Asztrológia, pszichológia, egy kis karaktergyilkosság és két PhD
Liz Greene-t (1946 szeptember 4, Englewood, New Jersey, USA ) azt hiszem nem kell bemutatni az asztrológia iránt érdeklődőknek. Legtöbben 1976 – 2003 között írt munkáit ismerik, amelyekben különböző pszichológiai irányzatokat, leginkább a jungiánus pszichológiát igyekezett ötvözni az asztrológiával, mondhatni önálló műfajt teremtve. Arról, hogy ez milyen minőségben sikerült neki, megoszlanak a vélemények. Asztrológusok egy csoportja még pszichológusi végzettségét is kétségbe vonta a 2000-es évek elején, meggyőzőnek tűnő bizonyítékokat hozva fel ellene. Ezt követően Liz Greene évekre eltűnt a nyilvánosság elől. Csakhogy nem azért mert ilyen jól sikerült az ellene indított lejárató kampány. Éppen ellenkezőleg: a látszólagos visszahúzódás munkásságának egy újabb fejezetét készítette elő, méghozzá olyankor, amikor sokan már visszavonulnak. Az eredmény: egy második PhD 64 évesen, és két, tudományos körökben is elismert tanulmány.
| Ha tájékozódni akarsz a cikkből nagyszerű, örülök, hogy hasznosnak találod. Még jobban, ha magad is beszerzed és elolvasod az említett könyveket. De arra kérlek, hogy amennyiben felhasználod a bejegyzést, nevemmel , oldalam elérhetőségével és a poszt linkjével tedd. Rengeteg munkám van benne, ahogy egyébként az oldalamon fellelhető bejegyzések nagy részében is. |
Új műfaj születik
Első, szinte azonnal bestsellerré vált könyvét, a Szaturnusz: egy ősi démon új megvilágításban /Saturn: A New Look at an Old Devil nagyon fiatalon, 1976-ban publikálta, Robert Hand közreműködésével. Magyarul 2004 -ben jelent meg, mostanra csak aranyárban hozzáférhető. Stílszerűen első Szaturnusz-visszatérése környékén jelent meg: egy ilyen alkotás, minden tökéletlenségével együtt nagyon konstruktív megélési módja ennek a nehezen kezelhető tranzitnak. Ezt követően, nagyjából 2003-ig ontotta magából a főleg asztrológiai tárgyú könyveket és cikkeket, bár a mennyiség olykor a minőség rovására ment. Ld részletes bibliográfiát a bejegyzés végén, amelyet igyekeztem időrendi sorrend szerint összeállítani.
Jóllehet a nevével fémjelzetten kívül más olyan irányzatok is léteznek, amelyek ötvözni igyekeznek az asztrológiát és pszichológiát, Greene könyveivel és szemináriumaival külön műfajt teremtett, amely nagy hatással volt a kortárs asztrológiára. (E publikációk több kiadást is megértek és számos nyelvre lefordították őket, magyarul egyelőre csak a Szaturnusz, a Kapcsolódás, Az Uránusz a horoszkópban, Mitikus Tarot és a Szerelmesek asztrológiája érhető el: a nagyjából 30 kötetre rúgó életmű töredéke). Az 1977-től 2003/2005-ig napvilágot látott munkák sajátossága, hogy bár igyekeznek az asztrológia elemeit egy, a mélylélektanon alapuló értelmezési rendszerbe integrálni, nem akarják egymásnak görcsösen megfeleltetni őket, (ellentétben például Karen Hamaker Zondaggal) és mentesek a teozófiai felhangoktól is (ez Dane Rudhyar és tanítványai specialitása volt). Könyveiben közérthetően – használ fel bizonyos asztrológiai fogalmakat, miközben a jungi pszichológia keretein belül vizsgálja az ember tudatos és tudattalan szintjeit. Így ad betekintést cselekedeteink rejtett indítékaiba és késztetéseibe, gyakran meglehetősen tabusértő módon. A fatalisztikus megközelítésmód helyett inkább az önismeretben rejlő sorsformáló lehetőségeket hangsúlyozza, bár a sorsszerűség realitását is elismeri.
Törvényszerű, hogy egy ilyen terjedelmes életműmek vannak széles körű tájékozottságról, nagyfokú szintetizálóképességről és kreativitásról árulkodó darabjai, meg bulvárasztrológiával nyakon öntött konyhapszichológiai gyorstalpalók szintjére züllesztettek is.
Önállóan és más szerzőkkel (pl. Stephen Arroyo, Howard Sasportas, Juliet–Sharman Burke) közösen publikált írásai között vannak kitűnők és meglehetősen problémásak is. Vagy a kettő keverékei: az erősségekről és gyengékről más bejegyzésekben írtam és fogok is. Mivel úttörő munkákról van szó, pár szépséghiba belefér: az enciklopedikus műveltség, az alaposabb tájékozódáshoz nélkülözhetetlen bibliográfia feltüntetése (főleg jungiánus szerzők munkái), a szintetizáló-képesség kárpótol a nem mindig kielégítő asztrológiai ismeretekért. Epigonjai se nem asztrológia se nem pszichológia halandzsázásairól ugyanez már nem mondható el, ahogy magából Liz Greene könyveiből is csak az adekvát asztrológiai ismeretekkel rendelkezők fognak profitálni. Ez alatt minimum a pszichológiai irányzatok teret hódítása előtti XIX-XX századi szerzők munkáinak ismeretét értem, de előbb-utóbb a régebbi irányzatokkal is meg kell ismerkedni.
2005 után azonban az addig termékeny szerző eltűnt a világ szeme elől. Mivel a magánéletébe minimális betekintést engedő személyről van szó, az okokat csak találgatni lehetett. E találgatások között nem mindegyik volt jóindulatú: némelyiküket nehéz volt megkülönböztetni a karaktergyilkosságtól. Az ún pszichológiai asztrológia teret hódításával párhuzamosan ugyanis a tradicionális irányzatok is előre törtek: utóbbi reneszánszának egyebek mellett az adott lendületet, hogy egy Olivia Barclay nevű angliai asztrológusnő 1985-ben újra kiadatta William Lilly Keresztény asztrológiáját. Voltak más fontos kezdeményezések is, legjelentősebb a Robert Hand, Robert Schmidt és Robert Zoller -indította (1992 – 1993) Project Hindsight , amely a régi, görög, arab, héber és latin nyelvű asztrológiai szövegek felkutatását. lefordítását, valamint a tradicionális asztrológiai irányzatok tanítását tűzte ki célul. E projekt lenyűgöző eredményeket hozott az elmúlt harminc év alatt, viszont, főleg az elején, a kilencvenes években – kétezres évek elején késhegyig menő viták zajlottak a tradicionalista és a modernebb irányzatok képviselői között. Mára valamelyest enyhültek, de nem tűntek el teljesen. Ennek elég gazdag irodalma van, a blogon is van néhány ilyen témájú bejegyzés, és még tervezek is írni. Mindkét oldalon voltak jogos vádak és voltak túlzások is.
A csörtéből magyar olvasók is kaphattak ízelítőt. Például John Frawley A valódi asztrológia és A valódi asztrológia alkalmazása című, egykor magyarul is elérhető könyveiben más modern asztrológusok mellett Liz Greene-t is ízekre szedi. Nagyon szellemesen, de nem mindig igazságosan. Hozzátartozik azonban, hogy ezekben az években Liz Greene sem mondott túl sok jót a régi korok általa csak “doom and gloom astrologynek” (kb a világvége és kilátástalanság) titulált asztrológiájáról. Többek között a Frawley által parodizált The Astrology of Fate-ben sem. És, bírálóihoz hasonlóan az ő kritikájában is több volt az elvakultság, mint a tárgy beható ismerete.
Karaktergyilkosság vagy tényleges leleplezés?
Azonban az említett könyvekben még kulturált keretek között zajló anyázás más platformokon sokkal jobban eldurvult. David R. Roell , az Astrology Center of America egyik alapítója és a honlap jelenlegi tulajdonosa például még a 2000-es évek elején kezdett el nyomozni Liz Greene után, és 2005 júliusában arra a következtetésre jutott, hogy a sokáig egyetlen pszichológus-diplomával rendelkező asztrológusként aposztrofált szerzőnek nemhogy doktorátusa, de még egyetemi végzettsége sincs. Roell egy 2005 nyarán közzé tett, szeptemberben pedig frissített és máig is elérhető blogbejegyzésében meggyőző, vagy legalábbis akkoriban meggyőzőnek tűnő módon dokumentálta állításait. Mellékeltem a Liz Greene rövid, nem hivatalos életrajza címmel megjelent írás első részét. Mi tagadás, tényleg volt pár szembeszökő ellentmondás.
| Néhány képanyagot itt találsz.
Frissítés 2005. szeptember 20-án Mint az olvasók talán tudják, már jó ideje kíváncsi vagyok Liz Greene doktorijára. Néhány új információ került napvilágra: Liz Greene Elizabeth Leigh néven született 1946 szeptemberében, New Jerseyben. Tudomásom szerint a Westfield Senior High Schoolba járt Westfieldben, NJ-ben, és 1963-ban érettségizett. A középiskola után Bostonban járt iskolába. Nem tudom, melyik iskolában, és azt sem, hogy leérettségizett-e. Bostonban rövid ideig tanult asztrológiát Isabel Hickey-nél, de két óra után abbahagyta (The Mountain Astrologer, interjú Nick Campionnal, 2002. február/március). Hickey révén megismerkedett a teozófiával, ami Greene-nek nem tetszett. Hickey-t sem nagyon érdekelte, legalábbis úgy hallottam. A középiskola és az érettségi évének kivételével mindez jól ismert. 2005 júniusában, amikor elakadtam egy szerző hollétének felkutatásában, észrevettem egy Debbi Kempton-Smithre való hivatkozást a honlapján. Így hát előkotortam a számát és felhívtam. Meglepetésemre Debbi Kempton-Smith és Liz Greene már évekkel ezelőtt ismerték egymást, még azelőtt, hogy bármelyikük is befutott asztrológussá vált volna. Debbi elmondta, hogy 1969 elején találkozott először Liz Greene-nel Los Angelesben, amikor Greene esti asztrológiaórákat tartott a Sunset Boulevard 6430-ban bérelt irodahelyiségben, ami nem volt messze a Cinerama Dome-tól. Ma ezen a címen egy nagy fekete irodaház található, homlokzatán a “CNN” felirattal. Greene iskolájának neve The University of Love & Brotherhood / A szeretet és testvériség egyeteme volt. Greene és Kempton-Smith az 1970-es évek közepéig tartották a kapcsolatot Los Angelesben, majd később Londonban. Egy, a The Mountain Astrologer 2005. február/márciusi számában (45. oldal) megjelent interjúban Greene azt mondja, hogy Denny Cordell, egy angol/argentin lemezproducer (az egyik ügyfele) megkérdezte tőle, hogy alapítson-e lemezkiadót Leon Russellel. Mivel az így létrejött Shelter Records kiadót 1970 januárjában alapították Los Angelesben, ez a konzultáció feltehetően 1969-ben, Los Angelesben zajlott. Greene szerint ez néhány évvel az előtt történt, hogy 1971-ben ihletet kapott hogy megkérje őket, vegyék fel alkalmazottként. Azt mondta, azért döntött így, „mert nem tett boldoggá, hogy pszichoterapeutaként dolgozom” (id. mű. 45. o.). Ez azt jelentené, hogy 1971-ben, 25 évesen már gyakorló pszichoterapeuta volt. A következő két évet ezután a Shelter Recordsnál töltötte. Greene szerint első londoni útjára, egy üzleti útra Cordell megbízásából került sor. Kempton-Smith megerősíti, hogy ez 1973-ban történt. Greene-nek megtetszett, amit látott, és 1974-ben végleg Londonba költözött. Ott tovább tanította az asztrológiát (Patrick Curry interjúja, The Mountain Astrologer / Mercury Direct, 2004. december / 2005. január, 13. oldal). Bár New Jerseyben született és nőtt fel, Greene apja angol volt, így gond nélkül megszerezte az Egyesült Királyságban az állandó tartózkodási engedélyt. Azt mondja: “Egy céges üzleti útra jöttem Londonba, és úgy éreztem, “hazajöttem”. (TMA, 2005. február/március, 45. oldal.) Kezdetben South Kensingtonban lakott (források: Curry & Kempton-Smith), ami már akkoriban is szép környék volt. 1976-ban Samuel Weiser (York Beach, ME) kiadta dr. Liz Greene Szaturnusz című könyvét. Debbi azt mondja nekem: élénken emlékszem, amikor Liz először kezdte használni a Ph.D. betűket a neve után — mert az első könyvének, a Szaturnusznak a borítóján ott volt a “Dr.” Liz Greene’. Amire tisztán emlékszem. A mostani kiadásból hiányzik a “Ph.D.” és a “Dr.”, ahogy Greene összes többi jelenlegi Weiser-könyvéről is, kivéve, hogy a “Dr. Greene” még mindig szerepel a Relating (1978) és a Saturn hátsó borítóján lévő fülszövegekben. Ami újra felveti Liz Greene pszichológiából szerzett doktorátusának kérdését. Greene közel harminc éve állítja ezt, de a mai napig nem tudjuk, mikor és hol szerezte. Tehát, felhasználva azt, amit tudunk, és hozzáadva azt, amire következtethetünk, próbáljuk meg kideríteni. Íme egy idővonal Liz Greene-ről, már amennyire össze tudtam rakni:
Most pedig jöjjön a doktori cím, lássuk, vajon sikerül-e összehozni: A Greene-ről szóló korábbi észrevételeimre reagálva 2003. szeptember 19-én kaptam egy e-mailt az Astrodienst webmesterétől, Greene egyik üzlettársától. Azt írta: Liz Greene pszichológiából doktorált a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen. Vagyis a UCLA-n/ University of California, Los Angeles. (Kiemelés hozzáadva). Szóval, e jegyzetekhez végzett kutatásom során felhívtam a UCLA Pszichológiai Tanszékét & beszéltem Dena Chertoffal, az egyik diplomás tanácsadóval. Ő a 70-es évek óta dolgozott a tanszéken. Akkoriban, mondta, a UCLA pszichológia doktori programja hét évig tartott. Négy év alatt is meg lehetett csinálni (feltehetően, ha az ember evett, aludt és megálmodta a tananyagot), de gyakran több mint egy évtizedet vett igénybe. (És ehhez ne felejtsd el hozzáadni a négy évet, amit egyetemistaként töltöttél.) Tehát ha Liz Greene 1965-ben érettségizett és ha normális egyetemi hallgató volt, akkor 1976 júniusában doktorált volna az UCLA-n. De addigra Liz Greene már két éve Londonban él, és saját bevallása szerint 1971 óta folytatott pszichoterápiás gyakorlatot. Chertoffot is megkérdeztem. Határozottan tagadta, hogy valaha is lett volna Elizabeth Greene vagy Elizabeth Leigh nevű személy az UCLA pszichológia karán. Bár a UCLA nagyon nagy iskola, a pszichológiából doktorálók világa nagyon kicsi. Ha Los Angeles környékén máshol nézzük, a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) pszichológia doktori címének követelményei nagyjából hasonlóak. Alapfokú diploma, plusz négy-öt év egyetemi képzés, plusz, ha gyakorlaton vagy (Greene volt), még egy év klinikai munka. Nagyjából egy évtized. Ha a UCLA-n nem lett volna erre idő, akkor a USC-n sem lett volna. A malibui székhelyű Pepperdine-nél, a pszichológia doktori programja jelenleg mesterképzés plusz három év tanulás, plusz egy év gyakorlat, plusz egy disszertáció. Maga a szükséges mesterképzés legalább 36 tanórát igényel, amiből félévenként csak 10 órát lehet felvenni. Mivel egy évben három félév van, a teljes Pepperdine pszichológiai doktori programja jelenleg több mint öt évet igényel. Ehhez persze még négy év alapképzés is hozzáadódik. A Loyola Marymount, a Los Angeles-i négy nagy iskola közül a negyedik, nem kínál pszichológia szakirányú továbbképzést. Korábban mesterképzést kínáltak. A 2005-ös Mountain Astrologer interjúban Liz Greene a doktori disszertációját Hysteria, Self-Hypnosis, and Religious Miracle Cures/ Hiszéria, önhipnózis és vallásos csodakúrák (42. oldal) címen mutatta be. Hozzáteszi: „Nos, akkorra már belemerültem az asztrológiába, és a doktori cím megszerzése nagyon is kiszámított, tudatos, cinikus döntés volt. Elegem van abból, hogy az emberek holdkórosként kezelnek. Ha ezek a betűk ott állnak a nevem előtt, kétszer is meggondolják”. (id. mű. 42. oldal). Úgy tűnik, Greene pszichológiából doktorált. Saját bevallása szerint 1971-ben kapott engedélyt a praxis gyakorlására. Csak azt nem tudjuk, hol szerezte meg az ehhez szükséges diplomát. Nem egy Los Angeles-i nagy iskolában, nem egy komoly bostoni iskolában (nem töltött ott elég időt), nem egy New Jersey-i iskolában (túl fiatal volt), nem egy londoni iskolában (túl késő). Ezek mind olyan helyek, ahol Liz Greene köztudottan megfordult. Furcsa módon Greene soha nem állította, hogy főiskolai végzettséget szerzett volna, ami minden diplomamunka feltétele. Az akkreditált pszichológus- képzésnek az alábbi követelményeket kell teljesítenie Kaliforniában: Engedéllyel rendelkező pszichológus – elvégzett egy négy éves pszichológia – képzést, doktori fokozattal (Ph.D., Psy.D., vagy Ed.D.), 3000 óra szupervíziós gyakorlattal, és sikeres írásbeli pszichológusi vizsgát tett (2002 januárjától nincs szóbeli vizsga). A pszichológusok a pszichoterápia számos különböző fajtáját gyakorolhatják, és pszichológiai vizsgálatok elvégzésére is képesítést kapnak. A Kaliforniai Pszichológiai Tanács által kiadott engedély száma PSY-t tartalmaz, amelyet négy-öt számjegy követ. Itt található. Ha kíváncsi vagy, 3000 óra osztva 24-gyel 125, 24 órás napot jelent. Nyolcórás műszakokban számolva 375 nap. Egy év 365 napból áll, ha levonunk 52 napot a vasárnapokra, további 52 napot a szombatokra, és végül levonjuk az ünnepnapokat, akkor egy év kb. 250, 8 órás munkanapból áll. A Kaliforniai Pszichológiai Tanács rendelkezik egy, valamennyi kaliforniai pszichológust és pszichológiai asszisztenst tartalmazó, legalább 50 évre visszamenőlegesen kereshető adatbázissal. Nem találok köztük sem megfelelő Leigh-t, sem Greene-t. Úgy tűnik, hogy Liz Greene-nek – az ellenkezőjét állító kijelentései ellenére – soha nem volt engedélye pszichológusi tevékenység folytatására Kalifornia államban. Az értetlenkedő olvasók elgondolkodhatnak azon, hogy tényleg van-e Liz Greene-nek doktori fokozata. Én is ezen töprengek már egy ideje. David R. Roell 2005. július 16 |
Roell nem állt meg itt, hanem az akkoriban Bath Spa Universityn működő Sophia Centre-el is felvette a kapcsolatot, amelyet Nicholas Campion alapított 2002-ben és ahol Liz Greene is tartott előadásokat egy ideje. Alice Ekrektől, az intézmény akkori titkárnőjétől szűkszavú választ kapott azt firtató kérdésére, hogy van -e Greene-nek PhD-je pszichológiából vagy sem.
| „Nem a UCLA-ról, hanem az ULA Los Angeles-i egyetemről, 1971-ben, amely már nem létezik. Furcsa, hogy ilyen sokan hitelt adnak ennek a keringő e-mailnek. Hogy képzelik, hogy ilyesmit talált ki? Az email egy rakás szemét, és nem számít. Van bizonyíték, és bárki, akinek szüksége van rá, láthatja.
LG-nek van egy PhD-je. Alice Ekrek” |
Az újabb adalékokból kiegészített bejegyzésből kiderül, hogy Roell akkorra már egy egész csapatot verbuvált Liz Greene diplomájának a hajkurászására. Az amerikai asztrológusok egyik legjelentősebb platformjának alapítója és tulajdonosa, maga is asztrológiakönyvek szerzője azt sugallta, hogy nem elég, hogy Greene hazudik képzettségéről, de egy Nicholas Campionhoz hasonló kaliberű kutató és intézménye is beáll falazni mögé. Elég meredek állítás, különösen, hogy nem hétköznapi sárdobálóktól érkezett, hanem egy olyan közösség képviselőitől, akiknek jóvoltából rangos asztrológiai kiadványok reprintjei és fordításai láttak napvilágot. (Például, az Astrology Classics sorozatukban Jean-Baptiste Morin, William Lilly, Sepharial, C.E.O.Carter, Vivian E.Robson, hogy csak egy pár nevet említsek.)
Hogy az érintett miért nem zárta rövidre az ellene indított lejárató -hadjáratot, amikor a számon kért okmányok bemutatásával megtehette volna, jó kérdés. Mert tényleg nem rendelkezett velük? Vagy, a kampány nemtelensége miatt megmakacsolta magát, és úgy döntött, hogy csak ott mutatja be őket, ahol szükséges? (Például továbbtanuláshoz vagy munkáltató kérésére? ) További furcsaság, hogy Roell nem tett említést, legalábbis ebben a posztban nem, Liz Greene Svájcban töltött éveiről. Ezek ugyanis közelebb vannak időben, és dokumentálható, hogy Liz Greene a zürichi Jung Intézetben szerzett jungiánus analitikusi képzettséget 1980-ban, de erről majd később. Nem ír a Centre for Transpersonal Psychology-től szerzett tanácsadói képesítésről sem, és azt is elfelejtette megemlíteni, hogy a zavarosfejű Isabell Hickeynél eltöltött néhány asztrológiaórát követően a C.E.O.Carter -alapította Faculty of Astrological Studies-en fejezte be tanulmányait. (Más lapra tartozik, hogy az egykor rangos intézmény mára a woke-ideológiával nyakon öntött New Age-asztrológia fellegvára lett, bűnrossz, de méregdrága kurzusokkal. Ez azonban csak az utóbbi 10-15 év fejleménye, és csak nagyon lazán kapcsolódik e bejegyzés tárgyához.)
Jómagam nem töprengtem túl sokat a történeten, se időm se forrásanyagom nem volt érdemben utána járni, és nem is találtam lényegesnek. Akár volt PhD-je pszichológiából, akár nem, kedveltem és a mai napig is kedvelem Liz Greene írásainak jó részét. Más bejegyzéseimben is gyakran említettem, hogy amellett, hogy egy, az asztrológiai megközelítésmódomat sok éven át meghatározó szemléletet adott, nagyrészt neki köszönhetem, hogy megismerkedhettem Magyarországon nagyrészt ismeretlen jungiánus szerzők műveivel – illetve az éppen hogy csak ismertek magyarul nem hozzáférhető munkáival. Egy légből kapott diplomát persze önmagában nem találok túl jó ötletnek, de annyiszor tapasztalhattuk már, hogy a tudás nem egy papírfecnin múlik. Azzal intéztem el a dolgot, hogy vannak tehetséges autodidakták, jómaga is egy lehetett közülük, és ha a világi érvényesüléshez ilyen turpisságra volt szükség, letett annyit az asztalra, hogy el lehessen nézni neki. Azt meg kimondottan gusztustalannak tartottam, hogy egy akkoriban már a hatvanhoz közeledő ember ellen indítanak hadjáratot. Akkor is, a kihívás összhangban volt a második Szaturnusz-visszatéréshez köthető próbatételekkel.
Vissza az iskolapadba – és egy újabb PhD
Az örömködők ünnepelhettek, mert ezt követően Liz Greene sok éven keresztül nem hallatott magáról. (Teljesen persze ekkor sem tűnt el, hiszen saját, még Howard Sasportassal alapított iskoláját, a The Centre for Psychological Astrology-t vezette és tartott ott foglalkozásokat.) Csakhogy nem azért mert ilyen jól sikerült az ellene indított lejárató kampány. Éppen ellenkezőleg: a látszólagos visszahúzódás munkásságának egy újabb fejezetét készítette elő, méghozzá olyankor, amikor sokan már visszavonulnak.
Mint egyébként Roell bejegyzéséből is kiderül, Liz Greene a kétezres években már a Sophia Centre -ben dolgozott, amelynek Nicholas Campion az igazgatója. Jelenleg ez az egyetlen tudományos központ a világon, amely az égbolt és a kozmosz viszonylatában vizsgálja. A Központ munkája részben történeti, részben antropológiai, részben filozófiai és részben régészeti jellegű. Azt tanulmányozza, milyen szerepet játszanak a kozmológiai, csillagászati és asztrológiai hiedelmek, modellek és elképzelések az emberi kultúrában, beleértve a mítoszok, a mágia, a jóslás, a vallás, a spiritualitás, az építészet, a politika és a művészetek elméletét és gyakorlatát. Van felsőoktatási intézményük, kutatási projektjeik, könyveket adnak ki és egy Culture and Cosmos című folyóiratot.
2005 után Liz Greene munkássága is ehhez a szellemi műhelyhez kapcsolódott: előadásokat tartott, kiadványok szerkesztésében és megírásában vett részt (pl a Sky and Symbol, Astrologies című munkák), és nem utolsó sorban visszaült az iskolapadba. Ezzel nem volt egyedül. Döntése teljes összhangban volt egy, az 1990-es és 2000-es években kezdődött asztrológiai mozgalommal, amelynek keretében a nemzetközi asztrológus- közösség néhány vezető szakembere be akart törni a tudományos életbe. Kezdtek ugyanis rájönni, mennyire fontos lenne, hogy az addig alulreprezentált asztrológusok jobban képviselve legyenek a különböző területek tudományos vitáiban. Azt is felismerték, hogy maguk az akadémikusok nem feltétlenül fognak asztrológiát tanulni, vagy ha időnként mégis, nem kezelik a témát történelmi kontextusban, sem olyan alapossággal, amelyet megérdemelne.
Arra a következtetésre jutottak, hogy legjobb lenne, ha maguk az asztrológusok mennének vissza az iskolába, elsajátítani az ahhoz szükséges eszközöket, készségeket , hogy tárgyukról képesek legyenek tudományos kontextusban, akár történelmi, akár szociológiai, akár pszichológiai kontextusban beszélni. Többek között így tett Robert Hand, aki Guido Bonattiról és a 12-13 századi középkori asztrológiáról írta doktori disszertációját. Nicholas Campion, aki a 2000-es évek elején-közepén fejezte be a PhD-jét. Az angliai és amerikai modern asztrológiai áramlatokkal foglalkozó dolgozat Astrology and Popular Religion in the Modern West: Prophecy, Cosmology and the New Age Movement ( Asztrológia és populáris vallás a modern Nyugaton: prófécia, kozmológia és a New Age mozgalom) könyv formájában is megjelent 2015-ben. Demetra George az Oregoni Egyetemen szerzett mesterfokozatot klasszikus tudományokból. A már egyébként is több diplomával rendelkező, latinból és ógörögből fordító Dorian Gieseler Greenbaum doktori fokozatát 2009-ben szerezte meg kombinált történeti tanulmányokból a londoni egyetem Warburg Intézetében, Charles Burnett felügyelete alatt, The Daimon in Hellenistic Astrology – Origins and Influence/ A Daimon a hellenisztikus asztrológiában: eredete és befolyása címmel. Az értekezésén alapuló monográfia 2016-ban jelent meg a Brill kiadónál ugyanezen a címen. Benjamin N.Dykes , aki arabból és latinból fordít asztrológiai munkákat , az Illinois-i egyetemen doktorált. Helena Avelar történelem szakot végzett Lisszabonban, a londoni Wartburg Institute-ben szerzett disszertációjának könyv formájában való megjelenését azonban nem érhette meg, mert 2021 márciusában elhunyt. A listát még hosszan lehetne folytatni, de ebből a felsorolásból is nyilvánvaló, hogy a szakembereknek e növekvő tábora már akadémikus körökben sem intézhető el az „ostoba, babonás, tanulatlan csillagjósoknak” kijáró legyintéssel.
2010 áprilisában Liz Greene egy második (vagy a rossz nyelvek szerint első?) PhD-vel erősítette a csapatot. A Bristoli Egyetem Történelem Tanszékétől nyerte el A kabbala a brit okkultizmusban 1860-1940 között című értekezéséért, 64 évesen (!). Első disszertációval ellentétben ez a munka 2012 óta mindenki számára hozzáférhető Magi and Maggidim címen; akadályt kizárólag az ára képezhet. (Magyar olvasók számára jelenleg a Bestsellers.hu-n szerezhető be a legbiztonságosabban és a legbarátibb árfekvésben, bár olcsónak így sem nevezhető)
Ennek a több mint 500 oldalas munkának más a hangvétele, mint a korábbi Liz Greene könyveké. A téma izgalmassága: 19 század végi és 20 század eleji brit okkult „underground” kialakulása és teret hódítása, valamint a szerző íráskészsége – azonban megóvja attól, hogy száraz értekezéssé váljon. Liz Greene azt járja körül, miért alakulhatott ki egy ilyen erőteljes kulturális áramlat a modern tudomány felemelkedésével egy időben, és miért gyakorol továbbra is ilyen jelentős befolyást napjaink számos spirituális irányzatára. Kutatásának tárgyai közé tartoznak az okkultizmus újjáéledésének olyan jelentős alakjai, mint pl Aleister Crowley és Dion Fortune könyvei, cikkei, levelei és naplói, amelyekből kiderül, mekkora szerepet játszott a Kabbala az okkultista gondolkodásban és gyakorlatban. Ez azért is érdekes, mert a jelenlegi kutatások általában abból indulnak ki, hogy az “okkultista” kabbala a régebbi hagyományok modernkori újragondolása, amely kevéssé kapcsolódik zsidó gyökereihez. Ez a feltételezés figyelmen kívül hagyja a zsidó tudósok és kabbalisták dokumentált hozzájárulását az okkultisták munkájához, és megjelenéséig kevés, vagy egyáltalán nem létezett mélyreható összehasonlítás a brit okkultisták által kifejtett eszmék és a középkori és kora újkori zsidó kabbalista irodalom között. A szerző arra is magyarázatot keres, miért volt a zsidó kabbala olyan ellenállhatatlanul vonzó a nem zsidó okkultisták számára a viharos társadalmi és tudományos változások idejében, amikor a vallási, politikai és faji antiszemitizmus elfogadott viselkedési normának számított a brit társadalom számos körében.
A legnagyobb dobás: Jung asztrológiai tanulmányai
2018-ban, hat évvel a Magi and Maggidim megjelenését követően Liz Greene két újabb, egymással összefüggő, de külön-külön is értékes kötettel rukkolt elő. Az első, Jung’s Studies in Astrology (Jung asztrológiai tanulmányai) című azt vizsgálja, milyen forrásokból merítette asztrológiai ismereteit, mennyire befolyásolta az asztrológia pszichológiai munkásságát a diszciplína iránt köztudottan érdeklődő C.G.Jung. A második, The Astrological World of Jung’s Liber Novus (Jung Liber Novusának asztrológiai világa) Jung 2009-ben kiadott naplójában, a Vörös Könyvben rögzített álmokat, víziókat tanulmányozza részben az asztrológia, részben az analitikus pszichológia nézőpontjából.
A témaválasztás önmagában is hálás, a könyveknek azonban más különlegességeik is vannak. Az 1. kötet dr Sonu Samdashani , Londonban élő szakíró, Jung-kutató, a University College London professzora, a Jung-hagyaték gondozója ajánlásával kezdődik.
„Ez az a mű, amelyet évtizedek óta hiába kerestem, de paradox módon csak most íródott meg. Évekig próbáltam meghatározni az asztrológia helyét Jung munkásságában. Az asztrológia jelei és rejtjelei, mint egy hermetikus feladvány, egyszerre voltak teljesen nyilvánvalóak, de mégis rejtve maradt a jelentőségük. A Freuddal folytatott levelezésében, a páciensekről és munkatársakról szóló visszaemlékezéseiben fellelhető jelektől kezdve az alkímiai munkáiban található utalásokon át a szinkronicitásról szóló tanulmányában szereplő asztrológiai kísérleten keresztül egészen az Aionban a napéjegyenlőségek precessziójának pszichológiai jelentőségéről szóló tanulmányának átfogó asztrológiai keretéig. Azonban alig volt valami nyom, ami összekötötte volna ezt Jung munkájának törzsanyagával és annak keletkezési folyamatával. Jung munkásságának huszadik századi asztrológusok általi átvétele tovább bonyolította a helyzetet, mivel a befogadás szövevényes történetét is rekonstruálni kellett. Végül pedig hiányoztak a XIX. század végi és XX. század eleji asztrológia történetét feldolgozó kiegészítő anyagok, amelyek iránymutatásul és kiindulópontként szolgálhattak volna.
Először is, Jung Liber Novusának megjelenése lehetővé tette, hogy az első kézből származó dokumentumok alapján tanulmányozzuk a Jung tudományos olvasmányai közötti összefüggéseket. Megfigyelhetjük, hogy ezek hogyan ösztönözték álmait, látomásait és fantáziáit. Láthatjuk, hogy hogyan használta fel ezeket egy személyes kozmológia felépítésére irodalmi, teológiai, filozófiai és képzőművészeti alkotások formájában, szimbolikus párhuzamokkal átszőtt módon. Végül pedig megérthetjük, hogy hogyan próbálta mindezt egy készülő új pszichológia fogalmi nyelvére desztillálni, amelyet pedig hermeneutikai kulcsként használt az ezoterikus hagyományok átalakulási folyamatának összehasonlító tanulmányozásához. Ezáltal egy kulcsfontosságú dokumentációs forrás állt rendelkezésre, amely összekapcsolja Jung életét, gyakorlatát és munkásságát. Emellett segít elmozdítani a munkássága fölé gyülemlett számos mítosz és legenda törmelékét. Másodszor, megjelent egy az érintett területeken megfelelő tudományos háttérrel rendelkező szerző, aki képes volt felhasználni az anyagokat az asztrológia helyének meghatározásához Jung munkásságában, és Jung munkásságának helyének meghatározásához az asztrológia történetében.
Ez a munka nem az asztrológiát vizsgálja pszichológiai nézőpontból, sem a pszichológiát asztrológiai nézőpontból. Ugyanakkor nagyon gazdag anyagot kínál ezekhez az eszmefuttatásokhoz. A munka azt követi nyomon, hogyan Jung hogyan használta fel az asztrológiát – vagy, mint a műből kiderül, az asztrológia számos változatát és áramlatát – pszichológiájának felépítésében. Ez pedig egy pszichológiailag befolyásolt asztrológia útját egyengette”.
Murray Stein rövidebben, de ugyanilyen lelkesen méltatta: „Liz Greene olyan művet alkotott, amely kétségtelenül hosszú időn át meghatározó marad Jung és az asztrológia kapcsolatának vizsgálatában. Ez a mű nemcsak hatalmas teljesítmény, hanem alapos rálátást is nyújt Jung a történelemben megjelenő értelmes archetipikus minták pszichológiai hátteréről alkotott elképzeléseire is”. Nem rossz ajánlólevél az Analitikus Pszichológia Nemzetközi Szövetségének egykori elnökétől (2001-2004), a Jungiánus Analitikusok Interregionális Társaságának (USA) és a Chicagói Jungiánus Analitikusok Társaságának alapító tagjától. Stein számos, Nyugaton népszerű, Magyarországon alig ismert könyvet írt, köztük a Jung’s Treatment of Christianity, In MidLife, Transformation – Emergence of the Self, Jung’s Map of the Soul és The Principle of Individuation című munkákat.
Két ilyen kaliberű szaktekintély méltatása önmagában is valószínűtlenné teszi Roellék vádjait. Hiszen ha Liz Greene még oly fiatalon is okirathamisításba keveredett volna, nem biztos, hogy egy, ezúttal valódi PhD, ráadásul nem is a pszichológia területéről olyan szinten adta volna vissza szakmai hitelét, hogy ezek az emberek szóba álljanak vele. Ha pedig mégiscsak kamu-diplomával indult, aztán kézzelfogható szellemi teljesítményekkel, sok-sok erőfeszítéssel tényleges képesítéseket szerzett, az ifjonti botlást pedig valahogy sikerült eltussolnia, szintén nem érheti szó a ház elejét.
Márpedig Liz Greene a Jung-hagyaték gondnoka, Sonu Samdashani Jung unokája, Andreas engedélyével jutott be a XX századi polihisztor könyvtárába, tanulmányozta jegyzeteit, dokumentumait. Ahhoz azonban, hogy ilyesmi egyáltalán szóba jöhessen, a távolságtartó Jung-leszármazottakat ismerve, hosszadalmas bizalomépítésre volt szükség. Hogy mikor kezdődött kapcsolata a Jung-családdal nem tudni pontosan, de az biztos, hogy az Astrodienst oldalon elérhető egy fiatalkori, 1985-ben készült fotója, amelyen Jung lányával, Gret-Baumann Junggal látható, aki szintén asztrológus volt. (Érdekes módon a könyvben nem esik szó Gretről, sem arról, hogy milyen típusú asztrológiát űzött). Az is viszonylag ismert tény, hogy svájci tanulmányai alatt Liz Greene Küsnachtban, Zürich külvárosában élt, ahol Jung családi háza van, és ahová a Jung Intézet is átköltözött a belvárosból. Így kapcsolatba kerülnie is könnyebb volt a Jung családdal, aztán pedig ápolni a jó viszonyt.
A Jung asztrológiai tanulmányai egészen rövid könyv, mindössze 186 oldal, további, majdnem százat pedig egy bibliográfia tesz ki. Megírásához mégis nagyfokú szintetizálóképességre és sokoldalú tájékozottságra volt szükség: beható asztrológiai ismeretekre, Jung munkássága és a jungiánus pszichológia ismeretére, valamint történelmi, kultúrtörténeti, ezen belül pedig az asztrológia történetének ismeretére. Mivel a kortárs asztrológusokon ,pl Alan Leon és John Thornburnon kívül Jung valamennyire ismerte a hellenisztikus asztrológusokat, a középkori szerzőket pedig meglehetősen jól, a terjedelmes bibliográfiában megjelennek a fiatal Liz Greene által nem sokra tartott régi mesterek, és a belőlük építkező tradicionális asztrológusok munkái is. A teljesség igénye nélkül: Firmicus Maternus, Vettius Valens, Ptolemaiosz, Abraham Ibn Ezra, Guido Bonatti (és egyik első fordítója, Robert Zoller, akivel nem szívlelték különösebben egymást), a szintén tradicionalista Benjamin N Dykes könyvei, Dorian Gieseler Greenbaum Temperament, Astrology’s Forgotten Key, The Daimon in Hellenistic Astrology, aztán a szívéhez sokkal közelebb álló Paracelsus, Marsilio Ficino, és a klasszikus irányzatokból is merítő XX századi Sepharial, valamint a szintén pszichológus, de a hagyományos vonal mellett elköteleződött Joseph Crane kötetei. Még James Herschel Holden, akivel nem voltak túl jóban – asztrológia történetéről írt könyve is szerepel az olvasmánylistán ! Ez pedig azt jelenti, hogy akár akarta, akár nem, ahhoz, hogy megírhassa ezt a könyvet, át kellett rágnia magát ezen a terjedelmes anyagon. Így pedig harmincas-negyvenes éveiben valóban hiányos asztrológiai ismeretei is jelentősen bővültek. Akkor is, ha továbbra is a pszichológiai megközelítésmód elkötelezettje maradt.
Az a tény pedig, hogy a két kötet a tekintélyes Routledge akadémiai kiadó gondozásában jelent meg, önmagában is bizonyítja, hogy Liz Greene-t nem csak az asztrológus-társadalom veszi komolyan. A leleplező ( = lejárató?) – hadjáratban kulcsszerepet játszó David R.Roellnek tudtommal még egyetlen munkáját sem adta ki a Routledge.
Kép forrása: Wikipédia
Kapcsolódó
A jelenlegi „korszellem” | Liz Greene
Egy posztmodern asztrológia felé (Robert Hand)
Ajánlott szerzők: Robert Hand
Ajánlott szerzők: Nicholas Campion
Liz Greene művei
A kiadványok egy része elfogadható áron, mások irreálisan magas összegekért érhetők el. A 2023 folyamán újra kiadott, az elmúlt években megfizethetetlen kötetek, pl Barriers and Boundaries, The Dark of the Soul, Chiron in Love, Relationships and How to Survive Them, stb ezen a problémán igyekszik segíteni. Liz Greene könyvei jelenleg, némi szerencsével a WOB–on és a Libriston érhetők el a legkedvezőbb árakon. (Utóbbi helyen a 2023 folyamán újrakiadott könyvekről beszélek; a régi, de még forgalomban levőket a WOB-ról a leggazdaságosabb beszerezni.)
Saturn: a New Look at an Old Devil (1976)
Looking at the Mind (1977)
Relating: An Astrological Guide to Living With Others on a Small Planet (1977)
Star Signs for Lovers (1980)
The Outer Planets and Their Cycles: The Astrology of the Collective (1983)
The Jupiter/Saturn Conference Lectures (with Stephen Arroyo, 1984)
The Astrology of Fate (1984)
Astrologies: Plurality and Diversity in the History of Astrology (editor, with Nicholas Campion, 2013)
The Puppet Master: A Novel (1982)
Nostradamus: A Novel (1982)
The Astrology Kit: Everything You Need to Cast Horoscopes for Yourself, Your Family & Friends (with Grant Lewi, 1987)
The Development of the Personality: Seminars in Psychological Astrology, Vol. 1 (1987)
Dynamics of the Unconscious: Seminars in Psychological Astrology, Vol. 2 (1989)
Astrology for Lovers/ Szerelmesek asztrológiája (1989)
The Luminaries: The Psychology of the Sun and Moon in the Horoscope, Vol. 3 (Seminars in Psychological Astrology) (1991)
Mythic Astrology (1994)
The Inner Planets: Building Blocks of Personal Reality (Volume 4) (1993)
The Mythic Tarot (with Juliet Sharman-Burke, 1986)
The Art of Stealing Fire: Uranus in the Horoscope (1996)
The Astrological Neptune and the Quest for Redemption (1996)
Relationships and How to Survive Them (1999)
The Mythic Journey: Use Myths, Fairy Tales, and Folklore to Explain Life’s Mysteries (with Juliet Sharman-Burke, 1999)
Barriers and Boundaries: The Horoscope and the Defences of the Personality (2002)
Charles Harvey: Anima Mundi – The Astrology of the Individual and the Collective (editor, 2002)
The Astrologer, the Counsellor and the Priest: Two Seminars on Astrological Counselling (with Juliet Sharman-Burke, 2005)
Chiron in Love: The Astrology of Envy, Rage, Compassion and Wisdom (2005, expanded 2020)
The Dark of the Soul: Psychopathology in the Horoscope (2003)
Apollo’s Chariot: The Astrological Sun (2001)
The Horoscope in Manifestation: Psychology and Prediction (2001)
The Mars Quartet: Four Seminars on the Astrology of the Red Planet (with Lynn Bell, Darby Costello, and Melanie Reinhart, 2001)
New Complete Book of Tarot (with Juliet Sharman-Burke, 2007)
Astrologies: Plurality and Diversity in the History of Astrology (2011) vol 2 – Bernadette Brady, Nicholas Campion, Robert Collis, Martin Gansten, Nicholas Goodrick-Clarke, Liz Greene, Darrelyn Gunzburg, Robert Hand, Jay Johnston and Garry Phillipson
Magi and Maggidim: The Kabbalah in British Occultism 1860-1940 (2012) – phd 2010
Sky and Symbol (with Nicholas Campion, 2013)
Jung’s Studies in Astrology: Prophecy, Magic, and the Qualities of Time (2018)
The Astrological World of Jung’s ‘Liber Novus’: Daimons, Gods, and the Planetary Journey (2018)
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!