hogy folytatódni fog – és ez magában foglalja a termelési létesítmény felfuttatását, több ember felvételét, és így tovább. Aztán, amikor elindul a szokásos növekedés ciklikus formája, és a kereslet csökkenni kezd, a vállalkozás túlépítette magát, túlterjeszkedett, és összeomlik.
Ez történik, amikor megpróbáljuk a világ egyenes vonalú, örökös fejlődési szemléletét leképezni egy mögöttes ciklikus folyamatra.
Ez az a fajta ciklus – a túlburjánzás, amelyet összeomlás követ, meredek emelkedés, amelyet meredek lejtő követ, ahelyett, hogy egy egyenletes görbe lenne, amelyben vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Eufória és depresszió, buborék és kipukkadás, fellendülés és összeomlás – pontosan ezt láthattuk hazánkban az elmúlt évtizedekben.
Ha egy képet használnék arra, egyszerre sok területen szemléltessem hazánk jelenlegi állapotát, ez lenne az.
Megmagyarázza a pénzpiacokat. Különösen a jelenlegi lakáspiacot magyarázza. Magyarázatot ad a technológiai piacra, különös tekintettel a média legújabb kedvencére, a mesterséges intelligenciára (AI), amely számomra leginkább a következő nagy buborékra hajaz.
Magyarázatot ad az árakra, amelyeket akkor látok, amikor besétálok egy élelmiszerboltba, miközben figyelem, ahogy a fausti dollár folyamatosan inflálódik, és egyre inkább értéktelen semmivé válik.
Magyarázatot ad a legnagyobb városaink állapotára.
Magyarázatot ad országunk külpolitikájára, beleértve a háborúkat, amelyekbe hanyatló birodalmunk belekeveredett. Ne feledjük, hogy definíció szerint soha, de soha nem ismerhetjük el a vereséget, mert képtelenek vagyunk a vereségre, és ez elképzelhetetlen – legyőzhetetlenek vagyunk, mi vagyunk a Jófiúk, és mi állunk a történelem jó oldalán.
Egyéni szinten ez megmagyarázza, miért esik olyan sok embernek nehezére beismerni és feldolgozni az öregedés, a képességek hanyatlása és a halál valóságát.
Tágabb értelemben azt hiszem, ez magyarázza Európa és Nagy-Britannia jelenlegi fejlődési irányát, a végéhez közeledő euro-angol-amerikai világbirodalom központját.
*
Remélem, világos, hogy nem egy grandiózus apokaliptikus világvége-forgatókönyvről beszélek, hanem inkább egy sor drasztikus, hanyatlás közbeni korrekcióról – valahogy úgy, mintha leesnénk egy ingatag csúcsról, és a dolgok sorozatos zökkenőket követően állnának új pályára, a korábbinál sokkal alacsonyabb szinten. E döccenések némelyike elég csúnya lesz, de ez nem jelent apokaliptikus világvégét.
Ha már egy ideje itt élnek – én a hatvanas években lettem nagykorú -, akkor talán ismerik azt a fajta drasztikus visszaesést, amelyet egy új normálisnak tűnő, de a korábbinál alacsonyabb szinten történő visszatérés követett. Ez a folyamat nem egyszerre megy végbe, hanem szünetekkel tarkított lépések sorozata.
*
Remélem, világos, hogy itt nem próbálok politikai oldalt választani, csak azt mondom, hogy országunk számára az lenne a legésszerűbb, ha tudomásul vennénk, hogy nemzeti és nemzetközi szinten hanyatlásban és visszaszorulásban vagyunk, és lépéseket tennénk ennek kezelésére. Nem látok senkit a politikában, aki ennek tudatában lenne, vagy hajlandó lenne ezt elismerni, vagy érdemi lépéseket tenni ennek kezelésére.
Azt sem hiszem, hogy politikailag bármi érdemlegeset lehetne tenni annak érdekében, hogy változtassunk azon a tényleges pályán, amelyen haladunk, és azt sem hiszem, hogy a választások alakulása bármit is számítana itt az Egyesült Államokban. Hanyatlásnak indultunk, és ezzel jobb, ha megbirkózunk.
Hölgyeim és uraim, kérem, csatolják be biztonsági öveiket, és ragadjanak magukhoz egy adag pattogatott kukoricát; turbulens övezethez közeledünk.
Az eredeti bejegyzés: Cycles and the Shape of Decline
Kapcsolódó
Charlie Obert: Gondolkodásunk formája I.
Charlie Obert : A pozitív gondolkodás veszélyei II.
Charlie Obert : Geometria és polaritás III.
A szerzőről
Charlie Obert az Egyesült Államokban, Minneapolisban élő asztrológus. Modern asztrológiai alapokról indult, a XIX-XX századi klasszikus, és a pszichológiai, kortárs irányzatokat is ideértve. Jelenleg inkább a tradicionális (hellenisztikus és középkori) asztrológia művelője, így a modern, transz-szaturnikus bolygókat általában nem használja. (Van, amikor figyelembe veszi őket, illetve korlátozottabban veszi őket figyelembe. A 2020 – 2022-es Szaturnusz- Uránusz kvadrátot a kollektív hanyatlási folyamat fontos állomásának tartja, de pl az azt megelőző2019 – 2020-as Szaturnusz – Plútó együttállást nem tekintette mérföldkőnek, ahogy az Egyesült Államok Plútó – visszatérését sem. Helyettük a tradicionális asztrológiában mindig is figyelembe vett Vízöntő Jupiter-Szaturnusz Nagy Konjunkció kontextusában gondolkozott.)
Bak Aszcendensű, X házas Szaturnuszú szülöttként a Szaturnusz rendkívül fontos szerepet játszik életében. Student of Astrology című blogjának több posztját is ez a téma inspirálta,Saturn Through the Ages: Between Time and Eternity című könyve pedig egyaránt tanulságos lehet a hagyományos és a modernebb asztrológiai irányzatok iránt érdeklődőknek.
A leírtak más írásaira is érvényesek. Szeretem a munkáit, bár van amiben nem értek egyet vele, de ez egyébként is elég sokszor előfordul velem…:-)
A fordítások szempontjából azonban az volt a döntő szempont, hogy sok, jelenleg égető fontosságú kérdést nagyon is hasonló módon látunk. Például azt, hogy a túlzott pozitív gondolkodás károsan hat a valóságérzékünkre és problémamegoldó képességünkre, hogy a felhígított new age ezotéria mérhetetlen károkat okoz az autentikus spirituális utaknak, és a progresszív baloldal és a woke mozgalmak hihetetlenül romboló hatásúak. (A nyugati PC-őrület és a kultúrharc nagyon is valós problémák. Még akkor is, ha Magyarország sajátos félfeudális politikai kapitalizmusa, a kormány olyan puszipajtásai és példaképei, mint Oroszország, Kína és más hasonlóan ocsmány diktatúrák képviselik jelenleg a nyilvánvalóbb veszélyt az országban élő magyar állampolgárok számára).
Tradicionális asztrológia tankönyvei olyan, modernebb irányzatokat képviselő asztrológusok számára is hasznosak, akik ebben a műfajban is el szeretnének mélyedni.
Könyvei pdf formátumban is elérhetők a szerző blogján, mellékelem a linkeket. Ez sokkal praktikusabb, mint a papírformátum, mert azonnal elérhető (további pozitívum: nem kallódik el szállítás közben), fele annyiba kerül (nekünk, kelet európai olvasók többségének ez egyáltalán nem elhanyagolható szempont), a könyvek árát pedig közvetlenül a szerző kapja meg.
Könyvei:
Intro to Traditional Astrology
Saturn Through the Ages: Between Time and Eternity
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!