“Az emberekről elmondható, hogy a csillagok még akaratlagos cselekedeteikben is szinte kényszerítik őket, romlott vonzalmaik és tudatlanságuk révén.” Jerome Cardanus
A részlet Nicholas Campion A History of Western Astrology (A nyugati asztrológia története) II kötetének egyik, a XIII századi asztrológiával foglalkozó fejezetéből származik (13 század: Praxis és problémák). Az enciklopedikus műveltségű asztrológus-történész azt a kérdést feszegeti, mennyire léteztek tévedhetetlen előrejelzések a középkori asztrológiában (eme irányzatok egyes modern képviselői szerint kizárólag ilyenek voltak), hogyan viszonyult egymáshoz a sors és a szabad akarat, mennyire és mi módon volt alakítható a sors. A téma természetéből adódóan végleges, fekete-fehér, általánosan érvényes válaszokat itt sem találunk, „csak” asztrológiatörténeti adatokat és továbbgondolásra érdemes szempontokat. Ezért tarottam fontosnak lefordítását, néhány megjegyzéssel kiegészítve. Persze sokkal jobb lenne, ha mindkét kötet elérhető lenne magyarul is. A natális asztrológiával, horarival, talizmánkészítéssel kapcsolatos meglátások egy része asztrológiában jártasak számára ismert, de számukra is lehetnek újdonságok, főleg ha csak magyarul tájékozódnak.
Az Asztropressz küldetése az aktuális és várható bolygóhatásokkal, a személyi horoszkópban rejlő lehetőségekkel és korlátokkal kapcsolatos reális tájékoztatás. Akkor is, ha ez nincs összhangban a new ages „szellemiség” által diktált minden szép-minden jó narratívákkal. Erre az esetre is vonatkoznak a kommentelési etikettben írtak: aki nem ért egyet az itt megfogalmazott szempontokkal, nyugodtan abbahagyhatja oldalam követését és keressen magának lightosabb olvasnivalót. Nincs harag 🙂 Mindkettőnknek időt, energiát spórol meg 🙂 Nekem legalábbis rengeteget, hiszen nem kell az irreleváns kommentek moderálására, nagyon sok esetben ezzel egyidejűleg szerzőik spammelés miatti jelentésére és letiltására is pazarolnom értékes időmet. Így ezt további hasznos tartalmak írására fordíthatom. Bevallom, annak ellenére, hogy naponta többször is kénytelen vagyok sort keríteni rá, utálom használni a “Törlés”, “Tiltás” funkciókat. Mindkettőnknek szebb lesz a napja, ha egyáltalán nem kerülök, vagy a jelenleginél sokkal ritkábban kerülök ilyen kínos döntéshelyzetekbe. Bízom benne azonban, hogy az ezogagyi helyett a valósággal nagyobb összhangban levő tartalmakra fogékony, azokat kimondottan igénylő többség -vagyis a tényleges célközönségem – a jövőben is velem marad. |
A Jupiter-Szaturnusz-konjunkciókról szóló tanításokhoz hasonlóan a középkori asztrológia filozófiáját is az iszlám világból importálták, és különösen két szövegben, Caludius Ptolemaiosz Centriloquiumában és Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájában találkozhatunk vele. Az asztrológiai filozófia legmarkánsabb és legsokatmondóbb megállapításait tartalmazó Centriloquiumot valójában a X. század közepén állította össze Ahmet Abu Ja’far filozófus, akit a latin Európában Abugafarus néven ismertek a Kitab -al-Thamara, vagyis a Gyümölcs könyve című művéből. [31 ].
(Ford megj: „Amikor az asztrológia körülbelül öt évszázaddal Róma eleste után újra megjelent Nyugaton, az asztrológiai ismeretek két átadási vonalon terjedtek. Az arabok mindkettőben szerepet játszottak. Először is, az arabok mentették meg a görög szakirodalmat a szemétdombtól, megőrizve azt, míg Európa az írástudatlanok álmát aludta. Másodszor, az arabok továbbfejlesztették az általuk megismert görög rendszert. Ez a fejlesztés a védikus asztrológiai anyag integrálását is magában foglalta, beleértve a számítási módszereket és a holdházakat”. J.Lee Lehman: Classical Astrology for Modern Living. Azzal, hogy hogyan törölte el a IV-V századtól egyre nagyobb teret hódító kereszténység a pogány világ értékeit, köztük az asztrológiát, és milyen kalandos módon került vissza a „tudományok királynője” a nyugati világba terjedelmes szakirodalom foglalkozik. A leghozzáférhetőbbek: Nicholas Campion A History of Western Astrology I köt, II köt; James Herschel Holden A History of Horoscopic Astrology, illetve Lee Lehman fentebb idézett könyvében is van egy jó bevezető. Az iszlám persze, a legelterjedtebbb szélsőséges formáiban, türelmetlen és destruktív, akárcsak a keresztény fundamentalizmus. Ettől függetlenül, a középkorban, kb 800-tól 1258-ig, amikor a mongolok elpusztították Bagdadot, volt egy felvilágosultabb időszaka, ami sokkal inkább támogatta a tudományt és a kultúrát – egyebek mellett az asztrológiát is, mint az akkori kereszténység. A görögből arabra fordított asztrológiai munkákat zsidó és arab tudósok fordították vissza latinra, ritkábban görögre, és a mór uralom (711 – 1492) vége felé kezdtek elterjedni Spanyolországban. Az 1200-as években ez a folyamat intenzívebbé vált. Ptolemaiosz nagy hatást gyakorolt az arab világra; hagyatéka, az arab asztrológia elemeivel kibővítve került vissza Nyugatra, más, nála jelentősebb asztrológusokat, pl kortársát, Vettius Valenst is háttérbe szorítva. A Tetrabiblos –latinul Quadripartitum sokáig kötelező olvasmány volt az asztrológusok körében – ami persze ma sem ártana. A Centriloquiumot, egy száz aforizmát tartalmazó gyűjteményt szintén neki tulajdonítottak, pedig sokkal később keletkezett.)
Az 1679-es angol fordítás a következő szavakkal adja át Abu Ja’far kozmológiájának szellemiségét: “A bölcs együttműködik az égitestek munkájával, és segíti a természetet, mint a földműves a szántást és a földje előkészítését.” [32] Az egyszerűbb formula így hangzik: “A bölcs ember uralkodik a csillagokon, a bolond engedelmeskedik nekik”, vagy ahogy az egyik XVI. századi angol változatban olvasható: “Aki jártas ebben a tudományban, a csillagok számos hatását elkerülheti, ha ismeri természetüket, és szorgalmasan felkészíti magát a befolyásukra”. [33 ] Vagy ahogy a Corpus Hermeticum fogalmaz: ” Az esztelenek csupán sodródnak a Sorssal” (Ford. megj: szabad fordítás tőlem, az angol mondat: ’Those men who are devoid of mind are merely led along in the train of Destiny.’) [34 ] Igaz, az embernek meg kellett értenie a természetes világegyetemet: “Senki sem ismerheti meg a csillagok keverékeit, hacsak nem ismeri előbb azok természetes különbségeit és egymással való keveredéseit” – hangsúlyozta a Centriloquium. [35 ] De maradéktalanul tisztában voltak azzal, hogy az asztrológus, a többi emberhez hasonlóan, a rendszer része, és hogy még a horoszkóp értelmezése vagy a kedvező időpontok kiválasztása is az asztrológus saját érzelmi állapotának, erkölcsi szintjének és a csillagokhoz való viszonyának függvénye. [36 ] Ezeket a nézeteket más befolyásos asztrológusok is következetesen támogatták, például Guido Bonatti a tizenharmadik században, és Jerome Cardanus a tizenötödikben. [37 ] Egyáltalán nem kérdéses, hogy az asztrológia, meghatározó művelői és elméleti szakemberei kezében nem volt determinisztikus. Éppen ellenkezőleg. Mindenekelőtt participatív jellegű volt, az asztrológusnak a kozmosszal való aktív kapcsolatáról szólt. Bonatti első két megfontolásában a lényegre tapintott, amikor meghatározta a sikeres horoszkópfejtés alábbi két előfeltételét: a kliens mentális állapota és indítékai az égi befolyásokra vonatkozó kérdésektől elkülönítve vizsgálandók; el kell ismerni, hogy szabad akarattal rendelkezik; és az asztrológusnak először imádkoznia kell, majd a lehető legnagyobb őszinteséggel kell hozzáfognia a horoszkóp értelmezéshez. [38] A sarlatán, a nem éppen tisztességes szándékú mágushoz hasonlóan, sikertelen lenne. Visszatérünk tehát az üzleti imperatívuszhoz: az istenfélelem és az ügyfél tisztelete elengedhetetlen volt az anyagi sikerhez.
A módszert a Centiloquiumban foglalták össze, és onnan vált a gyakorlati asztrológia ideológiai alapjává az iszlám világban – és a keresztény Nyugaton a XII. századtól a XVII. századig. A tizenhatodik századi angol változatban az első bekezdés azt hangsúlyozta, hogy “lehetetlen, hogy a Művész előre lássa a dolgok konkrét Ideáját; az Értelem sem képes konkrét, csupán általános fogalmat kapni az érzékelhető anyagról; ezért ezekben a dolgokban feltételezésekhez kell folyamodnia, mert egy ihletett személyen kívül senki más nem képes megjósolni a konkrétumokat”. [39 ] Más szóval, a pontosság látszata a Liber Astronomiae-hez hasonló műben csak illúzió volt: az asztrológus az abszolút igazságot sem volt képes kimondani, nehogy az ilyen bonyolult szabályokból elkerülhetetlenül eredő belső ellentmondásokat összeegyeztetni. A személyes ítélőképességnek emiatt szükségszerűen felül kellett írnia a technikai determinizmust. Az asztrológia önmagában, isteni beavatkozás nélkül, csak a jövőbeli tendenciákat tudja azonosítani, amelyek vagy bekövetkeznek, vagy nem. A Centiloquium a klasszikus neoplatonizmus két darabjával folytatódott, az egyik várható, a másik radikális következményekkel. Az első szerint a horoszkóp mindig egy, az asztrológusban felmerülő kérdésből ered (“Mi ennek a gyermeknek a sorsa? Mi lesz ennek a vállalkozásnak a kimenetele?”), amely maga is egy platóni gondolatból fakad. [40 ]. Azaz, hogy az asztrológus kapcsolatban áll a Nússzal, vagyis a legfelsőbb elmeként felfogott Istennel, a Kozmosszal mint tudattal, a második pedig, hogy, ha minden dolog a szimpátiák hálójával van összekötve, akkor az asztrológusok, az ügyfeleik, és a kérdéses témák is. [41 ]
Ha egy asztrológus éppen valamilyen történelmi kutatást végez, mint ahogyan Mash’allah (magyarosítva: Másáalláh ) is tette, akkor a saját horoszkópjának tartalmaznia kell néhány olyan mintázatot, amilyeneket a történelmi példáiban találhat, és ha egy szaturnuszi problémával küzdő ügyfél felkeres egy asztrológust, akkor az elmélet szerint az asztrológus horoszkópjának is hasonló konfigurációkkal kell rendelkeznie. Maga az asztrológiai kérdésfeltevés tehát egy nagyobb asztrológiai folyamatba ágyazódik, és az asztrológus, a kérdés és az ügyfél közötti találkozó mindig célirányos és jelentőségteljes. Végső soron a determinizmus csak azért jelenhetett meg az asztrológiai elemzéseknek szentelt tankönyvekben, mert az asztrológia csak azok számára működik kényszerítő jelleggel, akiket az emocionális lelkiviláguk ural, és akiknek nem fejlődött ki a racionális lelkiviláguk. Ezt az aquinói tételt (ford megj: Aquinói Szent Tamás ) Jerome Cardanus (Gerolamo Cardano ) így fogalmazta meg a XV. században: “Az emberekről elmondható, hogy a csillagok még akaratlagos cselekedeteikben is szinte kényszerítik őket, romlott vonzalmaik és tudatlanságuk révén” [42 ] Más szóval, az egyéni asztrológiai előrejelzések pontossága csak a romlott, műveletlen és ostoba emberek számára garantálható. A tudatos és az istenihez közel álló személyek számára készített előrejelzések természetükből adódóan bizonytalanok lennének. Ebben az összefüggésben tehát az asztrológiai szövegeket úgy kell olvasni, mint a népesség egy bizonyos szegmensének szóló irodalmi műfajt – még akkor is, ha ez a népesség képezte a túlnyomó többséget.
(Ford megj: A The Astrologer Guide –ot William Lilly állította össze 1675-ben, Henry Coley pedig latinból angolra fordította, ez a kiadás 1886-ban jelent meg. Nemcsak Guido Bonatti 146 aforizmáját, tartalmazza, hanem Jerome Cardanustól is egy válogatást. Ez a 2004-es, magyarul elérhető, dr Tárnoki Gábor-Kistina Waardahl-féle, egyébként jó minőségű fordításból kimaradt – mintegy 50 oldalnyi szövegről van szó. Legalábbis a nekem meglévő, 2005-ös, American Federation of Astrologers kiadásban – elérhetőségét lentebb belinkeltem.Nem tudom miért, a döntés háttértörténetét nem ismerem. Az egyik lehetséges ok, hogy kisvállalkozásról lévén szó, a terjedelemtől is függő nyomdaköltségek összege egyáltalán nem volt mindegy. Más tradicionális szerzők munkáit is tervezték kiadni, a projekt valószínűleg azért feneklett meg, amiért más, igényes asztrológiakönyvek kiadása is Magyarországon. William Lilly Keresztény asztrológiájának is csak az első két, horarival foglalkozó kötete jelent meg -az a fordítás is nagyon jó. Ma már egyik sem kapható, vagy ha igen, csillagászati áron. A már csak irreális összegekért elérhető, és akkor is hiányos fordítások sajnos a magyarul is elérhető asztrológiai szakirodalom visszatérő problémái. Az okok változók – pl a teljesen más műfajba tartozó Arroyo Asztrológia, karma és átalakulás c könyvének általam lefordított részlete trehányság, az Állócsillagok magyar változatából nem tudom miért maradtak ki itt-ott részletek, az Asztrológusok útmutatója hiányosságairól fentebb volt szó, a harmadik Lilly – kötet valószínűleg forráshiány miatt nem jött össze. De bárhogy is van, megint csak ott tartunk, hogy az elérhető kevés magyar fordítást fenntartásokkal kell kezelni, és a biztonság kedvéért az eredeti szöveget is be kell szerezni, azzal összevetni. Írom ezt minden tiszteletem és elismerésem ellenére, hiszen hiányosságaikkal együtt is olyan munkákról van szó, amelyek ha nem lennének, még ott sem tartana a magyar asztrológiai szakirodalom, ahol. Témánál maradva: a Cardanus aforizmáit is tartalmazó Astrologers Guide a Book Depositoryn viszonylag jó árban, 2022 decemberében 6000 ft körüli összegért kapható, a hiányos magyar fordítás, amikor éppen, valami csoda folytán elérhető, 10000 -40000 ft körül. Angolosok megintcsak előnyben -tetszik-nem tetszik, ez van…)
Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van az ilyen típusú fordításokban (a minőségi szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után). |
A hivatásos asztrológusok a legváltozatosabb témaköröket kínálták ügyfeleiknek, majdnem minden ügyben nyilatkoznak, kivéve persze a kívülről érkező megváltással kapcsolatos kérdéseket. A judiciális asztrológia valami olyasmit képviselt, amit ma metanarratívának neveznénk, egy komplett csomagot, amellyel az ember rendet tudott tenni az életében, rendbe tudta tenni a jelenét és meg tudta tervezni a jövőjét. Azonban ne feledjük, hogy a belső és a külső világ között nem voltak határok; az elme és a test szétválása, amely oly mélyen formálta a modern nyugati kultúrát, a jelenre korlátozódik. A gondolatok, érzések és érzelmek éppen olyan valóságosak voltak, mint a fizikai események és érzetek. Egy olyan világban, amelyben csak kevesen ismerték a születési dátumukat, és gyakorlatilag senki sem a születési időpontját, minden asztrológiában érintett számára, a kérdőképletek – vagyis a kliens által feltett kérdés időpontjára kiszámított horoszkóp – felállítása volt a legegyszerűbb. Továbbá bármely kérdésben sokkal könnyebb volt egyértelmű ítéletet hozni a kérdő horoszkópok (ford megj: horari) segítségével, mint a születési képletek alapján. A kérdezés szabályai lehetővé tették az asztrológus számára, hogy sokkal jobban összpontosítson az alapvető témákra, és az asztrológus gyakran perceken belül határozott “igen” vagy “nem” választ adhatott, amennyiben a kérdést egyszerűen fogalmazták meg. A gyakori kérdések közé tartozott bárminemű vállalkozás kimenetele, de a pénzügyi kilátások is, beleértve – a bankok előtti időkben – az elrejtett vagy elásott pénz hollétét, valamint a személyes kapcsolatokat érintő kérdések, köztük az apasági ügyek (egy férj például azt szerette volna megtudni, hogy ő-e a felesége gyermekének apja). Egy viszonylag egyszerű horoszkópértelmezés gyakran tudta tisztázni az effajta problémákat. Minden egyes tevékenységi kör a horoszkóp egy-egy házához kapcsolódott: a pénz a második házhoz, a testvérek és a rövid utazások a harmadikhoz, és így tovább. Az adott ház csúcsának jegyét uraló bolygó lett a válasz kulcsa. A bolygó “állapotát”, erősségét vagy gyengeségét a bolygó jegyek és házak szerinti elhelyezkedésének vizsgálatával lehet megállapítani. A bolygó aspektusai vagy a többi égitesttel való kapcsolatai ezután bővebb tájékoztatást adhatnak a siker kilátásairól, és egy esetleges időzítést is kínálhatnak. Ha például egy ügyfél azt kérdezné, hogy vállalkozzon-e egy rövid utazásra, az asztrológus a harmadik házra figyelhetne. Ha e ház csúcsa a Bikában van, amelyet a jótékony Vénusz ural, akkor pozitív választ kaphat. Ha a Vénusz saját jegyében, és harmonikus trigont képez a segítőkész Jupiterrel, akkor a válasz szinte biztosan “igen” lenne. Természetesen más tényezőket is mérlegelni kell, de ez képet ad az alapeljárásról. Lehetnek olyan több órás időszakok is, amikor bármelyik kérdésre igen lehet a válasz, még ha csak feltételes módban is, és olyan több órás időszakok is, amikor az asztrológus határozott nemmel válaszol a kérdésre. Például, ha a Hold éppen szembenállásba kerül (az állatöv másik oldalán áll) a “rosszindulatú” Mars vagy Szaturnusz bolygókkal (vagy súlyosabb esetben mindkettővel), akkor az eredmény szinte biztosan negatív lesz. Az egyetlen kérdés, amely ilyen körülmények között pozitív választ kaphat, a következő lenne: “Meghiúsul-e a tervem? Hasonlóképpen, ha a Hold pozitív aspektushoz közeledik a jóindulatú Vénusz és Jupiter bolygókkal, amit akár több órán keresztül is megtehet, valószínűleg mindig kedvező választ kapunk. Még az is előfordulhatott, hogy az asztrológus nem volt képes értelmezni a képletet, és ez az információ kiderült volna a horoszkópból. Az értelmezhetetlen horoszkópra utaló asztrológiai szabályok némelyike akár egy órán belül is érvényesülhetett. De az egyik, amely akkor lépett életbe, amikor a Hold az úgynevezett Via Combusta-ban, a Mérleg közepe és a Skorpió közepe között tartózkodott, két-két és fél napig is megakadályozhatta, hogy bármiféle horoszkópot használjanak egy kérdés megválaszolására [43 ]. Szabályokat állapítottak meg arra vonatkozóan is, hogy a testvér, a nővér vagy a felebarát szereti-e a másikat, vagy legalábbis egyetértenek egymással. Nem a fizikai esemény, hanem a lelkiállapot számított, és azt feltételezték, hogy a csillagok közvetlenül hatnak a pszichére; a hivatásos asztrológusoknak az ügyfelek számára kellett szolgáltatásokat nyújtaniuk, és nem tarthatták szem előtt a konzervatív teológusok óvatoskodó álláspontját, miszerint a bolygók a testet befolyásolják, de a lelket nem. A teológusokat az egyház vagy az egyetemük fizette. Az asztrológusoknak egy piacnak kellett megfelelniük. Legalábbis ez volt a nyilvánosságnak szánt látszat. Mégis, az egymásnak írt szövegeikből világosan kiderül, hogy az asztrológusok bármelyik babilóniai asztrológushoz hasonlóan úgy tekintettek magukra, mint akik szabadon egyezkednek az istenséggel.
(Ford megj: a fentebbi sorokat érdemes összevetni Benjamin N Dykes, Guido Bonatti műveinek egyik kortárs fordítója- könyvek elérhetőségét ld a linken – meglátásaival. A maga módján mindkét szerzőnek igaza van. Dykes az alábbi magyarázatot mellékeli Bonatti, és általában a középkori asztrológusok szabadság-értelmezéséhez: „Az asztrológusnak előbb-utóbb szembe kell néznie a szabadság kérdésével, különös tekintettel arra, hogy a tradicionális asztrológia tele van előrejelzésekkel. Ez összetett téma. De az asztrológusnak is fel kell tennie a kérdést: “Milyen jogon állíthatom, hogy a horari és az elekciós asztrológia érvényes? Hiszen ha a szülött élete benne van születési képletében (vagy “radixában”), akkor máris meg kellene tudni mondani – meglehetősen aprólékos pontossággal -, hogyan fognak alakulni a dolgok. A cselekvés megfelelő időpontjának megválasztása, vagy az asztrológustól gyakorlatias tanácsot kérni, úgy tűnik, haszontalan lenne.” Ezért az asztrológusnak, aki túl akar lépni a puszta technikán, és meg akarja érteni, miért indokolt az asztrológia, fel kell tennie ezeket a szabadsággal kapcsolatos metafizikai kérdéseket. Az a modern megoldás, hogy túlbecsüljük szabadságunkat, és a jóslási technikákat nagyrészt puszta potenciálokká alakítjuk, nem elégséges. A hagyományos előrejelző technikák ugyanis nagyon jól működnek, és egyébként is a legtöbb ember valóban nem cselekszik szabadon. Legtöbbünk szokások, temperamentum és sztereotip minták szerint él, és azok, akik jól ismernek bennünket, nagyrészt előre meg tudják jósolni a viselkedésünket a mindennapokban. Más megoldásra van szükség.
Úgy tűnik, Bonatti osztja a fősodratú középkori keresztény szabadságszemléletet. E nézet szerint életünk nagyrészt meghatározott és megjelenik a születési horoszkópban, mert a szabályos és kiszámítható módon mozgó, de a bolygók által módosított és felkavart elemek szublunáris világában élünk. Ha valami gyökeresen mást és nem determináltat tennénk, az egyenlő lenne azzal, hogy csodákat hajtanánk végre az elemek világában. De Isten, aki a szabadságnak egy teljesen meghatározatlan formájával rendelkezik, az embert a saját képmására teremtette. Teljes szabadságának egy részét vagy tükörképét adta nekünk, így elméletileg meghatározatlan, spontán módon cselekedhetünk – némileg hasonlóan Isten csodáihoz, amikor a világban tevékenykedik. De önismeretünk és szabad akaratunk gyakorlásának képessége olyan csekély és szánalmas, hogy általában nem tudunk reálisan úgy választani, ahogyan szeretnénk. Ezért a legtöbben determinált életet élünk, engedünk a bűn könnyű útjának, stb. Ilyen szemlélettel a háttérben az egyik természetes megoldás az, ha azt mondjuk, hogy Isten néha segít megváltoztatnunk a megszokott irányt, és valami mást választani”. Book of Astronomy, 2007, előszó )
Az iszlám világból származó, a későbbi asztrológiai gondolkodás középpontjába kerülő szövegek közül a legrövidebb, és talán a legnagyobb hatású nyugaton Tabula Smaragdina vagy Smaragdtábla néven ismeretes. [44 ] Eredetileg egy terjedelmesebb szöveg, a Kitab Sirr al-Asar része volt, egy tekintélyes, királyoknak szóló tanácsokat tartalmazó köteté, amelyet valószínűleg 800 körül írtak, és Arisztotelésznek tulajdonítottak, legalábbis későbbi, latin nyelvű változatában, a Secreta Secretorumban [45 ]. Egyes szerzők szerint 650-ben vagy akár 400-ban írhatták, és egészen Kínáig terjedő keleti hatásokat tartalmaz. A legenda szerint eredetileg maga Hermész állította össze, és később Sára, Ábrahám, a zsidó pátriárka felesége fedezte fel. A történet szerint a táblát megtalálásakor maga a halott Hermész szorongatta kezében. A tábla meghatározó sorait: ” Ami fent van, az abból ered, ami lent van, és ami lent van, az abból ered, ami fent van, egynek a csodáit munkálja, Ahogy minden egyből ered”, mindmáig az asztrológia működési elveként idézik egyszerűsített formában: “ahogy fent, úgy lent” – ahogy az égben, úgy a földön. “, (Ford megj: szabad fordítás tőlem. Több magyar változata is van. A latin szöveg egyik változata : „2.Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd. 3. ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett”. Az arab változat: 2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülről. Az Egy műve a varázslat.3. Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett”) Az 1970-es években egy népszerű asztrológiai könyvsorozatot is ezzel a címmel dobtak piacra. [46 ] ( Ford megj: Alan Oken három kötetes sorozatát magyarul is kiadták Amint fent úgy lent címmel, két kiadást is megért. Már ez sem kapható, amikor meg igen, elég borsós áron. Tipikus New Age trash, eltűnése inkább megnyugtató, mint elszomorító, bocsika 🙂 )
A Smaragdtábla képezte az alkímia, az asztrológia egyik legpraktikusabb alkalmazásának alapját. Az alkímiai munka során végbemenő fizikai folyamat jellemző módon az ólom arannyá való átalakítására tett kísérlet volt, de valódi célja az istenivel való egyesülés volt, amelynek az arany volt az anyagi megjelenési formája. Esetenként az alkímia talán a kapzsiságra apellált, de alapvetően a léleknek az Eggyel – vagy ha úgy tetszik, a csillagokkal – való egyesülését szolgáló eszköz volt, és alternatívát kínált más eszközökkel szemben, beleértve a rituális mágiát vagy a tudományos felvilágosítást. Ebben az értelemben a jógához hasonlítható, amelyet Mircea Eliade az időből való menekülés technikájának nevezett, vagy “az időfolyam megállításának”: az idővel és az anyaggal való munka révén az ember végül túllép rajta [47] Az iszlám első jelentős képviselője a legendás Jabir ibn Hayyan (magyar átirata Dzsábír ibn Hajján; 721-815) volt, akit a középkori európaiak nagy mesternek tartottak és Geber néven ismertek [48 ]. Az alkímia kozmológiai hátterét a fémek és a bolygók képezték, így a kémiai folyamat csak az égitestekkel együttműködve mehetett végbe. [49 ]. Az alkimista a megfelelések vagy szimpátiák elméletét vette alapul, és arra törekedett, hogy azt a közjó érdekében manipulálja, leginkább az orvostudományon keresztül.
A Smaragdtábla szavainak igazán mély jelentőségét azonban a mondat első része adja. “Ami fent van, az attól ered, ami lent van”. Más szóval, az itteni földi események éppúgy alakítják az eget, mint ahogy az égi események befolyásolják a földet. Ezek a szavak, amelyekről az eszmetörténészek szinte teljesen megfeledkeztek, kulcsfontosságúak az iszlám, majd később a keresztény világ tudományos és szellemi törekvéseinek évszázadaira nézve. A mágikus hagyomány filozófiai alapját képezik, és azt a felvetést, hogy a helyes szellemben végrehajtott emberi cselekedetek pszichés értelemben hatással lehetnek az égiekre, spirituális értelemben pedig visszahatnak az Egyre, a Teremtőre. Az emberiség nem csupán formálhatja a kozmoszt, hanem, amennyiben a próbálkozás sikeres, egyenesen az Istenhez vezető úttá válik. A mágia gyakorlása tulajdonképpen elengedhetetlen követelménynek is tekinthető az üdvözülésre törekvő igaz kereső számára. Ez természetesen nem számított újdonságnak. A Smaragdtábla gondolatmenetében a babiloni jövendőmondók kézikönyvének nézetei köszönnek vissza, amely szerint “a földi ómenek, az égiekhez hasonlóan, jelzéseket adnak nekünk…”. Az ég és a föld külön-külön megjelenve is előjeleket produkál, nem különülnek el, [ mert ] az ég és a föld összetartozik. [50 ]. A kifejezés a XVI. században is fennmaradt, amikor Tycho Brahe csillagász magáévá tette a mottót : “Felnézve megértem, mi van odalent”. [51], és a huszadik században: egy nemrég megjelent bevezető szöveg az asztrológiát ” a lenti természeti és emberi világ és a fenti égbolt közötti megfelelés megtapasztalása és értelmezéseként” definiálta. [52 ]
Az asztrológus tehát nagyon messze állt attól, hogy elfogulatlan megfigyelő, semleges, objektív tanácsadásra képes, távolságtartó szakember legyen, még akkor is, ha a megbízói éppen erre tartottak igényt. Inkább szerves részét képezte a kozmikus folyamatnak, és a folyamathoz való viszonya miatt volt képes felismerni a változásokat az isteni tervben, és hasznos tanácsokat adni a lehetséges jövőbeli fejleményeket illetően [53]. Annak ellenére, hogy az asztrológusok állandóan a keresztény ortodoxia előtt hajbókoltak, egyértelmű, hogy egy alternatív, kifejezetten gnosztikus papságot képeztek, amely az égbolt közvetlen ismeretén alapuló gyakorlati tanácsokat adott. A konzervatív teológusok ragaszkodhattak ahhoz, hogy csak Isten ismerheti a jövőt, ami alapjában véve teljesen felesleges állítás azok számára, akiknek tudniuk kell, hogy pontosan mit kellene tenniük. Az asztrológusok viszont éppen ilyen fajta gyakorlati segítséget kínáltak.
Míg a vallásos konzervatívok az asztrológiát a jóslás miatt bírálták, a jövő előrejelzése csupán egy szeletét képezte az asztrológiai projektnek. Az asztrológia legfontosabb funkciója a jelen irányítása és a jövő megváltoztatása volt, és ezt a célt mágiával lehetett elérni, ami alatt az iszlám neoplatonikusok, Al Kindi és Avicenna által felismert szimpátiák, sugarak és megfeleltetések manipulációját értjük. [ 54 ]. Ezen elméleti modellek a Ghayat al -Hakim című, 1000 körül Andalúziában keletkezett műben nyertek gyakorlati kifejezést. ( Ford megj: Picatrix – A bölcs célja, magyar kiadása 2022-ben jelent meg a Helikon kiadó gondozásában. A bűvészinaskodókat ki kell ábrándítanom: /tradicionális/ asztrológiai ismeretek nélkül nem fogod tudni használni. Asztrológiai ismeretekkel sem feltétlenül, ugyanis rengeteg benne a mai körülmények között kivitelezhetetlen praktika. Ettől függetlenül értékes és fontos könyv, jó, hogy van már magyarul is elérhető változata, egyelőre megfizethető árban). A művet 1256-ban Bölcs Alfonz kasztíliai uralkodó fordíttatta le latinra, a középkori Európában Picatrix néven vonult be a köztudatba, és egészen a XVII. századig a mágikus asztrológia kulcsfontosságú szövegét képezte. A Picatrix közvetlen átadási vonalat biztosított az iszlám hermetizmus és így a babiloni égi istenségek számára a XIII. századi keresztény Nyugat irányába. Az Allahhoz intézett kötelező fohász után a szöveg a neoplatonikus kozmológia szokásos formulájával kezdődött: minden dolog az Egyből származik, a legfontosabb emberi tulajdonság a bölcsesség, és maga a bölcsesség az Egyből származó dolgok létezésének okainak ismeretében rejlik. Mivel minden dolog az Egyből származik, egymáshoz viszonyítva létezik, és a közöttük lévő kapcsolatok lehetnek szorosak vagy távoliak, szimpatikusak vagy ellenségesek. A mágiát egyszerűen úgy határozzák meg, mint “mindazt, ami teljesen lenyűgözi az elméket és szavak és tettek révén vonzza a lelkeket”. [55] Más szóval, ez nem más, mint a világ megváltoztatására tett kísérlet azáltal, hogy aktív kapcsolatot létesítünk a mindent összekötő szimpátiákkal, beleértve a szavakat, gondolatokat, tárgyakat, növényeket, állatokat, bolygókat, angyalokat – szó szerint mindent. E célok hangok, zene és varázsigék, leírt vagy bevésett szavak és képek révén érhetők el. Keresztény szempontból mágikus ráolvasássá válik a gregorián ének, amelynek célja a Kozmosz működésének fenntartása, míg a mise nyíltan mágikus rituálé, amelynek során a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé alakul át. Az effajta mágia központi eszköze a talizmán volt, egy testben lakozó szellem [56]. A talizmán olyan fizikai tárgy volt, amelyet arra terveztek, hogy magába fogadja a szimpátiát, vagy akár az életerőt, jobb kifejezés híján a Lét Láncolatának egy nagyobb szeletét. Az asztrológiai komponens az állatöv és a bolygók által képviselt időminőség manipulálásán keresztül jelenik meg a mágikus folyamatban. Egy hatékony talizmánnak figyelembe kell vennie a manipulálandó szimpátiákhoz vagy megfeleltetésekhez leginkább kapcsolódó bolygót, és akkor kell elkészíteni, amikor a bolygó erős – tehát a saját órájában, a saját napján és az általa uralt anyagból. Egy szerelmi viszonyt erősítő vagy lázat csillapító Vénusz-talizmánt a Vénusz fémjéből, rézből készítettek volna pénteken (a Vénusz napján), hajnal után (a péntek első óráját a Vénusz uralta), amikor a Vénusz az állatöv egy szimpatikus részén, például a Bika vagy a Mérleg (az általa uralt jegyek) állt, és kedvező aspektusokat képezett más bolygókkal. Egy, az örök szerelmet biztosító talizmánt az alábbi utasítások alapján készítettek:
„Készíts két talizmánt úgy, hogy tedd az egyik jótevő bolygót a felkelőbe, a Holdat pedig a Bikába a Vénusszal együtt. Az egyik talizmánra véss számokat számjegyekkel, a 0-val így:”220” [A 0 számjegy arra utal, hogy arab számokat kell használni a római számok helyett. Ezért írja ki a latin szerző, hogy pontosan mi szerepeljen a talizmánokon. A szerk, Kárpáti Gábor Csaba] egymás után, a másik talizmánra szintén számjegyekkel: „284” egymás után. Egyúttal kösd össze őket, mintha ölelkeznének, s akkor be fog teljesedni köztük a tartós szerelem.” Picatrix, I.6, 82 old, Helikon Kiadó Bp 2022 [57]
Mivel az évben csak néhány olyan nap van, amikor a Vénusz és a Hold is a Bikában áll, türelemre volt szükség. Talizmánokat bármilyen szerep betöltésére lehetett készíteni, emberek vonzására vagy elűzésére, jólét vagy hatalom elnyerésére, de akár több hal kifogására is. Ehhez készíts egy halas képet a Hold órájában (hétfőn a hajnal utáni első órában, kedden a másodikban, és így tovább), miközben a Hold és a Merkúr is a Halak első szakaszában kel; [58 ] biztosítottak bennünket afelől, hogy ezt a gyakorlatot al-Khwarizmi, a nagy filozófus személyesen is kipróbálta. A kozmikus harmóniák mágikus manipulációja a mecsetek tervezésénél és díszítésénél használt szakrális dimenzióban valósult meg a legnagyobb léptékben [59]. A Picatrixban ismertetett asztrológiai rituálékkal szinte mindent sikerre lehetett vinni, ami a középkori világban egy befolyásos személyt érdekelt, álmai nőjének elnyerésétől kezdve a befolyásos pozíció megszerzésén át a kereskedelemből származó bevételig, a csaták megnyeréséig, vagy egy város felvirágoztatásáig, illetve lerombolásáig. Találkozunk a házassági tanácsadás korai alternatívájával (” talizmán az örök szerelemhez”), a politikai vezetésével (” talizmán, hogy a nép egy olyan város kormányzóját támogassa, amelynek lakossága ellene fordult”), a fizikai egészségével (” talizmán egy skorpiócsípés kezelésére”) , és a mentális jólétével (” talizmán, hogy egy bizonyos személyt depresszióját a teljes gyógyulásig kezelje”) [60].
Amennyiben a mágia a jövő megváltoztatására irányuló szándékos kísérlet, akkor az asztrológia minden olyan formája mágiának tekintendő, amely az egyszerű jósláson túlmenően valamilyen cselekvésbe torkoll. És ebben az értelemben az asztrológiai szövegek többek voltak, a csillagjóslás olyanok számára írt kézikönyveinél, akiknek passzív és fatalista volt az élethez való hozzáállása. Inkább egy kódot kínáltak, amelyet azoknak kellett megfejteniük, akik hajlandóak voltak elindulni a szükségszerűség láncaitól való személyes felszabadulás ösvényén.
Forr: Nickholas Campion: A History of Western Astrology II, 61-67 old, Bloomsbury Academic 2013
Kép illusztrációja: egyik saját, 2022 őszén festett talizmánom, egy Hamsza-kéz . Jómagam évek óta készítek ilyen, sigillum –jellegű festményeket, saját használatra. Másoknak sem időm, se kedvem, egyébként is, az az igazán hatékony, amit te magad alkottál, úgyhogy haggyá’ ezzel :-). Nem teljesen a tradicionális módszereken alapulnak, bár az aktuális asztrológiai hatások figyelembevételével készülnek, ld a témával foglalkozó bejegyzés. A bolygóórákat, a folyamat időigényes jellegéből adódóan nem mindig tudom figyelembe venni, ahogy a napokat sem, bár a kezdést/ befejezést/ lényegesebb munkálatokat igyekszem igazítani. A képek anyaga papír és akrilfesték. Sok év tapasztalatai alapján működnek – mindig meglep, mennyire. A talizmánok, sigillumok történetével foglalkozó I. részt 2009-ben írtam a Dívány számára, kicsit bulvárosabb stílusban. Akkor még szegényesebb szakirodalom állt rendelkezésemre, elsősorban R.H.Laarss: Mágikus amulettek és talizmánok könyve, amelynek első kiadása valamikor 2005-ben jelent meg a Hermit kiadó gondozásában, illetve Robson Állócsillagok című művének témával foglalkozó része. Később angol nyelvű könyvekkel gyarapodott könyvtáram. Ettől függetlenül, egy kis, 2018-as betoldástól eltekintve nem változtattam rajta, több értelmét látom az újabb témába vágó bejegyzéseknek.
Kapcsolódó
Ajánlott szerzők: Nicholas Campion
James Herschel Holden: Sors vs szabad akarat
Augiász istállója: néhány keresetlen szó a magyar nyelvű asztrológiai szakirodalom állapotáról
Könyvajánló
Picatrix – A bölcs célja
Hermész Triszmegisztos bölcsessége
Nicholas Campion : A History of Western Astrology vol I , vol II
Benjamin N Dykes : Astrological Magic
Benjamin N Dykes Bonatti -fordításai
Bibliográfia, jegyzetek
31 – A témáról ld Richard Lemay, „Origin and success of the Kitab Thamara of Abu Ja’far Ahmad ibn Yusuf (ibn Ibrahim)” in Proceedings of the First International Symposium for the History of Arabic Science, University of Aleppo (1976), Aleppo 1978. Mivel Ptolemaiosz volt a feltételezett szerzője, a “Centiloquium” egészen a XVII. századig az európai kozmológia egyik mérvadó szövege volt.
32 – Ptolemy, „Centiloquium”, 8 bekezdés, John Partridge, Mikropanastron
33 – U.ott, 5 bekezdés
34 – Walter Scott (trans), Hermetica: The Ancient Greek and Latin Writings which contain Religious or Philosophic Teachings ascribed to Hermes Trismegistus ( 4 Vols; Boulder: Shambal, 1982). Fragment 19, p 539
35 – Ptolemy, „Centiloquium”, 7 bekezdés, John Partridge, Mikropanastron
36 – U.ott , paras 3 („Aki valamilyen művészetet szeretne tanulmányozni, annak kétségtelenül van nativitásában egy ugyanilyen természetű Csillag, amely nagyon erősen áll.” – szabad fordítás tőlem; I, and 6 („A napok vagy órák kiválasztása akkor hatékony, ha összhangban van a Nativitással; ellenkező esetben az elekció, bármilyen jól is legyen elkészítve, nem fog hasznot hozni.”- szabad fordítás tőlem. )
37 – Guido Bonatti, „The One Hundred and Forty-Six Considerations of the Famous Astrologer Guido Bonatus” trans Henry Coley in The Astrologer’s Guide (London, Regulus Publishing co., 1986 [1886]), pp. 1-72; Jerome Cardan, „Choice Aphorisms from the Seven Segments of Cardan’, ed William Lilly, in The Astrologers Guide (London; Regulus Publishing Co,1986 [1886]), pp 73-104 Ford. megj: sajnos a 2004-es dr Tárnoki Gábor/Kristina Waardahl –féle magyar fordítás nem tartalmazza a Cardanus-aforizmákat.
38 – Bonatti, Astrologer’s Guide, para 7, p 6 ; Bonatti Anima Astrologiae/ The Astrologers Guide, 7. bekezdés, 6. o; Bonatti Asztrológiai aforizmák avagy asztrológusok útmutatója – a magyar fordításban 17 old 1, 2; 26 old 7., Mediter Kft, Bp 2004)
39 – Ptolemy, „Centiloquium”, para 1 in John Partridge, Mikropanastron. A Centiloquium keletkezési ideje és szerzője kiléte vitatott. Abu Dzsa’farnak tulajdonították, de az első hiteles hivatkozás Ahmed ibn Juszuf al-Misri kommentárja. (835-912)
40 – Ibid, para 2:” Ha az, aki feltesz egy kérdést, jobban belegondol, rájön, hogy alig van különbség a keresett dolog és az elmében lévő eszme között”. –szabad fordítás tőlem
41- Ibid, para 3: „Aki valamilyen művészetet szeretne tanulmányozni, annak kétségtelenül van nativitásában egy ugyanilyen természetű Csillag, amely nagyon erősen áll.” – szabad fordítás tőlem
42- Jerome Cardan „Choice Aphorisms from the Seven Segments of Cardan”, ed William Lilly in The Astrologers Guide (London: Regulus Publishing Co, 1986 [1886], para 13 p 75
43 – William Lilly, Christian Astrology (London, 1647, facsimile kiadás, London; Regulus Publishing, 1985), pp. 121-2
44 – E.J. Holmyard, Alchemy (Harmondsworth: Penguin Books, 1957)
45 – Aristotle, Secreta Secretorum (New York; Da Capo, 1970)
46 – Alan Oken, As Above, So Below: A Primary Guide to Astrological Awareness (New York: Bantam Books, 1973) (Ford megj: magyarul is kiadták Amint fent úgy lent címmel, három kötetben, már nem kapható, amikor meg igen, elég borsós áron. Tipikus New Age trash, eltűnése inkább megnyugtató, mint elszomorító, bocsika 🙂 )
47 – Mircea Eliade, „Time and Eternity in Indian Thought” in Hari Shankar Prasad, Time in Indian Philosophy (Delhi: Sri Satguru Publications, 1992), p. 195
48 – See Holmyard, Alchemy, pp 131-8
49- A megfeleltetések a következők voltak: Nap – arany, Hold – ezüst, Merkúr – higany, Vénusz – réz, Mars – vas, Jupiter – ón és Szaturnusz – ólom.
50 – Oppenheim, 1974; 204
51 – Owen Gigerich, „Reflections on the Role of Archaeoastronomy in the History of Astronomy”, in A.F. Aveni (ed), World Archaeoastronomy, Cambridge: Cambridge University Press, 1989), pp 4-44
52 – Geoffrey Cornelius, Maggie Hyde and Chris Webster, Astrology for Beginners (Cambridge: Icon Books, 1995), p.3
53 – Ptolemy, „Centiloquium”, 4 bekezdés John Partridge Mikropanastronjában: „Aki természeténél fogva hajlik valamilyen tudományra, az abban nagyobb tökéletességet ér el, mint az, aki keményen és fáradságosan tanul, hogy azt elérje.” – szabad fordítás tőlem
54 – ld Charles Burnett, Magic and Divination in the Middle Ages: Texts and Techniques in the Islamic and Christian Worlds (Aldershot: Variorum, 1996), és Burnett és W.F.Ryan (eds) Magic and the Classical Tradition (London and Turin: The Warburg Institute and Nino Aragno Editore, 2006) tanulmányait. A kontextuért ld Eugenio Garin, Astrology in the Renaissance: The Zodiac of Life (London and Boston; Routledge, 1976), 2 fejezet
55 – Anon., Ghayat Al-Hakim, Picatrix : the Goal of the Wise (trans. Hashem Atallah; Seattle, Ouroboros Press, I.2, p.7. A Campion által idézett változat a teljes könyvnek csak az első felét tartalmazó angol fordítása A magyar kiadásban terjedelmesebben I.2.1/54 old
56 – U.ott, I.2, p 11
57 – U.ott, I.5 p 39
58 – U.ott I.5, p 41
59 – Ld Keith Critchlow, Islamic Patterns: An Analytical and Cosmological Approach (London, Thames and Hudson, 1983)
60 – Anon., Ghayat Al-Hakim, I.5, pp 36, 39, 40, 42
Nicholas Campion Bristolban élő író és újságíró. Történelmet tanult a cambridge-i Queen’s College-ban, nemzetközi kapcsolatokat a London School of Economics-on, valamint történelmet és politikát a londoni School of Oriental and African Studies-on. 1994 és 1999 között a Nagy-Britanniai Asztrológiai Egyesület elnöke volt, és jelenleg is aktívan részt vesz a tanácsban. 1980 óta tanít asztrológiát, először a londoni Camden Institute-ban, majd az Asztrológiai Tanulmányok Karán és a Pszichológiai Asztrológiai Központban, jelenleg pedig a Kepler College-ban, Seattle-ben, Washingtonban. Előadásokat tartott asztrológiáról asztrológiai, csillagászati és irodalmi társaságoknak az Egyesült Királyságban, valamint az Egyesült Államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Dániában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Oroszországban. Világszerte jelentek meg asztrológiai cikkei újságokban és folyóiratokban, többek között a Daily Mail, a Today, a Harper’s Bazaar, a Zest, az Eve, a Company, a New Woman, a Woman’s Realm és a Vogue hasábjain, valamint Ausztráliában, Új-Zélandon, Indiában, Törökországban, Koreában, Malajziában, Szingapúrban, Litvániában és Latin-Amerikában.
1994-ben technikai kiválóságért kapott Marc Edmund Jones-díjat, 1994-ben a Prix George Antares díjat, 1999-ben pedig a Spica-díjat a szakmai imázsért. A Culture and Cosmos című folyóirat szerkesztője: A Journal of the History of Astrology és a Cultural Astronomy című folyóiratok szerkesztője. Nicholas Campion további könyvei: Bevezetés az asztrológia történetébe, Mundane Astrology (Charles Harvey-val és Michael Baigenttel közösen írta), The Practical Astrologer, The Book of World Horoscopes (1987), The New Astrology: The Science and Art of the Stars (Steve Eddyvel), The Great Year, Zodiac: Enhancing Your Life with the Stars, és The Ultimate Astrologer. Asztrológia, történelem és apokalipszis című könyvét a CPA Press adja ki.
Antropológiai szakismeretekkel rendelkező történész vagyok. A cambridge-i Queens’ College-ban szereztem történészi diplomát, a londoni School of Oriental and African Studies-ban Délkelet-Ázsia tanulmányok (politika, történelem és nemzetközi kapcsolatok) szakon végeztem, a PhD-t pedig a Bath Spa Egyetemen a vallások tanulmányozásából szereztem.
Leginkább az érdekel, hogy hogyan épülnek fel a világnézetek vagy kozmológiák, különös tekintettel arra, hogy hogyan strukturáljuk a történelmet és hogyan értelmezzük az égi jeleket. Számos publikációt írtam az asztrológia és a hozzá kapcsolódó mágikus és ezoterikus eszmék történetéről, valamint a csillagászat kultúrára gyakorolt hatásáról és a kulturális csillagászat új tudományágáról.
Jelenlegi projektjeim között szerepel az űrkutatás, az etika és a mítoszok vizsgálata. Írok továbbá az utópiákról és az ezredfordulós hiedelmekről, és változatlanul érdeklődöm a kortárs politika és a nemzetközi kapcsolatok iránt.
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!