Prenatális eklipszek és az élet és a halál ciklusai 

Megosztó poszt, éveken át gondolkoztam, lefordítsam-e. Alison Moroney a prenatális napfogyatkozásokról mint halál szignifikátorokról ír. A megfigyeléseknek akkor is van alapja, ha én, sok más asztrológussal együtt azt vallom, a halál időpontja akkor sem jelezhető előre, ha utólag beazonosíthatók az ezzel kapcsolatos asztrológia tényezők. A halál előrejelzését nagy felelőtlenségnek tartom és jómagam soha nem szoktam ilyen prognózisokat készíteni. Részben azért nem, mert az asztrológiai előrejelzéseknek megvannak a maguk lehetőségei és korlátai, és én sem vagyok tévedhetetlen. Ilyet soha nem is állítottam magamról. Ha tévedtem, feleslegesen rémítettem halálra a kérdezőt. Másfelől, ha  neadj’Isten igazam van, de az illető nincs felkészülve rá, nincs azon az érettségi szinten, hogy fel tudja dolgozni az információt, szintén felesleges ilyesmivel riogatnom. Ettől függetlenül a cikk érdekes és elgondolkoztató.

 A vélemény fontos. A Tiéd is az. Mielőtt azonban hozzászólnál a Facebook-oldalon közzétett posztokhoz, kérlek tanulmányozd át gondosan a kommentelési etikettről szóló bejegyzést. Ezzel megelőzheted azt a mindkettőnk számára igen kellemetlen helyzetet, hogy hozzászólásod töröljem, vagy le kelljen tiltsalak az oldalról. Köszönöm.

Megosztó poszt, éveken át gondolkoztam, lefordítsam-e. Alison Moroney a prenatális napfogyatkozásokról mint halál szignifikátorokról ír. A megfigyeléseknek akkor is van alapja, ha én, sok más asztrológussal együtt azt vallom, a halál időpontja akkor sem jelezhető előre, ha utólag beazonosíthatók az ezzel kapcsolatos asztrológia tényezők. Ugyanezek a hatások azonban más jellegű, ebben az életben bekövetkező nagy átalakulásokat is jelezhetnek: az asztrológiai előrejelzéseknek megvannak a maguk lehetőségei és korlátai. Rendkívül komplex folyamatokról van szó, több direkciónak, tranzitnak is ebbe az irányba kell mutatnia, a szolár is kell tartalmazzon ilyen jelzéseket -és ezeket sokszor erősítik meg nap-és holdfogyatkozások is. A prenatális, születés előtti eklipszekkel még nem foglalkoztam annyira behatóan, hogy el tudjam dönteni, mennyire általános érvényű ez a megfigyelés, de azt nagyon gyakran tapasztaltam, hogy ha más tényezők is megerősítették, a nap-és holdfogyatkozások jelezhettek kilépési pontokat.

A halál előrejelzését nagy felelőtlenségnek tartom és jómagam soha nem szoktam ilyen prognózisokat készíteni. Részben azért nem, mert nem vagyok tévedhetetlen, ilyet soha nem is állítottam magamról – és ha tévedtem, feleslegesen rémítettem halálra a kérdezőt. Ha pedig neadj’Isten igazam lenne, de az illető nincs felkészülve rá, nincs azon az érettségi szinten szintén felesleges riogatnom.

Egyébként pszichológiai tény, hogy az embert már 1- 5 évvel a Nagy Utazás tényleges bekövetkezte előtt elkezdik rá felkészíteni álmai. Hozzátartozóról, barátokról, velünk szoros lelki-érzelmi kapcsolatban levő állatokról is kaphatunk ilyen jelzéseket. Ennek nagyon gazdag irodalma van, nem csak az ezogagyi műfaj, hanem nemzetközi hírű pszichológusok, pl. C G Jung , Marie Louise von Franz is kimerítően foglalkoztak a témával. Marie Louise von Franz On Dreams and Death (Az álmokról és a halálról, a blogon Ezért kell elengedni a halottakat címmel egy rövid részlet olvasható belőle) című könyve. Az itt írtakat saját, személyes élmények, barátok, ismerősök, ügyfelek beszámolói alapján szerzett, sok éves tapasztalataim is alátámasztják.

Ahogy az is tény: vannak, akik vevők a tudattalanjuk e jelzéseire, nem esnek pánikba, hanem méltósággal készülnek az átlépésre. Több ilyen emberrel is volt szerencsém találkozni, nagyon sokat tanultam tőlük. Amennyiben az asztrológiában is járatosak, nem okoz nekik nehézséget a valószínűsíthető időszak beazonosítása. Amennyiben nem, vannak annyira érettek, hogy ne az időpontot firtassák, hanem magára a folyamatra figyeljenek. Akik még nem tartanak itt, azoknak teljesen felesleges felhívni a figyelmét.

Ettől függetlenül a cikk érdekes és elgondolkoztató.



gyűrűs napfogyatkozás

Prenatális eklipszek és az élet és a halál ciklusai | Alison Moroney

A prenatális eklipszeket a múltban kevésbé tudták értelmezni. A prenatális napfogyatkozás egyik legfontosabb hatása az egyénre az, hogy kulcsszerepet játszik a halál időpontjának megállapításában. A halállal kapcsolatos asszociációi révén életveszélyes helyzetek, súlyos betegségek, balesetek indikátora is lehet és utalhat a szülött környezetében bekövetkező halálesetekre is – pl. barátokéra, családtagokéra.

Az élet és a halál ciklusa

Azt mondják, a halál időpontja nem jelezhető előre, de ez az asztrológus szemszögéből nagy ellentmondás. Akik nem értik, hogyan működik az asztrológia, azt mondják, az életben semmi nem jelezhető előre. Azok azonban, akik rendelkeznek tapasztalattal e téren, tudják, ez nem igaz. Tekintetve véve, hogy az életben csupán egyetlen dolog biztos, és ez a halál, amely elől senki nem menekülhet, mindenfajta logikának ellentmond, hogy az egyéni élet apróbb történései előrejelezhetők legyenek, de egy olyan fontos esemény, mint a halál, nem. Világos, hogy a halál természetének nem ismerete – amely oka a tőle való rettegésnek is – nagy szerepet játszott abban, hogy nem dolgoztak ki a halál előrejelzésére alkalmas pontos módszereket.

Annyi mindenről állították már azt, hogy nem lehet megcsinálni, és aztán később véghez vitték a látszólag lehetetlent. A XX század tele van ilyen felfedezésekkel, ami azt bizonyítja, hogy mindössze az adott témával kapcsolatos ismeretek- és a megértés, a tudatosság hiánya képezett akadályt. A halál témáját illetően is adott a halál természetének nem értése. Ez ráadásul mélyen gyökeredző fenntartásokkal is társul: a legtöbben vonakodnak kipróbálni elméletüket a gyakorlatban. Ha valaki nem ismeri a probléma gyökerét, hogyan lehetne előre lépni, olyan mélységekig megérteni az adott témát, amely lehetővé tenné az egyén számára, hogy aktívan integrálja azt mindennapi életébe ?

Egy másik nézőpont képviselői szerint kizárólag az Isten dönti el az egyén halálának az időpontját. Jó eséllyel ezzel kapcsolatban is vannak félreértések. Természetesen Isten mindnyájunkról tudja, mikor fog meghalni. Azonban ne felejtsük el, hogy az ember volt az, aki elválasztotta magát teremtőjétől, nem pedig fordítva. Az ember volt az, aki az élet és a halál ciklusait választotta ebben a fizikai világban – amely az entrópia világa, és ahol a regeneráció egyetlen forrása a folyamatos elmúlás. Az állati és növényi élet csak más állatok és növények halála révén maradhat fenn. A fizikai síkon létező valamennyi életforma por formájában tér vissza, hogy táplálja a talajt és ezáltal újabb életeket támogasson.

És mivel az ember szándékosan választotta otthonának az entrópia világát, arról is döntött, hogy útja számos életen és halálon vezet keresztül. A fizikai test nem léphet be a centrópia világába, ugyanis a por világaihoz tartozik. ( Ld. János Evangéliuma: „Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.”  ) Az ember valódi lényege – a lelke – azonban a másik univerzumhoz tartozik. A léleknek tehát küzdenie kell e fizikai világ tökéletlenségei ellen, hogy elérje a tökéletességnek azt az állapotát, amelyben a tér- idő fonalán keresztül fel tud emelkedni természetes otthonába.

Annak a számos életnek mindegyike, amelyeket az ember megtapasztal, fontos szerepet játszik a lélek fejlődésében. A születés e földi élet kapuja, a halál pedig a spirituális világba nyíló kapu, ahol pihenünk és fejlődésünk következő állomására készülődünk. És ahogy a születés időpontja egyedi és jellemző az individuumra, egészen bizonyos, hogy a halál időpontja is egyénre szabott. És mivel a születési képlet az egyénben rejlő lehetőségeket tárja fel, fel fogja tárni azt a pillanatot is, amikor a lelket el kell engedni.

A haláltól nem kell félni, ugyanis ez az az idő, amikor letehetjük azokat a terheket, amelyeket születésünkkor vállaltunk magunkra. A születés személyi horoszkópban tükröződő pillanata azt jelképezi, milyen fejlődési folyamaton kell átmennie a léleknek ebben az életben. A halál az a végső cél, amelyre a lélek törekszik, mivel annak a tökéletesedési folyamatnak az egyik mérföldkövét jelképezi, amelyen a léleknek keresztül kell mennie ahhoz, hogy az Édenbe visszatérjen.



Miért épp a prenatális napfogyatkozás ?

A filozófiai eszmefuttatások szintjén a születés és a halál között nincs nagy különbség. Mindkettő átjárót képez az egyes, tapasztalatszerzés célját szolgáló életek között. Mindkét kapu egyaránt képviseli létünk gyökereit, végső célunkat, életünk célját. Ezen analógiákon keresztül közvetlenül kapcsolatba hozhatók az MC-vel ( Medium Coeli, X. ház csúcsa) és az IC-vel (Immum Coeli, IV. ház csúcsa) is. Ez a két pont jelképezi az anyai és atyai elvet, és fizikai vonatkozásban az anya és az apa képviseli azokat a kapukat, melyeken a léleknek át kell haladnia ahhoz, hogy fizikai formát öltsön. Az asztrológiában az anyai és apai elvet a Nap és a Hold jelképezi, és eme ősprincípiumok közötti interakciók nagy szerepet játszanak az élet kezdetének és végének a megállapításában.

A lelki beállítottság az Ascendensen keresztül fejeződik ki, amely a látóhatár keleti, a születés időpontjában „felkelő” pontja. Ne feledjük, hogy ez csupán annak a léleknek a tükröződése, amely épp most lépett be a születés kapuján az MC és az IC által jelképezett fizikai világba. A lélek lényege az aszcendenssel „ellentétes” pólus révén fejeződik ki. Metafizikai értelemben ez nem a descendens, hanem a Vertex – pont.  A Vertex a horizonttól nyugatra helyezkedik el a születés pillanatában. A Vertex természetesen annak a piramisnak a csúcsa, amely alatt minden lény születik és minden életforma működik. A sors körülményeivel, milyenségével hozzák kapcsolatba, egyszersmind az a pont is, ahova a léleknek vissza kell térnie, ha befejezte földi ciklusát.


Ahhoz, hogy visszatérjen erre a pontra, a léleknek újra át kell haladnia a Medium Coeli és az Immum Coeli – , a Nap és a Hold kapuin. Az áthaladás körülményei és feltételei inkább spirituális semmint fizikai természetűek; a lélek ugyanis a metafizikai világba készül belépni. A Nap és a Hold hatása, valamint a két fővilágító közötti interakciók nagyon fontosak a fizikai élet kezdete és vége megállapítása szempontjából. A két égitest kölcsönhatásai közül az eklipszek a legfigyelemreméltóbbak: nap – és holdfogyatkozások egyaránt.

A Nap nem csak asztrológiai értelemben tekinthető az élet forrásának. A fizikai világegyetemben, mint tudjuk, a Nap az élet nélkülözhetetlen feltétele. A többi bolygó is abból az örvényló gázmasszából keletkezett, amelyből a Nap. A Nap fény-és hőenergiát sugárzott. Ezek szolgáltatták a légköri feltételek létrejöttéhez szükséges ingereket – ami végső soron hozzájárult a fizikai élet létrejöttéhez és rendszeren belüli fejlődéséhez.

Mivel a ciklusok is ciklusok részeiként működnek, az analógiát filozófiai szintre is kiterjesztették. A szoláris hatások kreatív erőként is kulcsfontosságúak. Ezt a filozófiai megközelítést az asztrológiára is kiterjesztették, ahol is a Nap jelképezi az alkotó férfielvet. Logikus következtetés tehát, hogy e kreatív folytonosságának áramlás megszakadása egyszersmind az életerő megszakadását is jelképezi. Ez különösen a fejlődés legsebezhetőbb szakaszára érvényes: amikor a magzat még anyja méhében tartózkodik.

Közismert tény, hogy az asztrológiában az eklipszek legerősebbikének tekintett napfogyatkozás egy helyzet lezárását vagy egy helyzet véglegesítését jelképezi. Arra kényszeríti az egyént, hogy lenyesegesse a száraz, élettelen ágakat, eltakarítsa az addigi élet folyamán felhalmozódott szemetet, mindazt, ami már semmi értékessel nem mozdítja elő az egyén fejlődését. Ez már önmagában is helyet teremt az új kezdetek számára. Elég nyilvánvaló, hogy a napfogyatkozások figyelemreméltó hasonlóságot mutatnak a Plútó működésével. Ez a halállal kapcsolatos helyzetekre is érvényes: az egyik életciklus vége és a másik kezdete.

Az is közismert tény, hogy a Hold fontos szerepet játszik a születést megelőző körülményekben. Hagyományosan a radix Hold jelképezi az aszcendenst a fogantatás pillanatában, a radix aszcendens pedig a Holdét, szintén a fogantatás pillanatában. Jóllehet terjedelmi okokból itt nem áll módomban kifejteni, igen világos, hogy a prenatális holdfogyatkozás a születés időpontjával is kapcsolatban van. E Hold és a születés közötti összefüggésből (amely a tradicionális asztrológiában adott) következik egy amellett szóló nyomós érv, hogy a Nap szoros kapcsolatban van a halál időpontjával.

Többen ismerik a régi szólást: „eklipsz idején született – eklipsz idején hal meg.” Minden ilyen mendemonda és szólás tartalmaz egy csipetnyi valóságelemet. Jóllehet nem biztos, hogy valaki pont az eklipsz pillanatában fog meghalni, de ha az idő megérett rá, és más feltételek is alátámasztják, egész biztos, hogy fontos szerepet játszik majd a halálban. A tapasztalatok szerint az a napfogyatkozás, amely alatt az egyén született, nevezetesen a prenatális napfogyatkozás rendkívül fontos szerepet játszik az halál időpontjában és a megfelelő időpontban aktiválódik. Bizonyos szempontból az egyénbe épített riasztórendszernek tekinthető, amely arra szolgál, hogy egy előre meghatározott órában egy új életbe ébressze a szülöttet .





Kapcsolódó

Prenatális eklipszek

Sorsfordulók hírnökei: nap-és holdfogytakozások

Eklipszek tematikus oldala

Ezért kell elengedni a halottakat | Marie Louise von Franz

A prognózis lehetőségei és korlátai

Ami a csillagokban áll: mi derül ki a horoszkópból ?

A BLOGOMBAN MEGJELENT FORDÍTÁSOKAT, ÍRÁSOKAT ÉS KÉPEKET A SZERZŐI JOGRÓL SZÓLÓ 1999. ÉVI LXXVI. TÖRVÉNY ÉRTELMÉBEN AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL MÁSHOL KÖZZÉTENNI TILOS. EZ ALÓL KIVÉTELT KÉPEZ, HA CSAK AZ ÍRÁSOM ELSŐ NÉHÁNY SORÁT TÜNTETIK FEL, MAJD A FOLYTATÁSÉRT A BLOGOMRA KATTINTVA JUT EL AZ OLVASÓ! AMENNYIBEN MÁS FORRÁST NEM JELÖLÖK MEG, AZ ÍRÁSOK, FORDÍTÁSOK A SAJÁT SZELLEMI TERMÉKEIM, KERESKEDELMI FORGALOMBAN TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSÜKHÖZ CSAK SZEMÉLYES EGYEZTETÉST KÖVETŐEN JÁRULOK HOZZÁ!