The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene többek között a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja.  A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben. Liz Greene-nek ez a könyve sem a populáris asztrológia kategóriája: bizonyos szintű általános műveltséget feltételez. Ebben a részben a Nyilas archetípusát , a Nyilas -karakterre jellemző problémákat, szerelmi háromszögeket, valamint a Nyilas fejlődési mintáit tárgyalja a szerző.

Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek…

Mielőtt hozzákezdenénk a Nyilas csillagképet képviselő kentaur alakjának tanulmányozásához, először is a Jupitert, a jegy uralkodó bolygóját kell szemügyre vennünk, akit a görögök Zeusznak neveztek. Néhányszor már találkoztunk vele, főleg a Kos jeggyel kapcsolatban. ( A könyv előző fejezeteiben – ford megj) De Zeusznak figyelemreméltóan jól dokumentált élettörténete van, és Aphroditéhez hasonlóan egyike a legszínesebb egyéniségű, legélettelibb isteneknek.

Bizonyos, Zeusz – Jupiterre jellemző tuljadonságok már a Világ teremtésének történetében is feltűnnek, amelyet Robert Graves mesélt el újra, igen szórakoztató stílusban. E tulajdonságok legszembetűnőbbike ennek az ultraférfias istenségnek az intenzíven kompetitív, hódító, bombasztikus természete. Jóllehet ezeket a tulajdonságokat hagyományosan a Koshoz társítják, legalább ilyen gyakran tapasztaltam őket a Nyilasnál is, aki közel sem olyan könnyed és jó természetű, mint ahogy a népszerű asztrológiai irodalom feltünteti. Jóllehet Zeuszt Rhea teremtette és csak az ő beleegyezésével tarthatta meg hatalmát, [az isten] eltökélt szándéka, hogy a a női elvtől való függősége legapróbb jelét is eltüntesse. De ez sosem sikerül neki maradéktalanul, Hérával, az istenek királynőjével kötött házassága ugyanis egyszer és mindenkorra hozzábilincseli női oldalához. De nem azért vall kudarcot, mert ne próbálta volna meg. Zeusz és szeretői és testvérével – anyjával – menyasszonyával kötött – zűrös házassága ennek a hatalmas istenségnek rendkívül individualista természetét tükrözi, és az is kiderül belőlük, hogy nem is akkora macsó, mint amilyennek tűnik.

„Zeusz nem egyszerűen a titánok fölött alkotott győzelme révén jutott hatalomra; mely győzelmet valójában anyjának, Gaiának (Rhea) és néhány gyerekének köszönhette. Uralma sokkal inkább házasságokon, a Gaia unokáival és dédunokáival kötött szövetségeken alapult”. Kerényi Károly, Görög mitológia

Zeusz az istenek és az emberek atyja. Már tudjuk, hogy neve, djeus jelentése : ‘ a mennyek villáma’, vagyis ő a villámlás és a megvilágosodás daimonja. Az istenek győzedelmes királyaként való megjelenése, aki megdönti a földies Titánok uralmát és megalapítja saját mennyei királyságát, egy olyan spirituális elv felbukkanását tükrözi a kollektív tudatban, amely hatalmasabb Moiránál. Ebből kifolyólag helyénvaló, hogy a Nyilasnak a Skorpió után kell következnie, Zeusz ugyanis azt testesíti meg, ami inkább az örökkévaló szellemhez tartozik, semmint a halandó húshoz. Ő az Esőisten, az Alászálló, a Leáradó, az Atya, a Király és a Megmentő. A Szükségszerűség satuszerű fogságában tartott, sors és végzet által meghatározott test életével szemben ő a szellem világosságát kínálja. Ez lenne – legalábbis az én értelmezésem szerint – a Nyilas elsődleges látomása – ez a végzeten és a halálon túllépni képes szellem – után folytatott, szüntelen keresés.

Naaagy kérés kleptomániás félig- sem- barátaimhoz 😈 Sajnálatos módon az oldalamon levő másolásvédő dacára is még mindig nagyon sokan „inspirálódnak” ( = gátlástalanul lopják a tartalmakat) innen. Igen, ezt a tevékenységet akkor is LOPÁSNAK nevezik, ha már nem tudják olyan könnyen szó szerint lemásolni, “csak” összefoglalózzák, esetleg más igényes blogokról, YouTube-csatornákról összemazsolázott tartalmakkal kombinálva) . Amennyiben Te magad is azon „kollégák” cseppet sem tisztelt csoportjába tartozol, aki tárgyi tudása mélyítése helyett kizárólag oldala marketingezésével, és azon platformok tallózásával foglalkozik, ahol igényes tudásanyagokból lopkodhat ( többek között pl  az én oldalamat is e céllal követed, ahogy teszitek sajnos elég sokan), kérlek, a változatosság kedvéért most tegyél kivételt. Nagyon sok munkám van  az ilyen típusú fordításokban (a minőségi  szakirodalom beszerzésébe fektetett jelentős összegekről már nem is beszélve), akárcsak az oldalamon elérhető összefoglalókban, meg a többi posztban is. Ezért, ha merítesz  belőlük, kérlek jelöld meg a forrást, ÉS tüntesd fel a cikkemre mutató linket is !!!! Ez az egyik olyan fontos gesztus, amely megkülönböztet a  tartalomtolvajoktól. Nagyon jó lenne, ha ez szokásoddá válna, és nem csak az én írásaimat illetően, hanem akkor is, amikor a többi hiteles tudással rendelkező, posztjaikba, videóikba komoly munkát fektető asztrológus- társam oldalain „tallózgatsz” ( = nézel lenyúlnivaló tartalom után).

„A ‘végzet’ és annak beteljesülését övező misztérium láttán – vagyis ott, ahol az istenek és a sors köre keresztezi egymást – elképzelhető, hogy minél hatalmasabb egy istenség, annál könnyebben állítható paritásba a sötét Szükségszerűséggel, sőt akár helyettesítheti is azt. Amikor Agamemnon végzetes vakságáról beszél, Zeuszt előbb említi, mint Moirát. De ‘Zeusz’ vagy az ‘istenek renedeletére’ gondolván, a képzelet a homályos sorsról egy intelligens terv és tanács irányába terelődik.” Walter F. Otto, The Homeric Gods

Ahogy a Nyilas kiemelkedik a Skorpió által megtestesített „homályos sors” páráiból és az alvilággal való összeütközéséből, úgy válik ki Zeusz a khtonikus anya uralma alól és formál jogot magának az istenek és emberek fölötti uralomra. Az anyák Faust-beli sötét birodalmából, amelyben felismerték és elfogadták az ember gyengeségét és halandó mivoltát, a neki rendelt családi sorsot és a kollektiv gonoszban való részességét – fakad ez a, valamennyi vallásos rítus gyökerét képező aspiráció: a Jóságos Atya ölelésére váró halhatatlan lélek és a róla való jótékony gondoskodás ígérete.

„Az élet felett útmutatók és eszmék formájában uralkodó istenek többé már nem a földhöz, hanem az éterhez tartoznak, és ezért van három világ, illetve az őket kormányzó istenek ….közülük csak egyetlen marad az isteni tökéletesség tartománya, ez pedig Zeusz fény- birodalma.” Walter F. Otto, The Homeric Gods
E szavakkal jellemzi Walter Otto Zeuszt, aki sokkal kényelmesebb istenség, mint Moira, jóllehet kiszámíthatatlan – és sokkal közelebb is áll judeokeresztény istenképünkhöz.

De Zeusz nem teljesen szabad, nem ura maradéktalanul a helyzetnek. Lehet, hogy kiszorította Moirát – vagy legalábbis ezt hitte Aeschylos, de Hérával való házassága örök tüske isteni oldalában. Ez a házassági szerződés – szerződés mivoltát mindig hangsúlyozzák – ugyanolyan örök kötelék, mint a Wotan lándzsájába karcolt szerződés – rúnák Wagner Gyűrű ciklusában, és mindörökké a nőies formavilághoz béklyózza. A judeokeresztény istenséggel ellentétben Zeusz nem menekülhet meg a feleségétől. Héra egyszerre házastárs és testvér: Kerényi nagy hangsúlyt fektet státusza fontosságára: ő és Zeusz két teljesen egyenlő fél házasságát képviseli. Folyamatosan házassági perpatvarokba bonyolódnak, olyanokba, mint amilyennel Theiresziasz prófétával kapcsolatban már találkoztunk, és úgy tűnik, ez a fajta huzakodás a Nyilas – típusoknak is egyik jellemző élettémája. Zeusz folyton-folyvást nők után szaladgál. Szeretőinek és törvénytelen utódainak listája kötetekre rúg. Héra minduntalan keresztezi szándékait, kémkedik utána, üldözi vetélytársait, tönkreteszi romantikus idilljeit és megpróbálja meggyilkolni vagy megőrjíteni fattyjait. Ők ketten folymatosan háborúskodnak egymással és mindörökké házasok maradnak – be vannak zárva ebbe a helyzetbe. Ez az emberi kapcsolatok és emberi kötelezettségek, az erkölcs, a „tisztesség” és a világi felelősség világába zárt tüzes alkotószellem metaforája, ami ugyanolyan mértékben része a Nyilas természetének, mint a vad promiszkuitás, amelynek Zeusz az egyik jelképe.




Ebből kifolyólag nincs semmi meglepő abban, hogy olyan sok Nyilas rohan hanyatt – homlok egy, a Zeuszéhoz és Héráéhoz hasonló végzetszerű házasságba. Az asztrológiai tankönyvek Nyilasa óvakodik a házasságtól, ugyanis csapdának érzi a túl sok szabályt és a túl merev elvárásokat. Utálja a „kötöttséget” és inkább a „spontaneitást” szereti, ami azt jelenti, hogy kellemetlennek találja tettei következményeit és jobban szeretné elkerülni őket. De tapasztalataim szerint a későn házasodó kentauroknál, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, valamiféle sorsszerűség lép működésbe. Előbb-utóbb hajlamosak megtalálni Héráikat. Természetesen ezt a szerepet nem csak egy házastárs töltheti be, hanem lehet egy munka, vagy egy olyan ügy is, amely iránt az illető elkötelezte magát, vagy egy ház, vagy valami más tárgy a külvilágban.

(Ford megj: Nem csak az én tapasztalatom, hogy gyakran maga a Nyilas Napú/Marsú nő alakítja Hérát, mert minduntalan csapodár Zeuszokat vonz be – a Nap/Mars férfijelölő is egy női horoszkópban – akiknek hűtlenségét különösen akkor találja elviselhetetlennek, ha mondjuk Bikában, Rákban, Bakban, Skorpióban vannak bolygói. Ilyenkor valami sajátos megbűvöltség érhető tetten nála: mintegy kényszeresen „beválasztja” magának azt a típust , aki mellett boldogtalansága borítékolható, és csak azért cseréli le – már ha lecseréli egyáltalán – hogy újabb meg újabb hasonmásai mellett kössön ki, akikkel aztán újra meg újra Héra – Zeusz jellegű huzavonába bonyolódik. Az ilyen interakcióknak a mítoszokban megvan a maguk értelme, a konszenzuális valóságban azonban az a gyakoribb, hogy ezek a mérgező kapcsolatokban megrekedt Hérák maguk is mérgező partnerekké válhatnak, akiknek egyre kevesebb esélyük lesz egészséges társulásokat kialakítani. Mondanom sem kell, hogy az effajta ismétlődő forgatókönyvek nem csupán aláaknázzák a hús-vér Hérák önbecsülését, hanem általában véve is romboló hatással vannak életminőségükre. Ilyen esetekben életbevágóan fontos az archetípusos minta tudatosítása, és az egészségesebb megélési lehetőségek tudatos kimunkálása. Mivel egy achetípusnak többféle megnyilvánulási módja van, ha maga a beállítottság nem is, a megélési mód alakítható. Ebben a folyamatban a személyi horoszkópból adódó megoldási lehetőségek tudatosítása sokat segíthet.).

A Zeusz – Héra saga egyik verziója szerint Héra, akinek neve egyszerűen „úrnőt” jelent, szerelmi varázslattal, egy mágikus öv segítségével hódította meg [Zeuszt]. Fivér és nővér titokban kelt egybe a házastársi ágyban, az óceán mélyén, apjuk, Kronosz bosszúját elkerülendő. Ez az oly csábítónak látszó varázsövvel való hódítás úgy tűnik, csapdába ejti a Nyilast, aki szembetűnő világi mivolta és szabadságszerető természete dacára úgy tűnik, bámulatos naivitást tanusít mások motivációit illetően. Gyakran egy tényleges terhesség jelenti a kelepcét a Nyilas férfi (vagy nő) számára. Héra nélkül azonban Zeusz semmire nem vitte volna. Mint Kerényi rámutatott, ereje legnagyobb részét neki és a felesége nőrokonainak köszönheti, és a sérthetetlen házassági kötelék -okozta feszültségeknek és súrlódásoknak nem csak az a szerepük, hogy folyamatosan törvénytelen szerelmi kalandokba űzik. Ezek pezsdítik fel és éltetik. E súrlódások nélkül eltespedne és ellustulna, mely tulajdonságokról számos történetben tanúságot tesz, és az is kétséges, hogy ekkora lelkesedéssel üldözné szerelmeit, ha nem lenne eltiltva tőlük.

„Nem törődöm a haragoddal, még ha a föld és a tenger legszélső végébe szöknél is, ahol Iapetos és Kronos ül, napsugár- és szélfúvástalan, a legmélyebb Tartarosban; még ha odáig elbolyonganál is, akkor se törődnék veled és a te haragoddal !” (Kerényi Károly Görög mitológia, 46 old) mondja Zeusz Hérának Homérosz költeményében, ugyanis emberi hasonmásaihoz hasonlóan Héra egyik kedvelt bosszúja az volt, hogy elhagyta férjét és újra meg újra elutazott. Ezek az utazások mindig az istennő visszatérésével és békülésükkel értek véget. Annak ellenére azonban, hogy Homérosz hősként ábrázolta, Zeusz valójában nagyon is törődött Héra haragjával, ezért kellett folyton, krónikus módon újra meg újra kinyilvánítania férfiasságát.




Zeusz Eurünoméval egyesült és vele nemzette a három Kháriszt vagy gráciát. Kerényi szerint a chairein szó (örvendeni, ünnepelni) a charis szóból származik, akár csak a jótékonyság szavunk (ang. Charity – forf megj). Ez az erinus és az Erinnüszök ellentéte, akik az anya gyűlöletének, bosszújának és dühének a megszemélyesítői. Zeusz utódai itt az Anya által dominált alvilágot ellensúlyozzák, „örülni” ugyanis annyit tesz, mint felülemelkedni Moira sötétjének korlátain. Zeusz Themisszel is egybekelt, egy titánnal, aki a Hórákat szülte neki. Neveik: Eunomia, („a törvényes rend” ), Diké, („az igazságos jutalom és büntetés”), és Eiréné, („béke” ) Tehát ebből a Hérától való szabadulásért vívott harcból számos olyan tulajdonság fakadt, amelyet hagyományosan a Nyilashoz társítunk, és ami talán még fontosabb, az igazságnak egy olyan tartománya született meg, amely alternatíva lehet a Természet és a Szükségszerűség, Nemezis és Moira könyörületet nem ismerő bosszújával szemben.

Mnémosyné , akinek neve memóriát, emlékezetet jelent Zeusz egy másik szeretője volt és az ő gyerekeik voltak a kilenc Múzsa, a kultúrahozók. Furcsamód még maga Szükségszerűség istennő is egyike volt Zeusz szeretőinek. Itt az isten Moirával egyesül. Wotan maga is megtette ezt Erdával, a profetikus föld istennővel, és vele nemzette a valkűröket. A történet szerint Zeusz végigüldözte a földön és a tengeren Szükségszerűséget. Az istennő sokféle alakot öltött, hogy megmeneküljön tőle, végezetül lúddá változott. Erre Zeusz hattyú alakját öltötte és párosodott vele. Az istennő egy tojást tojt és a gyerek, aki ebből a tojásból kikelt nem más volt, mint a híres Heléna, akivel már találkoztunk, és aki közrejátszott a Trójai Háború kirobbanásában. ( A történet ismertebb változatában Heléna anyja Léda, Spárta királynője) Így, meghódítva Moirát Zeusz egy más fajta végzetet szabadított az emberiségre: a végzetes szépséget, végzetes vonzerőt. A szellem megvilágosodása megtörheti ugyan a Moira által elrendelt halált, de a szexuális vonzalom végzetes hatalma révén az istennő revansot vesz.

A halandó nők listája, akiket Zeusz elcsábított vagy szerelmével üldözött, végtelen. Danaéval nemzette Perszeuszt, a hőst, Szemelével Dionüszoszt, Européval Minoszt, Kréta királyát, Démétérrel, istennő – testvérével Perszephonét, a szüzet és így tovább. Ahogy én látom, e történetek vezérmotívuma végtelen termékenysége, határtalan kreativitása, nyughatatlansága és következetlensége és proteuszi találékonysága. Ezek a tulajdonságai, de a végzete Héra.




Most már továbbléphetünk, Kheiron különös alakjához, Kheironéhoz, a Nyilas csillagkép kentaurjáéhoz. Szüleiről két történet ismeretes. Az egyikben Ixión, egy halandó férfi megpillantotta és megkívánta Héra istennőt. Amaz, kötelességtudó feleség lévén, nomeg azért is, mert féltékennyé akarta tenni férjét, beszámolt az esetről Zeusznak, aki, hogy kiderítse az igazságot, ködből megformálta felesége képét és elnevezte Nephelének. Ixión bedőlt a cselnek, magához ölelte a felhőt és egy félig ember, félig ló gyermeket nemzett neki. Ezt a gyereket időnként Kentauros néven ismerik, és a Pélion hegyi kancákkal párzott, létrehozva a kentaurok faját, e vad, négylábú erdőlakókét, akiknek alteste ló volt, a felső pedig emberi. Kheiron volt az egyikük. Időnként ez a ló-gyermek maga Kheiron.

A Kheiron születéséről szóló második történet szerint Kronosz – Szaturnusz fia, és így Zeusz féltestvére. Egy alkalommal Kronosz Philyrával, Ókeánosz lányával hált, de felesége, Rhea rajtuk ütött aktus közben. Ekkor csődörré változott és elvágtatott, magára hagyva Philyrát, hogy megszülje félig ember – félig ló gyermekét, Kheiron kentaurt. Philyra gyűlölte a szörnyeteget, akit szoptatnia kellett, és az istenekhez imádkozott szabadulásért, azok meg hársfává változtatták.

De akármelyik történetet nézzük is, Kheiron a föld fia, aki egy halandótól vagy titántól fogant, nem pedig egy olümposzitól. A legbölcsebb és a legigazabb kentaurként ismerték. Gyógyítóként, tudósként, prófétaként mindenütt hírnevet szerzett magának. De khtonikus istenség, és azoknak az istenek azon fallikus vagy félig állat nevelőinek csoportjához tartozik, akik a természet -és magának a testnek a bölcsességét jelképezik. Kheiron a kentaurok királya lett, és egy, a Pélion csúcsa alatti barlangban nevelte a hősöket és az istenek fiait. Aszklépiosz a leghíresebb közülük, a félisteni orvos, akit Kheiron tanított a gyógyítás művészetére:

„ Egy régi vázaképen csillagos köpenyben jelenik meg, vállán egy kitépett fa a vadászzsákmányával, mellette a kutyája: bősz vadász és sötét isten”. Kerényi Károly: Görög mítoszok, 75 old

Ennek a „vadásznak és sötét istrennek” tragikus a sorsa. Zeuszhoz hasonlóan csapdába esik, és ez a csapda a teste. Miközben Héraklészt szórakoztatta a Pélion hegyén, míg a hős az erümanthoszi vadkan elfogásán fáradozott, Héraklész egyik nyila véletlenül megsebesítette – a térdén, a lábfején vagy a combján – attól függ, hogy a mítosz melyik változatáról van szó, de minden esetben testének ló – részén. Ezeket a nyílakat a Hüdra vérébe mártották, akit a hős megölt és akivel az előző oldalakon már találkoztunk – így halálos mérget hordoztak. Az öreg barátját ért balesettől lesújtott Héraklész kihúzta a nyilat, a seb bekötözéséhez szükséges orvosságokat pedig maga Kheiron szolgáltatta. De mit sem használtak, és a fájdalmában üvöltő Kheiron visszavonult barlangjába. Mivel halhatatlan volt, nem tudott meghalni, de élni sem, mert a Hüdra mérgére nem volt ellenszer, és fájdalmát nem lehetett csillapítani. Sokkal később, amikor Prométeusz ellopta a tüzet, Zeusz megbüntette, aztán Héraklész kiszabadította, Zeusz pedig helyettest követelt Prométeuszért cserébe, egy olyan halhatatlant, aki lemenne az alvilágba és elszenvedné helyette a halált. Ez a halhatatlan Kheiron volt, és a gyógyítás művészetének feltalálója átvállalta a halált Prométeusztól, a jóságos titántól, aki elhozta a tüzet az emberiségnek.




Ez szomorú mese, és a vége még szomorúbb. Egy olyan nemes és kedves lény, mint a bölcs kentaur, aligha érdemel ilyen sorsot. És mégis, e gyógyíthatatlan sebtől szenvedő Kheiron képe valahogy illik a parancsoló és csillapíthatatlan Zeusz, istenek és emberek királyának alakjához, akárcsak az árnyék a fényhez. Talán ahol ilyen sok a fény, sötétségnek is kell lennie. A seb a kentaur állat- részén, a lábon található, amelyen állnia kell, vagy amelyen álláspontot képviselünk, helyt állunk az anyagi világban. Kheiron azon számos, sánta isten egyike, akik a lábukon sérültek meg – vagy, más szavakkal, a fizikai valósággal való kapcsolatuk sérült meg. Mérhetetlen bölcsességének semmi hasznát nem veszi, a Hüdra mérge ugyanis az élet árnyék-aspektusának gyógyíthatatlan mérge. Érzésem szerint ez a szomorúság és sebzettség szerves részét képezi a Nyilas természetének és a jegy sugárzóan optimista felszíne alatti, bizonyos fajta depresszió vagy kétségbeesés forrása. Azt hiszem ezért igyekeznek a Nyilasok olyan mániákusan, erőltetett módon boldogok és szórakoztatók lenni. Az égben Zeusz teremti a mennydörgést és a villámlást, és [ a Nyilasnál] nincs pozitívabb és rugalmasabb jegy. De barlangjában ott szenved a kentaur, aki mindenki mást meg tud gyógyítani és mindenki másnak képes profetikus útmutatást adni, saját magát kivéve, akit megmérgezett a saját, jóindulatú természete és a világ sötétsége és mérge közötti összeütközés.

Talán éppen emiatt a seb miatt, nem pedig ennek ellenére képes a Nyilas magának és másoknak is reményt és optimizmust nyújtani. Ez nem az a jegy, amely otthon lenne a testében vagy kényelmesen érezné magát az élet korlátai és hétköznapi követelményei közepette. A Nyilas karaktere teljes mértékben a Zeuszé. Felfelé törekszik, az íjász nyilának fényét követve, és mindenki közül ő fogadja el és értékeli a legkészségesebben azt, hogy az életnek értelme van és a lélek jó. De a Nyilas lelkes prédikációit időnként fanatizmus hatja át, és a fanatizmus általában szoros kapcsolatban van a mély belső kételyekkel. Gyakran tapasztaltam, hogy időnként mély keserűség és sérelmek fortyognak [náluk] a mélyben. És ez, bizonyos értelemben gyógyíthatatlan: ez a pszichés valóság áll a Nyilas aspirációi nagy részének hátterében és adja neki a lendületet ahhoz, hogy a magasba röpüljön. Azért gyógyíthatatlan, mert az ember nem lehet isten. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a depresszió és a sebzettség „rossz” lenne, mert sok tekintetben ez a jegy legkreatívabb aspektusa. Máskép fogalmazva, ez az emberben szenvedő állat, aki nem tud olyan magasra repülni, aki néma, és aki hozzá van bilincselve a természet törvényeihez. Ez a rész, a méreg maradt meg a Skorpióval folytatott küzdelemből. Amennyiben a Nyilas képes elviselni a szembesülést ezzel a sebbbel, az rendkívüli mértékben megerősíti, mert már nem lesznek olyan magasröptű aspirációi, így sokkal praktikusabb és relevánsabb módokon kamatoztathatja képességeit. Kheiron önfeláldozása szintén fontos, ugyanis Prométeusz nevében ajánlja fel életét, és Zeusz beleegyezésével foglalja el annak helyét az alvilágban. Saját, föld – mágiához kapcsolódó ajándékai így elvesztek az emberiség számára, de Prométeusz adományának, a tűznek a birtoklása már elfogadott és nem számít többé bűnnek. Hogy ez mit jelent pontiosan, nem tudom, de a mágikus intuíció és a szerencse feláldozásának témáját sugallja. Ezek gyakran kísérik el a Nyilast élete korai szakaszában, de aztán talán át kell adniuk a helyüket a világhoz való tudatos alkalmazkodásnak.

A Nyilast uraló daimon Zeusz, de Kheiron mítosza is ott van a háttérben, és ez alkotja meg a jegy árnyékos alvilágát. Egyszer találkoztam egy Nyilas férfivel, aki elmesélte, van egy valóságos sebe: huszonévesen, nem sokkal házasságkötése után balesetet szenvedett: legurult egy lépcsősoron. Egy sziklánk csípőjébe fúródott és a seb sosem gyógyult meg. A leggondosabb orvosi kezelések és a különféle antibiotikum-kúrák ellenére szeptikus maradt és enyhén gennyedzett, jelentős fájdalmat okozva neki. E fizikai probléma állandó jelenléte – noha nem volt annyira súlyos, hogy akadályozta volna munkálját vagy magánéletét, éppen elég volt ahhoz, hogy lecsendesítse és töprengővé tegye, egy ilyenfajta testi probléma ugyanis egy különös és autonóm érzetet kölcsönöz – mintha „valahonnan máshonnan” érkezne – és saját tudata van. Úgy esett, hogy egy workshopon hallott beszélni Kheiron mítoszáról, és felkavarónak, egyszersmind döbbenetesnek találta, milyen pontosan illik saját élete ehhez a mítoszhoz. Magam is felkavarónak találtam, de nem döbbenetesnek, hiszen korábban már tanúja voltam amint mítoszok szó szerint lejátszódnak. Kicsit mindig félelmetes, amikor az archetípusos képek ilyen nyilvánvaló módon hús-vér testet öltenek. Az ősi történeteket általában közvetettebb módokon éljük meg. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, mit jelenthet egy ilyen esemény. Ennek az embernek talán csak egy annyira megfogható és kellemetlen dolog, mint egy testi fogyatékosság lehetett elég ok arra, hogy egyébként társaságkedvelő és szenvedélyes szellemét befelé fordítsa, hogy az élet olyan mély dolgain töprengjen, mint annak a célja, vagy a házasság – mely egybeesett sérülésével – mélyebb értelme. De Kheiron sebe éppenséggel ide vezet. Ez a seb egyszerre mutat felfele, Zeusz és a lélek örök élete irányába, és lefele, a test ugyanolyan mértékben isteni élete irányába, amelynek egy ilyen tüzes lelket kell elviselnie, és ezzel arányos módon szenved. A Corpus Hermeticum magnum miraculumjához hasonlóan a Nyilas is megbecsülésre és tiszteletre érdemes teremtmény, részben daimon, részben isten, részben vadállat, részben halhatatlan, aki önmaga halhatatlan felére veti pillantását, aztán, az oly sokáig elhanyagolt szenvedő testéről való gondoskodás formájában meg kell fizetnie a szükséges árat is.

Forrás :  Liz Greene – The Astrology of Fate, 235 – 242 old, Unwin Hyman Limited – 1984; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

A bejegyzés kiemelt képe : Historical artwork of the constellation of Sagittarius, Detlev van Ravenswaay

Liz Greene: The Astrology of Fate

Az asztrológiát tanulók és gyakorló asztrológusok számára egyaránt hasznos könyv Magyarországon sajnos jószerivel ismeretlen. Korrekt feltételekkel foglalkoztató, fizetőképes kiadónak nagy örömmel lefordítanám.

The Astrology of Fate / A végzet asztrológiája című művében Liz Greene a sors és szabad akarat dilemmáját boncolgatja. Az olvasó nem fog egyértelmű és megnyugtató választ kapni, viszont egy nem csak asztrológiai ismeretekben, hanem kultúrtörténeti, történelmi, pszichológiai adalékokban gazdag élménnyel gyarapszik. A világhírű, pszichológusi képzettséggel is rendelkező asztrológus könyve minden gyakorló asztrológus számára olyan kötelező olvasmány kellene legyen, amelyen többször is alaposan átrágja magát. Sajnos magyar fordítása nem elérhető, pedig 1984-ben jelent meg és alaptankönyvnek számít. Asztrológiát tanulók számára nélkülözhetetlen, de általános műveltséggel rendelkező, önismereti utak iránt érdeklődő „laikusok” számára is ajánlható

A könyv jegyekről és uralkodó bolygóikról szóló fejezetei nem karakterológiai jellemzések, hanem az adott archetípusok domináns témáit és problematikáit járják körül  mitológia, pszichológia, alkímia, egyetemes kultúrtörténet összefüggéseiben . Mint ilyen, hiánypótló, de feltételez bizonyos szintű műveltséget. (A blogon és a Facebook-oldalon elérhető anyagok egyébként sem tömegigényt, hanem  a minőségi asztrológiai/ önismereti irodalomra nyitott olvasótábor igényeit szeretnék kielégíteni, mert ilyen jellegű közlésekből meglehetősen nagy hiány van. Ha tehát nem tudod követni az ilyen jellegű posztokat, irreleváns – így az én oldalamon törlésre kerülő – kommentek írása helyett kérlek, inkább hiányosságaidat pótold. Tisztelettel felhívom figyelmedet arra is, hogy az irreleváns kommenteket nem csupán törlöm,, hanem szerzőiket jelentem spammelés miatt és le is tiltom.)

Akiket inkább a „hogyan működik ez és ez a jegy”- típusú megközelítésmód érdekel, a szerző Szerelmesek asztrológiája című könyvét olvassák el. Magyarul is elérhető, bulváros címe ellenére minőségi és találó összefoglalók vannak benne. Ezek akkor is érvényesek, ha valakiben nem a napjegy, hanem a horoszkóp más sajátosságai miatt domináns egyik vagy másik archetípus.

Kapcsolódó

További részletek a könyvből:

Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Bak, Vízöntő, Halak

Az örök háromszög (Liz Greene)

Illik hozzám a párom ?

Párkapcsolat, szerelem

A tűz elem és a tüzes típus

A Jupiter, a kilences ház és a Nyilas

A Jupiter általános jelentéstartalma

A Jupiter és Mr. Hyde (Dawn Bodrogi)

Könyvajánló:

Liz Greene : The Astrology of Fate; Scribd – tagok számára e- könyv formájában elérhető

Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő istennők (Scribdről letölthető)

Jean Shinoda Bolen : Bennünk élő istenek (Scribdről letölthető)

Robert Graves : Görög mítoszok (Scribdről letölthető)

Kerényi Károly : Görög mítoszok (Scrindről letölthető)

 

 

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!

a Nyilas archetípusaaspirációféltékenységhalhatatlanságházasságházasságtörésHéraJupiterkalandkentaurKheironkötöttségkreativitásLiz GreeneNyilaspromiszkuitásspontaneitásszellemtestZeusz