Szűkebb értelemben „a New Age olyan spirituális vagy vallási gyakorlatok és hiedelmek összessége, amelyek az 1970-es évek elejétől futótűzként terjedtek el a nyugati társadalomban. Pontos meghatározását megnehezíti rendkívül eklektikus és rendszerezetlen struktúrája. Bár számos tudós vallási mozgalomnak tartja, követői jellemzően spirituális jellegűnek vagy a testet-lelket-szellemet egyesítő irányzatnak tekintik, és ők maguk ritkán használják a New Age kifejezést. A tudósok gyakran nevezik New Age mozgalomnak, bár mások megkérdőjelezik ezt a terminológiát, és azt javasolják, hogy inkább miliőnek vagy korszellemnek tekintsük”. ( Wikipédia) Magam is ebben a kontextusban szoktam emlegetni, inkább árnyoldalaira, mint pozitívumaira helyezve a hangsúlyt. A kérdés azonban sokkal összetettebb. J.Lee Lehman, az Egyesült Államokban élő asztrológus Classical Astrology for Modern Living (From Ptolemy tp Psychology and Back Again) című könyvének bevezetőjében a történelem korábbi „új korszakainak” kontextusában tárgyalja, és csak kis részt szentel a mai értelemben vett, ’60-as évek végén – ’70-es évek elején kezdődött időszaknak. A könyv 1996-os megjelenése óta más értékes publikációk is napvilágot láttak a témában, 2012-2015 között például Nicholas Campion asztrológus-történész kimondottan a New Age-nek szentelt kultúrtörténeti tanulmányai. Annak ellenére, hogy mások másképp jellemzik ezeket a trendeket, és hogy ma a konzervatív és liberális New Age-nek is többféle változata jelent meg, hasznos összefoglaló. Maga a Magyarországon szintén kevésbé ismert munka alapkönyv az asztrológiát tanulók számára, akárcsak a szerző többi kötete.
| Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van az ilyen típusú fordításokban (a minőségi szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után). |
Történelmi közjáték : Az Új Korszakok ciklikussága
” Mert az ember természetéből fakadóan a célt keresi; az előzményeket pedig gyakran unalmasnak találja, és nem hajlandó foglalkozni velük. Tudd azonban, hogy ha egy célt el lehetne érni az azt megelőző előmunkálatok nélkül, akkor az utóbbiak nem előmunkálatok, hanem puszta szórakozás és hiábavalóságok lennének.” Maimonidész, A tévelygők útmutatója (1)
A New Age nem újdonság. Kétségtelen, hogy legalább az ötödik hullámát éljük. Jelen kitérő nem szükséges a könyv többi részének megértéséhez. Azonban, mivel a New Age – jelenség gyakran sző asztrológiai szálakat a hálójába, számos asztrológus érdekes ellenpontozásként fogadja majd ezeket az információkat.
Először is, kiengedem a zsákból a macskát. Az első modern New Age a 18. században kezdődött. Az irodalomban a romantika korszakának “útitársa” volt. (2)Tekintsük át először a New Age előfeltételeit, majd menjünk vissza, vegyük fel a fonalat a középkorból, és kövessük végig időben.
Mint láthatjuk, a baloldali New Age időszakok kifejezetten szimpatizálnak az asztrológiával, míg a konzervatív New Age időszakok ellenszenvvel viseltetnek irányában. Ennek megfelelően részben úgy deríthetjük ki, mi történt az asztrológiával a 18. században, hogy változtatunk a nyomkeresés irányán.
Mit is jelent a “New Age” ? Az Új Korszak valójában egy némiképp szabálytalan időközönként megismétlődő, elkülöníthető szellemi időszak. Különös egyveleg, amely csak a monoteista vallás által uralt társadalmakban jelenik meg. Az alábbi elemekből tevődik össze:
- Kacérkodás a pogánysággal, vagy legalábbis egy másik vallási hagyománnyal. A hittársak erkölcsi fogyatékosságai jogos felháborodás forrásává válnak. A jelenségért az intézményt, nem pedig az egyes vallásgyakorlókat hibáztatják. Újra “felfedezik” a korai ősi vallásokat, legyenek azok neoplatonikus, gnosztikus, druida, wicca vagy egyszerűen matriarchális vallások, de gyakran olyan formában, amely csak nyomokban hasonlít az eredetiekre.
- A keleti vallások újrafelfedezése. Úgy gondolják, hogy a hinduizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus, az iszlám vagy a sintóizmus alkalmasabb út a megvilágosodáshoz vagy a relalizációhoz, a nyugati hagyománynál. Felejtsük el azt a tényt, hogy e vallások számos gyakorlója éppen annyira züllött!
- A mágia és a divinációs praktikák újjáéledése. A dolgok értelme iránti éhséget ki kell elégíteni, és sokkal könnyebb Tarot-kártyákat vetni, mint 15 évig Zazenben ülni, vagy bekapcsolódni az alkimista ösvény által képviselt önfejlesztési folyamatba. A mágia, az asztrológia és az alkímia formaságai igen népszerűek, de a valódi tartalom sok esetben hiányzik, hiszen a gyakorlók gyors megoldásokat akarnak.
- Kitalált származási vonalak. A technikák nemzedékről nemzedékre történő valódi átadása mellé ál-átadási láncokat találnak ki , gyakran New Age-ről New Age-re ugyanazokat az erőhelyeket használva fel, mint például a luxori Nagy Templom.
- A baloldali New Age esetében az összes vallás ezoterikus egységébe vetett hit. A csillagok istenségként való imádatát gyakran tekintik szinte általános primitív vallási állapotnak. Ahogy a vallás egyre összetettebbé válik, az eltolódás annak bizonyítására irányul, hogy egyetlen valódi misztikus tapasztalás sem szektás jellegű. A jobboldali New Age az összes többi vallás kárhoztatásában gondolkodik.
- A baloldali New Age a politikai radikalizmus talajáról fakad, majd az azt követő konzervativizmus időszakában menedékhellyé válik. A jobboldali New Age a politikai konzervativizmus vallásos igazságszolgáltatásként való megnyilvánulása.
Több olyan időszak is van, amely megfelel ezeknek a kritériumoknak. A New Age megjelenéséhez számos más előfeltételnek is teljesülnie kell:
- Az uralkodó vallásnak el kellett jutnia a dekadencia egy bizonyos fokára. Egy New Age mozgalom elképzelhetetlen egy olyan időszakban, amelyben az intézményes hierarchia túlnyomó része magas szintű jámborságot tanúsít.
- Elegendő történelmi vagy kultúrákon átívelő információnak kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy egy másik hagyomány lehetséges híveinek legyen miből kiindulniuk az “új” vallás idealizált változatának megalkotásához.
- Bizonyos szintű műveltség szükséges ahhoz, hogy a potenciális megtérők egyáltalán hozzáférjenek az új anyaghoz.
- Bizonyos mértékű politikai és/vagy gazdasági stabilitásra van szükség. Ha valóban rosszak a körülmények, akkor vagy elnyomó intézkedések vagy apokaliptikus próféciák valószínűsíthetőek. Az Új Korszak létrejöttéhez bizonyos szintű felszabadultság is szükséges.
- Egy új technológia vagy fordulat segít. Akár a mesmerizmus megjelenéséről, akár a delta – tréning kazettákról van szó, jól jön, ha van valami magyarázat arra, hogy miért éppen most válik elérhetővé ez az “új” tudás. [ford megj. 1996, a könyv megjelenési éve még a kazettásmagnók kora; az internetes forradalom éppen csak elkezdődött]
- Egy-két “új” régi kézirat is hasznos, függetlenül attól, hogy valóban új-e vagy sem. Egyébként egy jó összeesküvés-elmélet is megteszi.
- Gyakori, de nem feltétlenül szükséges egy apokaliptikus üzenet. A világvége még a mi életünkben bekövetkezik, vagy röviddel azután. Olyan jelentős tudatváltás készülődik, hogy az új embereket akár új fajnak is tekinthetnénk.
A középkor tele volt eretnekséggel és volt benne legalább egy New Age is. A szóban forgó új korszak zsidó volt: a Kabbala fejlődésének időszaka a 13. században. A korona teológiájának ilyen irányú fejlődése azért volt jelentős, mert egy alapvetően másfajta istenszemléletet képviselt. Érdekes módon az “új” régi kézirat ebben az esetben a Zohár , amelynek szerzője feltehetően a 13. századi spanyol Mózes de Léon (3) volt. Ez a misztikusabb megközelítési mód még inkább eltávolította Jahvét attól a személyes Isten-érzéstől, amelyet a régebbi zsidók számára képviselt. A misztikust olyan helyzetbe hozta, hogy meditáció és más gyakorlatok révén átélje az egyesülést Isten dicsőségével, ha nem egyenesen magával az Istennel.
Hiba lenne a miszticizmust minden formáját New Age-nek vagy a New Age-gyakorlókat misztikusnak nevezni. Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy a legtöbb New Age-es nyitott a miszticizmusra, mert általában véve a New Age lényege, a vallási élmény emocionálisabb aspektusaira való nyitottság. A kabbala esetében a fent említett korábbi fejlődési időszak valószínűleg valódi New Age-nek minősül, míg a későbbi, 15. századi spanyolországi időszak nem. A későbbi kizárásnak az az oka, hogy a második időszak kétségtelenül misztikus volt, de a zsidó közösség ekkorra már heves antiszemitizmust szenvedett el, és így nem volt elég stabil egy valódi New Age-korszakhoz. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a közösséget sújtó nehézségek és zűrzavarok időszakaiban az istenség misztikus megközelítésmódjai rendkívül népszerűek, feltehetően azért, mert a való világ túlságosan borzasztó ahhoz, hogy szemlélődni lehessen rajta. Ezekben az időszakokban a külvilág bizonytalansága olyan irodalmat hajlamos létrehozni, amely bővelkedik vigasztalásban és a próféciában (magában foglalva a vádaskodást is: lásd Ézsaiás és a Siralmak korai példáit), de a közösségépítés nem erőssége.
Az iszlám is csaknem ugyanebben az időszakban élte meg új korszakát, a szúfi miszticizmus virágzása révén. A szúfizmus a Próféta halálát követő száz év alatt vált ismertté az iszlámban. Ebben az időszakban alakult ki az aszkézisen és a Korán szigorú betartásán alapuló vallásosság egy formája (4). Noha ez az időszak elsősorban a katonai hódítások sikerei miatt tömeges áttéréseket eredményezett az iszlámra, az aszkézis egyéni ügy maradt. Bár számos aszkétát valóban szent férfiként vagy nőként tiszteltek, továbbra is az a tény, hogy az iszlám aszkézis, a keresztény aszkézishez hasonlóan, jó időkben nem vonzza a tömegeket. (Rossz időkben az aszkézis azért gyakorolható, mert a gazdasági helyzet nem hagy választást, és akkor ugyanannyira erényes lehet, mint amennyire szükséges!)
A 13. századra az iszlám már jól meghonosodott, jó idők jártak, így a szúfizmus virágzásnak indulhatott. E korszak egyik legjelentősebb képviselője Rúmi, a költő volt, akinek a szeretetről szóló tanítása az iszlám és a szúfizmus határain túl is sokakat inspirál. (5) Úgy tűnik, ez az iszlám Új Kor nélkülözte a keresztény Új Korra oly jellemző apokaliptikus szellemet. Azáltal, hogy a szúfik minden egyes személyben megtalálták az extatikus tudatosság helyét, függetlenítették magukat a külvilág történéseitől.
Ugyanezen időszakig a nyugati kereszténység nem volt eléggé fejlett ahhoz, hogy túlmutasson a szokványos eretnekségeken. Ezek az eretnekségek a gnosztikus témákat, vagyis a Szentháromság természetével kapcsolatos kérdéseket érintették. A Szentháromság természetét Nagy Titokká nyilvánítva, a keleti egyház ügyesen megkerülte ezeket a kérdéseket. Nyugaton a kutató elmék tudni akartak. A kereszténység még mindig nem érte el a csúcspontját az ezoterikus tapasztalatok megértése és a megtisztulás érdekében folytatott fizikai önsanyargatás módszereinek feltérképezése terén. Ezen vívmányok a koldulórendek és az olyan misztikus zsenik, mint Eckhart mester, virágkoráig várattak magukra. (1260?-1327)
A New Age-korszakok csak a keresztény miszticizmus fénykorát követően jelentek meg a kereszténységben. Az első időszak valószínűleg a 13. század folyamán kezdődhetett. Ebben az időszakban olyan személyiségeket találhatunk, mint az Augustinus korábbi misztikájára építő Eckhart, Hildegard von Bingen (1098-1179) és Joachim da Fiore ( 1135?-1201), valamint a beginák és a beghardok (koldusok) virágzása, a valdensekről nem is beszélve. Korábban a Hildegardhoz hasonló egyének extatikusan beszéltek és írtak, de amíg megőrizték az anyaszentegyház és az atyai hierarchia iránti engedelmességet, addig megtűrték, sőt dicsérték őket. Mind Hildegard, mind Eckhart a szent rend tagja volt.
A 15. században kétirányú folyamat ment végbe. Először is, a beginák és a beghardok az egyházi vagyon tekintetében rendkívül kritikus tömegmozgalmakat képviseltek. Másodszor, Joachim azt tanította, hogy az embernek három korszaka van. Az első, az Atyaisten kora Jézus születésével ért véget. A második, amelyet a Fiú irányít, 1260-ban fejeződik be, míg a harmadik, amelyet a Szentlélek irányít, a végső eljövetel előtt utópiát hozza el a Földre (6). Megjövendölték továbbá, hogy a Szentlélek korának eljövetelét a bajok és a romlás időszaka előzi meg, amelynek az Új Rend megjelenése előtt meg kell tisztulnia.
Figyeljük meg, hogy nem maga a miszticizmus hozta el az Új Korszakot. Inkább a misztikus vagy extatikus tapasztalatok váltak a New Age gyakorlói elvárásainak egyikévé.
A következő hullám Luther (1483-1546) nemzedékében köszöntött be. Luther Márton útja az egyház kritikájával indult, anélkül, hogy új egyházat akart volna létrehozni. Miután lesújtott, számos más felekezet jelent meg. Politikai szempontból világos, hogy a protestantizmus miért volt sikeres. Lehetővé tette a királyok és fejedelmek számára az egyház világi és pénzügyi hatalmától való elszakadást. Ennek az elszakadásnak a kezdeti megjelenése azonban nem azt jelentette, amit ma képzelünk. Az akkori fejedelmeket nem érdekelte a lelkiismereti szabadság. Őket az egyetemes tagság érdekelte egy olyan egyházban, amelynek hierarchiája az uralkodóval végződött. Ez a kulcs a következő évszázadban elkövetett vallási mészárlások megértéséhez. Még ha elképzelhető is lett volna egy pápa nélküli egyházi hierarchia, az egyént nem lehetett elválasztani a közösségétől (!) és az egyházától. Az egyház és a közösség teljesen összefonódott. Így más valláshoz való ragaszkodás felért egy árulással. Több mint egy évszázadnyi vérfürdő kellett ahhoz, hogy a vallási tolerancia kérdése ( nagyjából) rendeződjön, legalább annyira, hogy túllépjen a hazaárulás kérdésén – kivéve a zsidókat! [ Ford megj: a vallásos tolerancia sokáig csak a keresztény felekezetekre vonatkozott. A zsidók egyenjogúságát csak az 1792-es francia forradalmi gyűlés mondta ki, Hamarosan Hollandia is követte a példáját, majd 1848-1870 között Nyugat-Európa számos országa. Így a zsidóság csak a XIX század folyamán nyert polgárjogot és vallásszabadságot Nyugat-Európában. Azonban, mint a történelemből tudjuk, még ez sem jelentette automatikusan a zaklatások és pogromok végét.] És az alternatív vallási utak kialakulásához, beleértve végül a szekularizmust is, kellett a toleranciának ez a kényelmetlen szintje.
Luther maga is úgy vélte, hogy a világ az utolsó napjait éli. Luther legalább annyira volt az ördög, mint Isten megszállottja (7). Pimasz, dühödt stílusáért legalább részben apokaliptizmusa volt a felelős. Ez volt az végítélet előtti utolsó trombitaszó!
Mint a negyedik fejezetben láttuk, 1494-től Franciaország megszállta Itáliát, melynek következtében a katasztrófát magyarázó apokaliptikus irodalom valóságos áradata (8) szabadult el. Szinte ugyanabban az időben, amikor Luther kihívást intézett a hierarchiához, a firenzei de’Medicik széles tárták kapuikat a klasszikus műveltség előtt Platón Akadémiájuk, Marsilio Ficino fordításai és a művészetek mecenatúrája révén. Ficinót a tizenkettedik fejezetben vizsgáljuk meg részletesen, de most elég, ha annyit mondunk, hogy Ficino és a humanista mozgalom többi képviselője visszahozta a görög-római irodalom jelentős részét. Ez pedig vallások mellett más alternatívákat is bemutatott.
Az Új Korba való visszatérés a Felvilágosodásra maradt. A 18. században hanyatlásnak indult vagy legalábbis a föld alá vonult az asztrológia – pontosan akkor, amikor az új régészeti és kulturális ismeretek elárasztották az európai kontinenst. Ekkorra, a szcientizmus nyomán a deizmus vált népszerű szellemi állásponttá. Képzeljük csak el milyen hatást gyakoroltak a holland és a brit Kelet-indiai Társaságokon keresztül érkező első információk a hinduizmusról és a buddhizmusról! Eközben Anglia fiai, akik megmenekültek az amerikai katonai szolgálat elől, Olaszországba özönlöttek a Grand Tours-ra, és felfedezték azt a dekadenciát, amely 250 évvel korábban annyira megbotránkoztatta Luthert. Persze azzal a különbséggel, hogy ha gazdag, világi és fiatal vagy, a dekadencia nagyon vonzó lehet! Ennek a dekadenciának egy részét éppen a régészeti ásatások tették elérhetővé. Pogány erotikus művészetet tártak fel! Itt volt ez a sok meztelenség, nem is szólva a túlméretezett péniszekről, miközben a kivitelezés minősége is kiváló volt! Ez művészet volt, nem pornográfia. És mit árult el mindez a keresztény fantázia szegényes voltáról?
[ Ford megj: a Herculaneum, e Pompeitől északra fekvő pazar római üdülőváros maradványai több mint 1600 éven keresztül hevertek a Vezúv lávája alatt. A Portici-beli királyi vadászpalotától nem messze levő ősi település romjait csak 1738-ban, III. Károly király uralkodása idejében fedezték fel. Az ezt követő ásatások, amelyeket Karl Weber svájci katonai mérnök irányított, végül a régészet történetének egyik legnagyobb kincsesbányáját tárták fel: a Villa dei Papiri-t, amely több mint 1800 elszenesedett tekercsnek és az ókori Róma egyetlen fennmaradt könyvtárának adott otthont. 1752-ben aztán Weberék egy nőstény kecskével közösülő élethű Pán szoborra is rátaláltak. Ez a lelet akkora botrányt kavart, hogy a király felfüggesztette az ásatásokat. A hír azonban futótűzként terjedt, és egy Gabriel Seigneux de Correvon nevű francia nemes azonnal Olaszországba utazott, hogy saját szemével lássa a leleteket. Végül sikerült rávennie a királyt a feltárás folytatásának engedélyezésére, ecsetelve, mekkora történelmi dicsőséget jelenthet egy ilyen, nevéhez fűződő régészeti felfedezés. Az ásatások tehát folytatódtak, és 1794-ben már olyan mennyiségű buja műalkotás került felszínre, amelyet a Portici Herculanem Múzeum egyik külön termében állítottak ki. Innen később a Bourbon Királyi Múzeumba (ma a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum) kerültek át. Bővebben itt ]
Eközben a keleti kereskedők által felhalmozott műtárgyak Nyugatra kerültek, gyakran csak töredékes információkkal a hátterükről. Így a francia filozófusok és az angol nemesek eme nemzedéke hozzálátott a világvallás mítoszának konstruálásához Az olyan szimbólumokat, mint a bika és a tojás, úgy értelmezték, hogy azok világszerte ugyanazt jelentik, és úgy tűnt, mindenütt felbukkannak példák. (9) És ebben az időszakban Thomas Taylor angolra fordított a neoplatonisták munkáiból, hozzáférhetővé téve így ezt az anyagot az angol közönség számára. (10)
Mostanra a főzetben van már szex, teremtés, misztikum, izgalom, pogányság… mit szólnátok ha némi asztrológia is belekeveredne? Már csak néhány rövid lépést kellett tenni ahhoz, hogy a tisztelet tárgyaiként hozzáadjuk a kezdeteket, majd belevegyíteni egy napkultuszt, és voilá! Megjelent a New Age! És igen, ők voltak a rózsakeresztesek !
Mi történt a 18. század többi részével? A 17. század vége felé nagy volt a mozgolódás Morin és Placidus revíziójának, Saunders és Culpeper orvosi asztrológiájának, Lilly és Coley horaryjának és Ramesey elekciós asztrológiájának köszönhetően . Úgy látszik, a kérdésre az a válasz, hogy a 18. század talán nem is különbözött annyira a 17. századtól, mint amennyire a látszat mutatja. A 18. századi Angliában Patrick Curry dokumentálta ennek az időszaknak egyes szakaszait. Kétségtelen, hogy a 18. század hanyatlást jelentett az asztrológia történetében. Hogyan is lehetne összehasonlítani Lilly londoni tűzvészre vonatkozó jóslatának hírnevével, vagy az angol polgárháború alatti broadsidesekkel? De a hanyatlás nem azonos a megszűnéssel. Goethe (1749-1832) számára minden bizonnyal elegendő maradt még ahhoz, hogy szenvedélyesen tanulmányozza, és amikor kedve szottyant, hozzáértően írjon róla (11).
A 18. század folyamán továbbra is adtak ki és vásároltak asztrológiai állásokat tartalmazó almanachokat, különösen az Old Moore’s Almanach-ot, amelyet eredetileg Francis Moore indított el 1699-ben. Robert Zoller bizonyítékot talált rá, hogy a gyarmatokon virágzott a kikötői asztrológia: a “hajó a tengeren” horary változatai, vagy az elekciós asztrológia annak megállapítására, hogy egy hajó mikor induljon útnak (12). Feltehetően ugyanez a tevékenység zajlott az európai kikötőkben is, akár Southamptonban, akár Rotterdamban.
A 18. századból legalább két angol asztrológus szerzőnk van: Ebenezer Sibly (1751-1799) és John Worsdale ( 1766-1826).
Sibly asztrológiájától az ember időnként rángatózni kezd, mert nem volt a Művészet valami brilliáns tanulója. Orvos volt, és számos okkult művészetbe is belekóstolt. Ma elsősorban az Egyesült Államok levezetett horoszkópjának szerzőjeként ismerik. Ennek a horoszkópnak a jelentőségét indokolatlanul túlhangsúlyozzák. Úgy gondolták, hogy mivel az amerikai forradalom kortársa volt, valahogyan birtokában lehetett a forradalom tényleges kezdetének időpontjával kapcsolatos információknak. Nincs bizonyíték arra, hogy így volt. Úgy jutott el az időponthoz, hogy egyszerűen dirigálta az időszakra vonatkozó standard mundán horoszkópot.
Sibly munkája 1790-ben látott napvilágot először, és tizenegy kiadást élt meg 1817-es posztumusz megjelenéséig. Több kiadást is megvizsgáltam, és nem találtam közöttük különbséget. Nos, nyilvánvaló, hogy néhány embernek meg kellett vennie Morinus köteteivel megegyező terjedelmű művét, hogy tizenkét kiadást éljen meg ! Az sem lehet mellékes, hogy I. Raffael is sokmindent használt fel az asztrológia és az okkult művészeteknek Sibly-kotyvasztotta keverékéből. Természetesen a New Age-nek ez a nagyjából az 1780-as évekre való datálása Siblyt pontosan a közepébe helyezi, de mégis úgy tűnik, hogy ő külön utat járt be. Godwin szerint Sibly háttere a kálvinizmustól a swedenborgiánus kereszténységig terjedt. Így, bár meglehet, hogy New Age-esek vásárolták a munkáját, Sibly inkább hagyományos asztrológus volt, aki orvosi hátteréhez illő módon érdeklődött a gyógynövénytan iránt. Akkoriban, akárcsak ma, nem minden asztrológia volt New Age.
Kettejük közül John Worsdale volt a fiatalabb, és kemény szavakkal illette idősebbik kollégáját. Az 1820-as években, halála előtt ezt írta:
“…mégis mindazoknak, akik a csillagászat e tudományágának tanulói, tudniuk kell, hogy vannak olyan munkák, amelyek, ha ezeket követik, állandóan félrevezetik őket minden műveletükben és ítéletükben. Az általam említett művek szerzői: Gadbury, Coley, Parker, White és Sibly.
Ezek a kalózok lapjaikat beszennyező téves újításokkal és notórius ferdítésekkel gyalázták meg ezt az előrejelző tudományt; megsokszorozva a direkciós mozgással és az elbírálással kapcsolatos legkirívóbb hibákat, amelyeket a feledés homályába kellett volna taszítani, mert nyilvánvaló… hogy hiányosságaik voltak a csillagászati számításokban…
William Lilly úrnak a horary kérdésekről és a világ következő változásairól szóló művei érdekesek és rendkívüli jelentőséggel bírnak ezen égi tudomány valamennyi értő tanulója számára, és bár a szerző nem volt tisztában a Nativitások direkciós mozgásának valódi módszerével és az égbolt kettős horary időpontok szerinti helyes felosztásával, mégis minden bizonnyal ő volt e tudomány mundán és horary területeinek legnagyobb professzora, aki valaha is angol nyelven írt….
John Partridge úr és William Lilly úr művei nagyobb értéket képviselnek, az összes többi, e királyságban kiadott műnél; De ha a szorgalmas diákok hajlandók más szerzők műveit megvásárolni, amelyek egészében véve nem többek holmi zavaros szemétkupacnál, nyugodtan megtehetik, hiszen mindig találni könyvkereskedőket, akik elképsztő összegekért hajlandók és készségesen ellátják vevőiket a Nativitásokról szóló művekkel, ha a megtévesztett vásárlók úgy gondolják, hogy a pénzüket olyan cikkekre kell költeniük, amelyeknek semmi hasznuk vagy értékük sincs. ” (13)
Ah szarkazmus, e valóban hanyatló művészi eszköz! Worsdale legkorábbi műve a natális asztrológiáról 1796-ban jelent meg. Worsdale Sibblyvel szembeni kifogásainak nagy része Sibly okkult tobzódásából táplálkozott. Worsdale tiszta asztrológus volt, nem kevés tudományos hajlammal, akárcsak Zadkiel vagy Paul Choisnard a későbbi generációkból. Worsdale asztrológiája tipikus középkori értelmezést adott a horoszkópnak, beleértve a halál évének előrejelzésére helyezett hangsúlyt is!
Ezen kívül 1791-ben Londonban megjelent az első asztrológiai magazin William Gilbert, egy talizmánkészítő irodája jóvoltából. A The Conjurer’s Magazine a mágikus és okkult művészetek szélsőségesebb elegyét tartalmazta Sibly meglehetősen szelíd okkultizmusához képest. Már ebben az időben láthatjuk az okkultizmus valamennyi területe iránti érdeklődés furcsa összefonódását: Természeti mágia, kabbala, hermetikus asztrológia és “tudományos” asztrológia. Ismerősen hangzik?
A felvilágosodás-kori New Age sokat köszönhetett annak a változásnak, amely a 18. század folyamán ment végbe a filozófiai áramlatokban. Jean Jacques Rousseau (1712-1778) egyaránt inspirációs forrást jelentett az újpogányok és a romantikusok számára. Ő találta ki a nemes vadembert. Innen eredt az a radikális álláspont, miszerint a természeti ember ártatlan, nem gyötri az eredendő bűn. Eltűntek a civilizációs hierarchiák. (14 ) Jobb volt az egyszerű, szegényes élet. Rousseau bőkezűen kölcsönzött az amerikai őslakosok bátorságát és erkölcsösségét bemutató, az Újvilágból özönlő beszámolókból. Ezek gyakran éles ellentétben álltak azoknak az európaiaknak a viselkedésével, akik feltételezték, hogy betérítik őket az Egyetlen Igaz Egyházba, bármelyik legyen is az. Itt a keresztény társadalom valami teljesen mással szembesült, és nagyfokú önhittség kellett ahhoz, hogy valaki elhiggye, hogy a kereszténység erkölcsileg felsőbbrendű embereket nevel ki. (Persze számos telepes, köztük a puritánok is nagyfokú önhittségre voltak képesek!)
Ez a civilizáció és a törzsi életmód közötti ellentét mély erkölcsi igazolást jelentett minden, a kereszténységtől eltávolodó társadalmi mozgalom számára. Továbbá, amennyiben az amerikai kontinens nemes vadembereit vissza lehetett vetíteni az európai múltba, ez az erkölcsi megkérdőjelezés lerombolta a haladás elkerülhetetlenségének és jóságának mítoszát. Immár a múltba is vissza lehetett tekinteni inspirációért. Nem a korábbi egyházatyák kerültek a középpontba, hanem a hátrahagyott teljes gondolatrendszerek. A régebbi filozófiákat és vallásokat többre lehetett értékelni, mert kevesebb civilizációs por tapadt varrataikhoz. Annál ironikusabb, hogy mindez az ókori görögök (letűnt) aranykorba vetett hitét visszhangozta!
Valójában ez a New Age korszakok egyik legviccesebb vonása: miközben az újat hirdetik, ezek a korszakok valójában elmerülnek a romantizált múlt eszméinek retrospektív áradatában. Ezeket az eszméket olyan romantikus szerzők, mint Scott, Keats, Shelley és Byron szépirodalmi művei és költészete örökítette meg. A romantikusok általában véve kedvező véleménnyel voltak az asztrológiáról.
Meddig tartott ez az Új Korszak? Annak ellenére, hogy modern kori meggyőződésünk szerint az ilyen mozgalmak hajlamosak a divatot vagy a hóbortokat követni, a felvilágosodás új korszaka körülbelül 1780-tól 1835-ig terjedt. Ez bajosan nevezhető hóbortnak! Az asztrológia tekintetében az Old Moore’s Almanacnak 1803-ban 393.750 példányra volt nyomtatási megrendelése! A Vox Stellarum 1839-ben érte el csúcspontját 560.000 példányszámmal, de a Vox nem adott ki asztrológiai előrejelzéseket. A múltbeli előrejelzéseket véletlenszerűen hasznosította újra. (15 )
Nyilvánvaló, hogy a New Age filozófia eléggé meggyőző ahhoz, hogy ha valaki már hívévé vált, hajlamos legyen egy életen át kitartani mellette. Az 1830-as és 1840-es évekbeli hanyatlás nem annyira azért következett be, mert az emberek már nem “hittek” benne. Egyszerűen kevés “nyilvános” tevékenység folyt.
Kicsit jobban megérthetjük ezt a hullámot, ha megvizsgáljuk a Fox nővéreknek a kopogó hangokra adott válaszának időpontjára kiszámított képletet. Ebben a horoszkópban egy feltűnő, 5. házas Halak bolygókból álló stelliumot láthatunk, amely egy igen megnyerő Hold-Neptunusz együttállással kezdődik! Ez a hangsúlyos 5-ös ház világosan szemlélteti, mennyire váltak a szalonok társasjátékaivá vagy szórakozásává a spiritiszta ” technikák”. A 9. házban, a Rák jegyében álló Jupiter tényleg valódi spirituális érdeklődést és vágyat mutat. A Vénusz és a Jupiter szoros trigonja (és a Rák MC) a nők e hullámban betöltött kivételes szerepét jelzi; a nők először jutottak ilyen kiemelkedő pozícióba New Age-körökben. (A felvilágosodás hulláma jellemzően férfidominanciájú volt.) Mivel a Mars az Ikrekben áll, szintén a 9. házban, a különböző eszmék körüli viszálykodással és széthúzással számolhatunk. Az, hogy a Mars egyszersmind kvadrátot képezett a Szaturnusszal, a tekintéllyel szembeni ellenségeskedést sugall. A Vénusz a 8. házat uralta: így lesz a Vénusz – Merkúr együttállásból kommunikáció a halottakkal !
És mi a helyzet az 1830-as és 1840-es évek közti interregnummal? Létezett egy titkos társaság, az “Orphikus Kör”, amely végül beleolvadt az 1888-ban megalakuló Arany Hajnal Hermetikus Rendjébe (16) Mint már láttuk, az almanachok továbbra is kelendőek voltak ebben az időszakban. Az új korszakok közötti időszakot tehát nem annyira a hanyatlás, mint inkább a híveik magántanulmányai jellemezték, időnként vad nyilvános támadásokkal. Zadkiel néhány munkája, például az Asztrológia nyelvtana (Grammar of Astrology) (1834) ebben az időszakban látott napvilágot. W. J. Simmonite 1839-ben kezdte el egy asztrometeorológiai kalendárium kiadását. Amikor a spiritiszta hullám megjelent a nyilvánosság előtt, a hangsúlyok némileg eltolódtak. Néhány új szereplő is megjelent, de a status quo nagy része változatlan maradt. Németországban nyíltan tanulmányozták az asztrológiát. Gustav Theodor Fechner írhatott az asztrális befolyás és a “mindenütt jelenlévő felsőbbrendű tudat” közötti összefüggésekről. (17)
Az “új korszakok” közötti interregnum fordulatot hozott a második jobboldali New Age számára Amerikában. Jobboldali New Age? Amerikában az első jobboldali Új Korszakot a zarándokok megjelenése jelentette! Az országba érkező puritánok a kálvinizmus olvasztótégelyében “megtisztították” vallásukat. Volt egy kritikus eleme, amelyet érdekes módon maga Kálvin is jelentéktelennek tartott: a predesztinációba vetett hit. Az üdvözülés tehát a “kiválasztottak” számára létezett (18). Gondoljunk csak a New Age kritériumaira:
- Kacérkodás egy másik vallási hagyománnyal. A puritánokat felháborította az anglikán egyház, amelyet “pápista” tendenciáiban korruptnak tartottak.
- A keleti vallások újrafelfedezése. A keleti vallás ebben az esetben az ószövetségi judaizmus egy fanatikus irányzata volt, amelyet vehemensen alkalmaztak. Feltűnt-e már az a sok “Jeremiás” és más ószövetségi név, amelyeket ezek az emberek a gyermekeiknek adtak? Sajnálatos módon az Ószövetségnek ez a felértékelődése nem vezetett a zsidók megbecsüléséhez!
- A mágia és a jövendőmondás újjáéledése. Emlékeztek a salemi boszorkányperekre? Modern szóhasználatunkkal élve a puritánok “a boszorkánysággal kapcsolatos félelmei tömeghisztéria formájában vetültek ki, ami talán egyszerűen nem volt más, mint a kenyérben lévő anyarozsgomba okozta ételmérgezés.
- Kitalált vérvonalak. A fundamentalista Új Korszak csak az Ószövetségben szereplő származásvonalakkal foglalkozott. Hirtelen a gyermekek olyan, nehezen kiejthető neveket kaptak, mint Jeremiás és Jebédiás.
- A jobboldali New Age hívei valamennyi más vallás kárhozatában hisznek. Hogy választhatna Isten bárkit is az egyházam valóban istenfélő tagjain kívül?
- A jobboldali Új Kor a politikai konzervativizmus vallásos igazságszolgáltatásra lefordított kifejeződése. A politikai konzervativizmus ebben az esetben abból a meggyőződésből fakad, hogy a világ úgyis a végéhez közeledik, minek aggódni hát az intézmények miatt?
A második fundamentalista New Age 1800 körül kezdődött James McGready prédikációjával. Ezt ” a második nagy ébredésként” emlegetik főszereplői. Délről indult. Charles Grandison Finney 1829-ben New Yorkba érkezett, hogy meghirdesse az északi ébredést. Finney nevéhez fűződik annak a stílusnak és prédikációs tartalomnak számos eleme, amelyeket ma is felismerhetünk az evangéliumi igehirdetőknél.
A polgárháború közeledtével ez a második fundamentalista újkor széthullott a rabszolgatartással kapcsolatos kérdések miatt. De 1859 sorsfordító eseményt hozott: Charles Darwin A fajok eredete című művének megjelenését. Ez a mű még hosszú éveken át megkeserítette a fundamentalisták életét, mert közvetlen formális támadást intézett a bibliai szószerintiségbe vetett becses hitük ellen. Ezt szintén kétségbe vonták, elsősorban német bibliamagyarázók, akik bebizonyították, hogy az evangéliumokat nem írhatták állítólagos szerzőik.
A polgárháborút követően a fundamentalizmus újabb hullámát Dwight Lyman Moody prédikációi és munkássága indította el. Körülbelül 1867-ben a diszpenzacionalista premilleniarizmus szószólója lett. Micsoda? E szerint az elképzelés szerint Krisztus vissza fog térni, hogy megmentse a hívőket. Őket az “elragadtatás” révén testileg is magához ragadja a feltehetően hamarosan bekövetkező világvége előtt. Moody volt a “családi szórakoztatás” stílusának megteremtője, amelyben a zene és showbiznisz más elemei az evangéliumi igehirdetéssel és térítéssel vegyültek. Moody munkásságát az egykori profi baseballjátékos, Billy Sunday folytatta, aki tömegeket hozott össze. 1917 volt a legjobb éve. A fundamentalista új korszak következő hullámát Billy Graham keresztes hadjáratai fémjelezték (19).
Mint láthatjuk, a baloldali Új Korszakok pozitívan viszonyulnak az asztrológiához, míg a fundamentalista verziók negatívan. És mint láthatjuk azt is, a kétféle New Age egyszerre is megjelenhet.
De térjünk vissza az 1848-ban kezdődött spiritiszta New Age-hez. Az asztrológiai kiadványok következő nagy hulláma – mint például Zadkiel rövidített Lilly változata és Christopher Cooke A Plea for Urania című műve – 1850-ben folytatódott. Azonban az érintettek, Zadkielhez hasonlóan, a korábbi felvilágosodási hullámban voltak aktívak. Ezt a spiritiszta új korszakot erősen háttérbe szorította a Teozófiai Társulat és a különböző szabadkőműves és álszabadkőműves csoportok.
Az asztrológiában több irányzat is megjelent. Először is, a metafizikai asztrológia eredeti stílusának kezdetét láthatjuk, amely Bailey és Weston -féle okkultisták – asztrológiai szerepvállalásának következménye volt. A múltban a metafizikusok asztrológiai szimbólumokat használtak rituáléikban és művészetük működésének megértéséhez. Így az elemek asztrológiai elmélete, a művészet elsajátítására irányuló eljárás, valamint a munkájukhoz szükséges megfelelő időpontok és anyagok kiválasztásának részeként, beépült az alkímiába.
Most azonban az asztrológiát úgy alakították át, hogy bizonyos metafizikai fogalmakat tükrözzön. A okkultisták például számos hipotetikus bolygót találtak ki, részben azért, mert ez volt divatban a csillagászatban, (20) de azért is, mert úgy vélték, hogy az ismert bolygók nem foglalkoztak bizonyos metafizikai témákkal. Így születtek meg az úgynevezett ezoterikus uralmi pozíciók és a hét sugár tana.
A következő trendet a “tudományos” asztrológia folytatása és virágzása jelentette. John Worsdale a tudományosabb alapokon nyugvó asztrológia mellett szállt síkra. De mit jelentett ez? Eleinte elsősorban a szó szoros értelmében vett asztrológiát jelentette, a lehető legkevesebb okkult sallanggal. A 19. század előrehaladtával azonban a statisztikai módszerek is fejlődésnek indultak. A tudományos asztrológiának kezdett egy statisztikai komponense is kialakulni. Franciaországban Paul Choisnard volt ennek egyik korai művelője. Természetesen később tanúi lehettünk Gauquelinék és mások által alkalmazott statisztikai módszerek virágzásának.
Megfigyelhetjük, hogy míg a fundamentalista típusok nagyon idegenkedtek a “tudománytól” és különösen az evolúciótól, addig a baloldali New Ages alkatok magukévá tették azt. A biológiai evolúció ugyanis csodálatos modellje volt a spirituális evolúciónak.
A harmadik irányvonal a pszichológia integrálása volt az asztrológiába. Ezt az irányzatot részben a pszichológia tudományos tekintélye támogatta (legalábbis viszonylagosan), és két jelentős összetevője volt. A hippokratészi orvosi modell XVII. századi összeomlása óta ez jelentette az első jelentős előrelépést a jellem tanulmányozásában és megértésében. Mivel egyre kevésbé értették a minőségeket, szinte egyetlen asztrológus sem értette már az elemeket. Elemek nélkül pedig lehetetlen volt jellemrajzot készíteni. A rendszer nagy része egyébként is orvosi jellegű volt, ami miatt a gyógyászatban járatlan gyakorlók hajlamosak voltak egy kicsit idegenkedni tőle.
A pszichológiai asztrológia második eleme sokkal kevésbé volt értékes az asztrológia egészének fejlődése szempontjából. A pszichiátriai vagy pszichoanalitikus program célja az volt, hogy változást idézzen elő a páciensben – akár gyógyszerekkel, akár belátás révén -, ami lehetővé tette, hogy a páciens jobban alkalmazkodjon a környezetéhez, vagy legalábbis boldogabbnak érezze magát. Az asztrológiai konzultáció célja tehát az volt, hogy a kliens életének bizonyos problémáira összpontosítson, és ennek megfelelően értékelje a helyzetet. Az elbírálás – vagyis a jóslás – kétes fogalom a pszichológia keretei között, mert feltételezi, hogy az ügyfélnek nincs szabad akarata. A terapeutának mindenekelőtt ” ítélkezésmentesnek” kell lennie! Ha az asztrológia túl akarja élni ezt a kapcsolatot a pszichológiával, akkor csakis úgy teheti ezt meg, ha a jóslatok formájában történő elbírálásról a jellemrajzra helyezi át a hangsúlyt.
Ezt a nem prediktív jellemrajz felé mutató tendenciát egy másik irányból is megközelítették. Patrick Curry nyomon követte Alan Leo a letartóztatástól és büntetőeljárástól való félelemből fakadó, nem előrejelző asztrológiai stílusának kialakulását. Leo kapcsolatban állt a Teozófiai Társulattal, és ebből a spirituális nézőpontból is szembesült a sors/szabad akarat kérdésével: mennyi szabadsága van a (fejlett) embernek? Ha az asztrológia képes megjósolni, akkor a válasz biztosan az, hogy nem sok!
E korszak negyedik irányzata, amelyet a felvilágosodás-kori New Age felgyorsított, az asztrológia történetének újrafelfedezése volt. Asztrológiai szempontból ez a tendencia általában véve is diagnosztizálja a New Age időszakokat. Korábban már rámutattunk, hogy valamennyi New Age-korszak a múltból bányászott elő valós vagy elképzelt vallási gyakorlatokat. Az asztrológia azonban mindig is némileg elkülönült a New Age folyamatától. Bár a New Age intézményeinek egyes hívei lehetnek asztrológusok is, nem minden New Age-időszakban gyakorolt asztrológia ténylegesen New Age-központú. Ám ugyanaz a gondolkodásmód, amely a múltbeli vallási eszmékhez vonzódott, alighanem kedvező véleményt alkot a múltbeli asztrológiai eljárásokról is.
Így , a felvilágosodás új korszakát Mansah Sibly és J.Browne (1786), James Wilson (1820) és J.M Ashmand (1822) Ptolemaiosz Tetrabiblos című művének angolra fordítása fémjelezte. Németre először J.Wilhelm Andreas Pfaff és G.H Schubert (1823) ültette át. Már említettük, hogy a spiritiszta hullámot Zadkiel Lilly Keresztény asztrológiájának rövidített kiadása nyitotta meg. Guido Bonatti aforizmáinak és Jerome Cardan aforizmáinak összevont fordítását 1886-ban adták ki újra. Luke Broughton, az Egyesült Államok első nagy asztrológusa az amerikai polgárháború idején adott ki folyóiratot, és sikeresen megjósolta Lincoln meggyilkolását. Ő a Ptolemaioszhoz visszanyúló, az esszenciális méltóságok tanát teljes egészében magában foglaló delineáció egyik formáját gyakorolta. A 1880-as években Franciaországban született meg Eliphas Levi és Papus L’initiation című lapja. Francois Charles Barlet ebben a folyóiratban tette közzé azt a munkáját, amely Henri Selva-t kellőképpen lenyűgözte ahhoz, hogy Morin-t gyakorlatilag teljes egészében visszahozza a francia asztrológiába. Innen_Friedrich Schwickert és Weiss közvetítette Morin módszereit a német, spanyol és angol nyelvű olvasóknak. [ Ford megj: A magyar olvasóközönség elsősorban Schwickert (“Sindbad”) tankönyvei révén ismerkedhetett meg Morin tanaival. A három kötetet dr Szepesi János fordította magyarra a ’90 es években. Az asztrológiai szintézis, Az asztrológiai elemek még most, 2022 augusztusában, e fordítás keltekor is elérhetők elviselhető árban, az Asztrológiai szerkezettan viszont pofátlanul drágán, 20000 ft-tól, ahhoz képest, hogy egy 218 oldalas füzetecskéről van szó. Természetesen az idegen nyelven beszélők most is előnyben vannak: angolul a Book Depositoryn Morin Astrologia Gallicajának kilenc kötete kapható, a kiváló James Herschel Holden fordításában. Angolosoknak jobban megéri ebbe a sorozatba ruházni, mint Schwickerték kritikus szakmai szemmel nézve nem a legeslegjobb átdolgozásába… ]
A spiritiszta New Age-nek, mint oly sok minden másnak (beleértve az akkoriban aktuális fundamentalista New Age-et, Billy Sunday korát is), az első világháború viharai vetettek véget. Az asztrológiában elindult trend azonban a világháborúk között is folytatódott, egészen a hatvanas évek technológiai New Age-jének megjelenéséig.
És mit használjunk a jelenlegi Új Korszak horoszkópjaként ? Mit szóltok ahhoz az időponthoz, amikor “A Hold a 7. házban áll, és a Jupiter a Mars mellé kerül“? Itt van a Hair című Broadway-musical bemutatójának horoszkópja, amely a pletykák szerint elekciós képlet. Aminek volna értelme, részben azért, mert a dalszövegek biztosan szerepelnek a horoszkópban, részben pedig azért, mert ez kétségtelenül illene egy New Age-eseményhez! Mindenesetre érdekes, hogy a spiritiszta New Age Jupiterje együtt áll a jelenlegi New Age 9. házának csúcsával! A spiritiszta New Age egyik fő témája a holtakkal való kommunikáció volt, a mostani New Age-ben pedig az eddig főleg a keleti vallásokban elterjedt reinkarnációba vetett hit irányába történt elmozdulás. Tekintettel a modern asztrológiának arra a tendenciájára, hogy a Déli csomópontot az elmúlt életekkel azonosítják, megakadt a szemem a Szerencsepont és a Déli csomópont együttállásán. A bestsellerré vált könyvcímekből kiindulva, a múltbeli életek határozottan jövedelmezőek ebben az Új Korban!
Miután a Hold a 9. házat uralja, mindenképpen át akarjuk érezni spirituális utunkat és praxisunkat és mivel a Hold az Ikrekben áll, biztosan beszélni akarunk az élményről. A 10. házas Jupiter és Plútó mellett nyilvánvalóan akadnak olyan emberek, akik spirituális mestereknek akarnak tűnni. Mivel ez a Jupiter az Oroszlánban áll, felmerül a megvilágosodásért való egyéni felelősség témája. A Jupiter kvadrátot képez a Marssal, az aszcendens urával (lásd a magyarázatot az ötödik fejezetben, hogy miért nem említettem egyszerűen a Plútót). A kvadrát fényszöge feszültséget jelez a spirituális Főpap (Jupiter) és kereső egyén (az 1. ház uralkodója) között. Mivel a Jupiter a Neptunusszal is kvadrátban van, fennáll az önbecsapás veszélye: a mester talán nem is igazi mester. A Skorpió Neptunusszal a spiritualitásban a szexualitás témájával szembesülünk; többek között tanúi lehetünk, hogyan bukik le a női tanítványaikat fogdosó spirituális mesterek díszes sereglete .
És így, mielőtt még kínos ostobaságokat kezdenénk fecsegni, fejezzük be a történelemről folytatott társalgásunkat, hogy a következő fejezetben komolyan elkezdhessük a klasszikus technikák tanulmányozását.
A felhasznált adatok forrásai:
Spiritiszta New Age: Margaret Fox (1833- 1893) 1848-ban E. E. Lewisnak adott egy tanúsítványt, amelyben részletesen beszámolt az eseményekről; ezt az 1963-ban megjelent Edwin S. Gaustedben újranyomtatták.
A Documentary History of Religion in America to the Civil War. Second Edition. William B.Eerdmans Publishing Co.Grand Rapids MI.
A Hair premierje: :NY Times, 1968 április 30
Forrás : Dr J.Lee Lehman: Classical Astrology for Modern Living (From Ptolemy to Psychology and Back Again, 67-68 (Magyarországon élőknek jelenleg az ENBook-on érdemes megrendelniük, ld link)
Lábjegyzetek:
1 Ford S.Pines, Chicago, 1963, Id.164-165, Colette Sirat. 1985. A History of Jewish Philosophy in the Middle Ages. Cambridge University Press: Editions de la Maison des Sciences de l’Homme, Paris
2 Azok számára, akik nem emlékeznek az 1950-es évek Amerikájának Mc Carthy-korszakára, az “útitárs” kifejezést olyan szocialistákra és más baloldali személyekre használták, akik, bár maguk nem voltak kommunisták, sokszor ugyanazon az úton jártak, és kommunista ” irányultságúnak” tekintették őket.
3 Perle Epstein 1988 Kabbalah. The Way of the Jewish Mystic. Shambala: Boston, 54-55 old
4 Pl. ld John Alden Williams Islam, 1962 George Braziller : New York
5 Életének és munkásságának átfogó bemutatását lásd: Annamaries Schimmel.1992. I am Wind You are Dire. Shambala, Boston
6 Ld Will Durant.1950.The Age of Faith. Simon and Schuster:New York, 808-811 old
7 Ld Oberman, Heiko A. 1982, 1989 Luther: Man between God and the Devil. Translated by Eileen Walliser – Schwartzbart, Yale University Press: New Haven.
8 Ld Ottavia Nicoli, 1987, 1990. Prophecy and People in the Renaissance Italy. Princeton University Press: Princeton
9 Ennek az időszaknak a teljes tárgyalása megtalálható Godwin, Első fejezetében
10 Azonban nem minden állt a helyzet magaslatán. 1778-ban a darmstadti királyi könyvtár elrendelte a metafizikai művek eltávolítását [Knappsih 245. o.]. Diderot megvetéssel kezelte az asztrológiát Encyclopédie című művében. Ennyit a felvilágosodásról!
.11 Az 1811-es Dichtung und Wahrheit című művét saját horoszkópjának kommentárjával kezdte.
12 Személyes értesülés
13 Wordsdale,pp IV-VII
14 id.mű Paglia, 230-231. o.
15 Howe, 22. o.
16 uo., Godwin, 205. o.
17 Knappish,250. o.
19 A ” kiválasztottság” fogalma szerves részét képezte a predesztináció eszméjének. Ha minden eleve elrendeltetett, akkor azokat az embereket, akik “üdvözülni” fognak, a Kiválasztottakat, már “kezdettől fogva” ismerte Isten. Rendkívüli erőbedobással próbálták meghatározni, miként lehetne megkülönböztetni a Kiválasztottakat a Kárhozottaktól. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha Isten úgy döntött volna, hogy ezek az emberek skarlátvörös “E” betűvel a homlokukon szülessenek!
20 A fundamentalista hullámok történetét lásd William Martin, 1978, A Prophet with Honor, William Morrow and Co, New York című munkájában. Természetesen a ciklusok vagy hullámok értelmezése a saját értelmezésem, nem a szerzőé.
21 A 19. század végén az ismert bolygók valamennyi keringési rendellenességét a még fel nem fedezett bolygóknak tulajdonították.
Kapcsolódó
Vízöntőkori újjászületés vagy tömeges elbutulás ?
Robert Hand -Egy posztmodern asztrológia felé
Más oldalakról
Farkas Attila Márton-Mund Katalin : Technicizált spiritualitás
Könyvajánló
Nicholas Campion : The Great Year – Astrology, Millenarianism, and History in the Western Tradition (1995)
Nicholas Campion : Astrology and Popular Religion in the Modern West: Prophecy, Cosmology and the New Age Movement (2012)
Nicholas Campion : The New Age in the Modern West : Counter-Culture, Utopia and Prophecy from the Late Eighteenth Century to the Present Day (2015)
A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!