Az északi féltekén – tárgyszerű pontossággal – a leghosszabb napnak is nevezik a nyári napfordulót. A csillagászati jelenség angol neve „solistice” a „standstill”, vagyis „megállás, mozdulatlanság” kifejezésből ered. Ennek az az oka, hogy ilyentájt három napon keresztül a Nap látszólag pontosan ugyanazon a helyen kel föl.
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népessége több mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
A napforduló periódusát nyárközépnek is nevezik (angolul: midsummer). Már a legrégibb időkben is a varázslók, tündérek időszakának hitték, a pogány (kelta) Britanniában a dombtetőkön hatalmas máglyákat, örömtüzeket raktak, melyeken a druidák áthajtották a lábasjószágot, így megtisztítván azt az év minden szennyétől. A hívők eközben táncot lejtettek a tűz körül, majd maguk is átugráltak rajta – hasonló célból.
Nyárközép napját, melyet magyarul Szent Iván napjának nevezünk, (és az azt megelőző éjszakát hívjuk a Shakespeare-ből jól ismert Szentivánéjnek) az ókorban a legtöbb európai országban megünnepelték, és sok helyen manapság is jeles napnak számít. Amint a téli napforduló ünnepe is, mely a történelem alakulása folytán a keresztény karácsonyi-újévi ünnepciklushoz kapcsolódott, szintén közösségi, mi több családi jelentőséget kapott. Jellemző azonban, hogy azokon a tájakon, ahol a tél viszonylag hosszú és kemény, a nyári ünnepciklus vetekszik fontosságban a télivel, például Svédországban, Finnországban és Litvániában is ilyenkorra esik a nemzeti ünnep.
A június 24-i pogány szertartást a kereszténység Szent János vagy Szent Iván napjaként kanonizálta még a hetedik században, Szent Eligius javaslatára, aki így kívánta beolvasztani a kevéssé kegyes mulatozást a hivatalos egyházi ünnepek sorába. Ez rövid idő alatt egész Európában elterjedt, így kultúrkörünkben elválaszthatatlanul összekapcsolódott keresztelő Szent János születésnapjával.
A szerző személyes tapasztalata szerint Dél-Franciaországban ezt a napot örömtüzekkel és lármás, zenés kerti rendezvényekkel ünneplik, melyet „Szent János-lakomának” neveznek.
Szent János egyébként valóban a Jézus Krisztus által képviselt férfi archetípus valóságos ellentétének nevezhető vad, indulatos, engesztelhetetlen természetével, lobbanékonyságával. Talán nem is véletlen, hogy a korai kereszténység ezen két meghatározó személyiségének a születését a naptári év két ellentétes időpontján ünnepeljük. Már Lukács evangéliumában olvasható, hogy János pontosan fél évvel Jézus előtt született, így nem volt nehéz dolga a katolikus egyháznak, amikor kijelölte a június 24-i dátumot…
Nyárközép egyébként hagyományosan az esküvők időszakának is számít, hiszen ilyenkor találkozik a lelki társulást, partnerséget domináló Ikrek hava a családra, gondoskodásra nagy befolyást gyakorló Rákkal. A nép bölcsesség szerint azok a fiatalok, akik átugrálták Szentivánéj tüzeit, a következő évben találkoznak majd valódi szerelmükkel – ez a hit még a vidéki Franciaországban is elterjedt.
A Nap és a Hold házassága
A nyári napforduló a Rák nulladik fokán következik be, abban a pillanatban, mikor a Nap belép e jegybe. Emiatt már az ókorban is a „Holdhoz tartozónak” tekintették. Ez annyit jelent, hogy a Nap a Földre gyakorolt befolyásának csúcspontján az ég olyan pontján található, mely a Holdhoz tartozik. Archetipikusan fogalmazva, a férfias Nap ereje átszűrődik a nőies Hold prizmáján, így lépnek jelképes házasságra.
Energetikai szempontból a nyári napforduló nem más, mint egy felerősített telihold. (A szerző ezen nem azt érti, hogy teliholdkor van, hiszen nem mindig esnek egybe- ford. megj.) A Hold teljes fényében tündököl, mikor a ragyogó Nap szembekerül vele az égen, bár mindketten az zodiákus különböző jegyeiben állnak. A telihold a hagyományos holdciklusban amúgy is kifejezetten kedvező periódus a házassághoz, bájitalok készítéséhez vagy a láthatatlan hatalmak megidézéséhez szerelmi ügyekben. A hagyományok szerint a nyári napforduló az évi ciklusban szintén kedvez a házasságnak, a férfi és a női princípium egyesítésének, pszichológiai nyelven: a belső egyesülésnek a teljesség és az integráció elérése céljából.
