Menu
A Kos és a karrier
2019-04-20 asztropszichológia

A Kos-típusú embert (vagyis nem csak a Nap- vagy nem feltétlenül a Nap, hanem más bolygók, Aszcendens is ebben a jegyben állnak) munkaerőként is nagyfokú szabadságvágy és autonómiaigény jellemzi – vagy ösztönösen hangadóvá válik egy közösségben, vagy pedig magányosan, önállóan szeret haladni. Beosztott szerepre csak abban az esetben alkalmas, ha nagy mozgástér, és bizonyos fokú szabadság áll rendelkezésére.

A sorozat 2009 őszén, a Díványban jelent meg Jegyek és karrier címmel. A könnyed, bulváros stílusban megírt cikkek olyan esetekre érvényesek, amikor valamelyik jegy hangsúlyos szerepet játszik a horoszkópban. (Jelen esetben a Kos, pl. Aszc és több bolygó ebben a jegyben, hangsúlyos Mars, stb.) Értelemszerűen nagyon-nagyon általánosítanak, hiszen valós következtetéseket kizárólag egy részletes horoszkópelemzés révén lehetséges levonni.

A radix ugyanúgy jellemző egy egyénre, mint az ujjlenyomat, így aztán személyenként változó, milyen kombinációkban, módokon, életterületeken nyilvánulnak meg az adott tulajdonságok. Következésképpen a „kit hogyan érint”/ „rám hogyan hat?” “rám ez miért nem igaz ?” „Nekem Kosban áll ez és ez, és akkor hogy érint ?” típusú hozzászólásokra nem áll módomban reagálni. Az ilyen jellegű  kommenteket törlöm, szerzőiket LETILTOM – ahogy tettem eddig is.





Leginkább kisebb vagy közepes létszámú csoportok vezetőjeként állja meg a helyét. Puszta jelenlétével, energikusságával is képes inspirálni csapatát, egyszersmind nem tűr ellentmondást. Az empátia nem a legerősebb oldala, és könnyen elveszíti türelmét. Nem csoda, hiszen jómaga gyakran már azelőtt döntött, hogy végiggondolta volna, és mire a többiek megértették a feladatot, ő már eredményeket is produkált.

Ha nem kap vezető beosztást, a csapat spontán hangadójaként összeütközésbe kerülhet felettesével, versenyszelleme miatt pedig hatalmi harcok is kialakulhatnak kettőjük között. Ezekben az esetekben azonban rendszerint egyenes, sportszerű módszerekkel küzd, nem intrikus típus, naivitása, szókimondása, a társasági viselkedés árnyalatai iránti érzéketlensége miatt azonban sokszor maga válhat intrika áldozatává. Ha vezérkos nem lehet, a fekete bárány szerepét is kivívhatja – mint ahogy az iskolában is ő volt a magaviseletből elégtelen, ám titokban annyira csodált-irigyelt rossz kislány vagy kisfiú. Szerencsétlenebb esetben kollégái beleugraszthatják az áldozati bárány szerepébe, amikor is virtuskodásból, bajtársiasságból (mert ha nem is kimondottan közösségi alkat, van benne egyfajta betyárbecsület) szembeszáll a túlerővel, akkor is megmondja az őszintét, amikor tanácsosabb lenne hallgatni, máskor kimondottan előnyös bálványromboló magatartása pedig szintén ellene munkál.

Az új, az ismeretlen területek akkor is sokkal vonzóbbak számára a bejáratott utaknál, ha a göröngyös viszonyok között csak terepjáróval vagy túrabakanccsal lehet közlekedni. Ha egyáltalán tudatában van a vállalkozás lehetséges buktatóinak (hiszen annyira a pillanatnak él, hogy a lehetséges következményeket, rá leselkedő veszélyeket gyakran nem is érzékeli), kalandvágya és versenyszelleme átsegíti a kezdeti nehézségeken. Mi több, ha nem ütközik bizonyos ellenállásba, feladata megszokottá, túl kényelmessé válik, érdeklődését is elveszíti.

Ezért a rutinmunka, monotonitás (mint irodai, adminisztratív tevékenység) nem neki való, ha csak nem olyasféle helyzetek ismétlődéséről van szó, amelyek adrenalinszintjét felkorbácsolva folyamatosan „bevetésre kész” állapotban tartják, izgalomba hozzák. Gyors reakciókészségének, hatékonyságának köszönhetően kitűnően megállja a helyét pl. mentőként, tűzoltóként, versenysportolóként.

A hosszas terhelést, a rendszeres frusztrációt azonban nem tűri túl jól: ha az első rohammal nem sikerült bevennie a várat, rövidesen elveszti érdeklődését, és olyan terület után néz, ahol a megoldandó problémák mellett rendszeres sikerélményekben lehet része.




Az ösztönszférához, a lét biológiai szintjéhez való közelsége miatt jó orvos lehet, bár sebészként fennállhat a veszélye, hogy akkor is műtétet javasol, amikor más, időigényesebb terápiákkal is célt lehetne érni. Sok biológust, kertészt is találni közöttük, pionírszelleme, természetszeretete jó expedícióvezetővé teszi. Utóbbi tevékenységek már csak azért is karakterére szabottak, mert kitűnő szellemi képességei mellett nagy szüksége van a mozgásra, a szabad levegőre is. Irodai környezet helyett sokkal szívesebben dolgozik a természetben (például vadőrként valamilyen rezervátumban).

Mozgásigénye, versenyszelleme miatt sok Kos lesz hivatásos sportoló. Elsősorban versenyautóikkal szeretnek száguldozni, de más, atletikus sportágakban is megállják a helyüket. A harcművészetek is vonzzák őket, akárcsak a vívás – az olyan sportágakat azonban, amelyek bizonyos fokú csapatmunkát igényelnek, kerülik.

A fémek is vonzerőt gyakorolnak rá: sokuk dolgozik szerelőként (leggyakrabban autószerelők), mások hentesek, és régen a kovácsokat is ehhez a jegyhez társították.

A katonai pálya vagy más fegyveres testületek kötelékében teljesített szolgálat szinte klasszikusnak mondható Kos-foglalkozás, ahol társadalmilag elfogadott formában vezetheti le agresszivitását. Esztétikailag is vonzódik az egyenruhához, a fegyverekhez, és különös módon bármennyire is lázong a fegyelmezés minden formájával szemben, a katonai regulát képes elfogadni. Egy sikeres parancsnokot azonban a lefokozással egyenlő büntetés olyan feladatkörbe előléptetni, ahol tárgyalóasztal mellett kell folytatnia csatározásait. Mivel nem túl sok taktikai érzékkel rendelkezik, és a tapintat sem az erőssége, könnyen megtörténhet, hogy új szerepkörében bármennyi csatát nyert is meg, elveszíti a háborút.




Ha nem elégedett munkájával, akkor is otthagyja, ha semmi más lehetőség nincs a láthatáron. E tekintetben időnként túlzásokba is eshet: munkahelyről munkahelyre vándorol, hol azért, mert rivalizálási kényszere, autonómiaigénye erősebb annál, semhogy be tudna illeszkedni egy munkaközösségbe. Hol pedig azért, mert amint valamiféle rutinra tett szert, még a tegnapi álommunkahely sem jelent számára kihívást többé. Egészséges ösztönei azonban rendszerint megóvják az efféle túlzásoktól. Mivel veleszületett érzéke van az életszerűség, életképes vállalkozások iránt, olyan induló cégeknél is munkát mer vállalni, melyeket az óvatosabb jegyek inkább elkerülnek. Ezekben az esetekben nemegyszer pontosan ő válik azzá a húzóemberré, aki hiányzott ahhoz, hogy a csapat sikeres legyen…

Legjobban saját vállalkozásában érzi magát. Általában nem nagy cégeket irányít, hanem vagy szabadúszó, vagy pedig maroknyi alkalmazottal dolgozik. Ha nem akar könnyen, gyorsan meggazdagodni, és nem kockázat túl meggondolatlanul, ezekben az esetekben valóban kifuthatja formáját. Bár a pénz önmagában nem érdekli (alkalmazottként sem bír önmagában elég motiválóerővel), tisztában van azzal, mennyire nélkülözhetetlen a szabadságához. Mivel az adósságot is a szabadságvesztés egyik formájának tekinti, ha a képlet más adottságai nem utalnak az ellenkezőjére, valószínűleg a hitelkérést és a kölcsönök más formáit is elkerüli. Inkább spontán ötleteiből kovácsol tőkét. Ha meggazdagodni nem is fog, a függetlenségéhez nélkülözhetetlen nyereséget egész biztos előteremti.

 

A Díványban: A spontán Kos és a karrier



A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!

Comments are closed
* *