A “korszellem”, ahogy ez a XXI. század első évtizedeiben apránként megmutatkozik, úgy tűnik, előszeretettel kerüli a Jungot egész életében foglalkoztató “nagy” kérdéseket. A gonosz természete, az egyéni élet értelme és célja, az egyéneket és kollektívákat mozgató mélyebb motivációk, valamint az emberi szenvedés rejtélye manapság számos pszichológus körében népszerűtlen témák, nem utolsósorban azért, mert ezek a témák a politikailag inkorrekt megállapítások potenciális aknamezői. Ehelyett az erőfeszítések arra összpontosulnak, hogy olyan – gyógyászati, pszichoterápiás vagy szociális – módszereket találjanak, amelyek eloszlatják a tüneteket anélkül, hogy időt és pénzt fektetnének a tudattalan okok feltárására. A történelmet – legyen az egyéni vagy kollektív – sem tekintik többé a jelen dilemmáinak megértéséhez szükséges alapvető eszköznek. (Liz Greene: Jung’s Studies in Astrology)
| Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
Ford megj: Liz Greene Jung’s Studies in Astrology (Jung asztrológiai tanulmányai) című, 2018-ban megjelent könyve sok év kutatómunkájának gyümölcse. A jungiánus analitikus képzettséggel rendelkező asztrológus Andreas Jung, a nagy svájci pszichológus unokája, és a Jung hagyatékát gondozó dr. Sonu Shamdasani engedélyével tanulmányozta C.G.Jung könyvtárát, hogy kiderítse, milyen forrásokból merített az asztrológiában is jártas polihisztor. Nos, ez a merítés meglehetősen széles volt, hogy csak néhány példát említsek: az ókori Vettius Valenstől, Ptolemaioszon, kora középkori Másáalláh , a reneszánsz Marsilio Ficino, a XVI századi Kepler, illetve a „modern” teozófus asztrológusok, pl Alan Leo, John Thorburn, vagy akár a nemrég elhunyt André Barbault, akivel kölcsönösen hatottak egymásra. Részletesebben is tervezek foglalkozni ezzel a gyakorló asztrológusok, asztrológiát tanulók, asztrológiára nyitott pszichológusok számára is nagyon fontos könyvvel. Egyelőre egy rövid fordításra volt időm belőle arról, hogy miért is nem kedveli túlságosan Jungot a „korszellem”.
Ez a két kötetes mű (a második rész asztrológiai szempontból tárgyalja a Liber Novust, Jung csak jóval halála után, 2009-ben publikált naplóját, a Vörös Könyvet) mondanom sem kell, szintén alig ismert Magyarországon. Beszerzését akkor is nagyon ajánlom, ha már megjelenésekor sem volt olcsó. Az ára újabban még húzósabb, de az angliai Blackwells’nél még kapható elfogadható kategóriában a második, The Astrological World of Jung’s Liber Novus (Jung Liber Novusának asztrológiai világa) című kötettel együtt. Akik komolyabban foglalkoznak asztrológiával, tudják, hogy a szakirodalom beszerzése komoly anyagi ráfordítást igényel. Sokunknak, jómagamat is beleértve, akiknek szűkösek az anyagi lehetőségei, alsó hangon tíz – tizenöt év folyamatos beruházás, rengeteg lemondással. Ezt ajánlom mindazok figyelmébe, akik ingyenes konzultációt várnak el az asztrológusoktól, meg azoknak a magukat szakmabelinek tituláló parazitáknak is, akik különböző honlapokról ollózgatva legózzák össze , majd értékesítik„tudásukat” – ahelyett hogy érdemi tanulmányokba fektetnének. Sajnálatos módon az én platformomon is egyre nő a számuk. A jó hír, hogy azoké is, akik tényleg tájékozódni szeretnének a releváns szakirodalomról és az olcsóbb beszerzési lehetőségekről. Ugyanis, ha már a véges anyagi forrásaidat költöd, nem mindegy például, hogy az asztrológiával köszönőviszonyban sem levő Peter Orban szélhámosságaira szórsz ki jelen esetben 24.000 forintot , vagy mondjuk Liz Greenenek erre a két kötetére. (Kb. egy árkategória, de egymástól fényév távolságra levő minőségek.) Az, hogy a tekintélyes Routledge akadémiai kiadó gondozásában jelent meg, önmagában is bizonyítja, hogy a két phd-vel is rendelkező Liz Greene-t nem csak az asztrológus-társadalom veszi komolyan.
Úgy tűnik, Jung számos gondolatát Platón ihlette, akinek sok dialógusából tűnik ki a kollektív véleménnyel szembeni bizalmatlansága, ellentétben az ész által megszerzett tudás egyéni képességével.
„igaz vélemények is, amíg egy helyben maradnak, addig maguk is szépek, és nyomukban csupa jótétemény jár. Azonban hosszú ideig nem hajlandók nyugton maradni, hanem az ember lelkéből felkerekednek – úgyhogy nem sokat érnek, míg az oksági okfejtés kötelékeivel nem rögzíti őket valaki (…) Miután kötelékek rögzítik őket, csak ekkor lesz belőlük tudás – valami maradandó és állandó. Ez az oka annak, hogy a tudás értékesebb a helyes véleménynél.” Platón : Menón, 98.a
Platónhoz hasonlóan Jung is gyanakvó volt azzal szemben, amit “tömegpszichológiának” nevezett – egy időnként “elitistaként” értelmezett felfogással szemben, amelynek azonban valójában kevés köze van az osztály, az oktatás vagy a gazdaság kérdéseihez. A “tömegpszichológia” Jung számára az embereknek ama hajlandóságát jelenti – származástól, társadalmi helyzettől, iskolai végzettségtől vagy anyagi körülményektől függetlenül -, hogy az egyéni értelmet, értékrendet, tapasztalatot és tudatosságot feladva élvezzék a csoportba való beolvadás biztonságát, amely így felhatalmazást követelhet a tudattalan félelem, agresszió, gyűlölet és kapzsiság levezetésére, anélkül, hogy reflexióra vagy felelősségre vonásra lenne szükség.
“A tömegmozgalom, mint várható is, leginkább olyan lejtőn csúszik, amelyet a nagy számok jelenítenek meg: ahol sokan vannak, ott biztonságban vagyok, amit sokan hisznek, az biztosan igaz; amit sokan akarnak, arra nyilván érdemes törekedni, sőt szükséges és ezért jó is; a sokak vágyakozásának hatalmában áll, hogy kikényszerítse a kívánság beteljesülését; ( a legszebb dolog azonban az, hogy szelíden és minden fájdalomtól, gondtól és felelősségtől mentesen becsusszanunk a „gyermekország”-ba, szüleink óvó felügyelete alá. Hiszen ott fönt gondolkodnak és gondoskodnak rólunk, minden kérdésre választ adnak és minden igényünket fedezik azzal, ami szükséges. A tömeg emberének infantilis álomállapota azonban oly mértékben irrealisztikus, hogy soha nem gondol bele, mit is fizet ezért a paradicsomért. A számla kiegyenlítését a fölébük rendelt intézményre bízzák, amit ez örömmel is vesz, hiszen hatalmát ez az igény is csak tovább növeli, és minél nagyobb lesz ez a hatalom, annál tehetetlenebbé és gyöngébbé válik az egyén.)
Ahol egy ilyen társadalmi állapot nagyobb méreteket ölt, ott szabad az önkényhez vezető út, az egyén szabadsága pedig szellemi és fizikai rabszolgasággá válik”. (C.G.Jung: A változó civilizáció, 538-539/ 274 old, ford Sára Balázs, Scolar kiadó 2019. A zárójelben levő rész saját kiegészítésem a Liz Green által idézett paragrafusból.)
Jung átélte két világháború tömegpszichológia -vezérelte pusztítását, ahogy Platón is átélte a harminc évig tartó peloponnészoszi háborút, annak egymást követő és egyre cinikusabbá váló kormányváltásaival az arisztokráciától az oligarchián és a demokrácián át a zsarnokságig; és elmondható, hogy tapasztalataik alapján mind Jungnak, mind Platónnak komoly oka volt a bizalmatlanságra.
Platónhoz hasonlóan Jung is úgy látta, hogy az egyéni felelősség kulcsszerepet játszik a kollektív jólét biztosításában:
Ln
„ (Én azonban nem nemzetekhez, csupán az egyes emberekhez szólok, azon kevesekhez, akik egyetértenek abban, hogy kulturális valóságaink nem az égből hullanak alá, hanem végső soron mi magunk, egyes emberek hozzuk őket létre. ) Ha a nagy dolog félresikerül, csődöt mond, akkor ez csakis azért történik, mert az egyes emberek mondanak csődöt, s mert én magam is csődöt mondtam. Épp ezért először is megpróbálok kiegyenesedni, talpra állni. Ehhez pedig, mivel a tekintély immár nem mond nekem semmit – szükségem van lényem legsajátabb, legbensőbb alapjainak ismeretére és tudására, hogy saját fundamentumomat az emberi lélek örök tényeire fektethessem le.” (C.G.Jung: A változó civilizáció, 329/ 159 old, ford Sára Balázs, Scolar kiadó 2019. A zárójelben levő rész saját kiegészítésem a Liz Green által idézett paragrafusból.)
Bár az asztrológia elkötelezett híve volt, Jung nem a bolygókonfigurációkat “hibáztatta” az élet viszontagságaiért, és nem tételezte fel, hogy a sors egy személytelen égi rend által ránk kényszerített külső, visszavonhatatlan erő. Mint Shakespeare Cassiusa megállapítja: “Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, Hanem magunkban, kik megbókolunk.” (William Shakespeare: Julius Caesar, ford Vörösmarty Mihály) De Jung szerint nem azért, mert az emberek “alárendeltek” lennének . A “hiba” inkább az egyén attól való tartózkodásában rejlik, hogy befelé nézzen, és ez olyan ismeretlen kényszerek által generált tudattalan döntések és következmények láncolatát eredményezi, amelyek nem csak az egyéni életeket, hanem a kollektív életet és történelmet is meghatározó sorsnak tűnnek.
A “korszellem”, ahogy ez a XXI. század első évtizedeiben apránként megmutatkozik, úgy tűnik, előszeretettel kerüli a Jungot egész életében foglalkoztató “nagy” kérdéseket. A gonosz természete, az egyéni élet értelme és célja, az egyéneket és kollektívákat mozgató mélyebb motivációk, valamint az emberi szenvedés rejtélye manapság számos pszichológus körében népszerűtlen témák, nem utolsósorban azért, mert ezek a témák a politikailag inkorrekt megállapítások potenciális aknamezői. Ehelyett az erőfeszítések arra összpontosulnak, hogy olyan – gyógyászati, pszichoterápiás vagy szociális – módszereket találjanak, amelyek eloszlatják a tüneteket anélkül, hogy időt és pénzt fektetnének a tudattalan okok feltárására. A történelmet – legyen az egyéni vagy kollektív – sem tekintik többé a jelen dilemmáinak megértéséhez szükséges alapvető eszköznek. A brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat honlapja szerint a kognitív viselkedésterápia:
“egyfajta beszédterápia, amely a gondolkodás és viselkedés megváltoztatásával segíthet kezelni a problémákat…”. A KVT az Ön jelenlegi problémáival foglalkozik, ahelyett, hogy a múltbeli problémákra összpontosítana. Olyan gyakorlati módszereket keres, amelyekkel napi szinten javíthat a lelkiállapotán”.
Az ilyen megközelítés hatékonysága, mint minden pszichoterápiás módszeré, folyamatos vita tárgyát képezi. Néhány pszichoterapeuta és terápiás képzési csoport a két terület legjavának ötvözésére törekedve kombinálta a kognitív és analitikus technikákat, hogy egy “integrál” modellt hozzon létre.31 De brit hatóságok jelenleg a “KVT” megközelítést részesítik általánosan előnyben, és jelenleg mindenféle pszichoterápiás képzési csoport – beleértve a jungiánus csoportokat is – nyomás alatt áll, hogy kognitív módszereket alkalmazzanak, ha gyakorlóik beutalókat és finanszírozást szeretnének kapni a Nemzeti Egészségügyi Szolgálattól.
A nehézség végső soron nem a kognitív technikák haszontalanságában rejlik, hanem a múlttal való folytonosság érzésének abban a fajta amputálásában, amelyet a kizárólag a jelenlegi viszonyokra és körülményekre való összpontosítás eredményezhet. Az emberi történelem belső dimenzióinak megértése – akár az eszmék történetén, akár a vallások történetén, akár egy család érzelmi történetén és generációkon átívelő történetén keresztül vizsgáljuk – lehet az a sarkalatos pont, amelyen egy jobb jövő reménye nyugszik. Maga Jung is ezt az álláspontot képviselte. Ezt nagyon szemléletesen fogalmazta meg, amikor arról a többszintes házról írt, amelyet “az én házamnak” nevezett, és amely egy, még a Freuddal való közös munka idején látott álmában jelent meg.
Jung álombeli házának felső szintje “rokokó stílusban” volt berendezve. A földszint jóval régebbi, a tizenötödik vagy tizenhatodik századból való volt. Egy kőlépcső vezetett le a római korból származó pincébe. Amikor Jung közelebbről megvizsgálta ennek a pincének a padlóját, észrevett egy gyűrűt, amellyel fel tudta emelni az egyik kőlapot. Újabb lépcső vezetett le a mélybe, ahol egy primitív kultúra maradványaira emlékeztető “szétszórt csontokat és törött cserépedényeket” fedezett fel. (Ld C.G.Jung-Aniela Jaffé : Emlékek, álmok, gondolatok, 182-183 old). Jung a “psziché egyfajta képeként” értelmezte az álmot. A rokokó szalon, jóval a föld felett, a személyes tudatot jelképezte; a földszint a tudattalan első szintjét szimbolizálta. Minél mélyebbre ereszkedett Jung, annál sötétebbé vált a jelenet, és annál régebbi és egyetemesebb maradványok kerültek elő:
„Először sejtettem meg belőle a személyes psziché a priori kollektív voltát, amit eleinte korábbi működési módok nyomainak tekintettem. Csak később, sokszoros tapasztalat és megbízhatóbb tudás alapján ismertem fel a funkcionálási módokat, mint ösztönformákat, mint archetípusokat.” (C.G.Jung-Aniela Jaffé : Emlékek, álmok, gondolatok, 184-185 old)
Jung számára a történelem nem elszigetelt események lineáris felsorolása volt, vagy ahogy Alan Bennett egyik színdarabjának egyik szereplője fogalmaz: “egyik kicseszett dolog a másik után”. Az emberi kreativitás és destruktivitás mélyebb, belső története meghatározó szerepet játszott Jung pszichológiai felfogásában. Az asztrológia, mint rámutatott, magába foglalta a múlt pszichológiáját, és a pszichológia saját történetének is alapot teremtett. Jung, szemben a “korszellemmel”, Goethe álláspontját osztotta a történelem központi jelentőségéről:
„Aki nem tanul és nem érti meg
Háromezer év tapasztalatát,
Az maradjon sötétben,
És éljen napról napra”.
Goethe Nyugat-Keleti Díván (szabad fordítás tőlem)
Úgy tűnik, hogy a “korszellem” azt a kényelmes meggyőződést is magáévá teszi, hogy az egyén problémái inkább társadalmi, gazdasági vagy akár éghajlati, semmint pszichológiai eredetűek, és hogy ezeket a problémákat a megfelelő kormány, megfelelő jogszabályok és megfelelő biztosítékok segítségével “gyógyítani tudja” egy olyan tudományos intézmény, amely túl gyakran hiszi magáról, hogy olyan tévedhetetlen, mint egy pápa, aki még azokon a határterületeken is képtelen a téves ítéletekre vagy a tudatlanságra, ahol a mérőeszközei nem megfelelőek vagy alkalmatlanok. Jung – még saját maga ellenében és jelentős szenvedések árán is – végső soron és visszavonhatatlanul hűséges volt ahhoz, amit a “mélységek szellemeként” értelmezett, és a régebbi vallási és filozófiai áramlatokat, amelyeket oly szorgalmasan tanulmányozott, e szellem kifejezésére irányuló, állandóan megújuló emberi erőfeszítés változatos formáinak tekintette – még akkor is, ha ez ellentétben állt az uralkodó kollektív világnézettel.
Forr: Liz Greene: Jung’s Studies in Astrology (Prophecy, Magic and the Qualities of Time) 182 – 185 old
Kapcsolódó
Sors vs szabad akarat (James Herschel Holden)
Sors, szabad akarat, mágia a középkori asztrológiában (Nicholas Campion)
Liz Greene – életmű, szokatlan fordulatokkal
Könyvajánló
C.G.Jung : A változó civilizáció
C.G.Jung-Aniela Jaffé : Emlékek, álmok, gondolatok
Liz Greene: Jung’s Studies in Astrology (Prophecy, Magic and the Qualities of Time)
Liz Greene : The Astrological Worl of Jung’s Liber Novus, a két kötet legbarátibb árú elérhetősége (55 font, szállítással) a Blackwell’s online könyvesboltban.
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!
