28 – 30 éves kora között mindenki átéli első Szaturnusz – visszatérését. Ez fontos átmeneti időszak, a felnőttkor első komolyabb válsága. Ilyenkor alaposan, kritikus tekintettel vesszük szemügyre életünk struktúráit: karrierünket, családunkat, kapcsolatainkat. És dönthetünk úgy, hogy szakmát, hivatást, kapcsolatot váltunk. A lezárások ugyanannyira valószínűek, mint az új kezdetek. (Maritha Pottenger cikke)
| Az ilyen leírások nagyon hasznosak lehetnek, de megvannak a korlátaik. Nem alkalmazhatók automatikusan,receptszerűen”. Bővebben: Mire jók, jók-e valamire egyáltalán az asztrológiai receptek? Mindenkinél más és más módon, a személyi horoszkóp sajátosságaitól függően nyilvánulnak meg.Tekintve, hogy a Föld jelenlegi népességetöbb mint 7 és fél milliárd, ennyi horoszkóp -variáció létezik. Beláthatod, hogy a szóba jöhető változatokat nem áll módomban egyenként kivesézni, komment formájában végképp nem. A TIÉDET sem 🙂 Kérlek tehát, ne tegyél fel olyan kérdést, hogy rád hogyan hat, mert nem fogok rá válaszolni. Az ilyen jellegű hozzászólások törlésre, szerzőik tiltásra kerülnek… |
Bizonyos asztrológiai mintázatok egyetemesek – vagyis bizonyos életkorban mindenki megtapasztalja őket. Az egyik ilyen asztrológiai minta a Szaturnusz – visszatérés, amelyet mindenki átél, amikor a tranzit Szaturnusz (vagyis ahol jelenleg halad az égen) visszatér az állatövnek arra a pontjára, ahol születésedkor tartózkodott. 28 – 30 éves kora között mindenki átéli az első Szaturnusz – visszatérést. Az életciklusokat és az ezekhez köthető változásokat számos pszichológus is tanulmányozta. Megfigyelték, hogy a gyerekkorhoz hasonlóan a felnőttkor is váltások sorozatából áll. Változásunk, növekedésünk akkor se szűnik meg, ha „felnőttünk.” Az élet állandó fejlődési folyamat. A Harvard egyetem egyik, Daniel Levinson és munkatársai által végzett kutatása hét átmeneti (kritikus) időszakot azonosított az általuk tanulmányozott férfiak életében. (Ez a tanulmány kizárólag férfiakat vizsgált.)
Az átmeneti időszakokban az emberek újraértékelik életüket, elhagyják a régit, új dolgokba kezdenek. Esetenként ezek a változások meglehetősen hosszú távra szólnak. A pszichológia által azonosított átmeneti időszakok pontosan illeszkednek a jelentősebb asztrológiai tranzitok mintázataihoz. Levinson különösen a „Harminc éves kori átmenetet” és az „Életközépi átmenetet” tekintette a legáltalánosabban megtapasztalt kritikus életszakaszoknak. (Ld. Maritha Pottenger angol nyelvű tanulmányát, amelyben összeveti Levinson kutatásait az asztrológia szempontból fontos tranzitokkal ) A „Harminc éves kori átmenet” az első Szaturnusz visszatérésnek felel meg (amelyre 28 – 30 éves korban kerül sor). Asztrológiai szempontból az ilyenkor terítékre kerülő témák az idő, struktúra, felelősség, hatalom, eredmények, megvalósítás kérdései köré csoportosulnak.
Az egyik legáltalánosabb tapasztalat, hogy az emberek ilyenkor egycsapásra „öregnek” érzik magukat – talán először életükben. „Majdnem harminc vagyok” – hajtogatja szüntelenül egy belső hang – „és mit kezdtem az életemmel?” Egyszer csak tudatosul, hogy múlik az idő, és az emberek egyre sürgősebbnek érzik, hogy valami tartósat hozzanak létre. Az emberek pontról – pontra megvizsgálják életüket, értékelik eredményeiket (vagy azt, ami az eredmények hiányának tűnik számukra).
Valószínűleg alaposan, kritikus tekintettel veszik szemügyre életük struktúráit: karrierjeiket, családjukat, kapcsolataikat. És úgy dönthetnek, hogy szakmát, hivatást, kapcsolatot váltanak. A lezárások ugyanannyira valószínűek, mint az új kezdetek. Néhányan pl. nagyjából ebben a korban vállalják első gyereküket – ami hatalmas felelősség).
A vizsgálódás középpontjában ilyenkor olyan kérdések állnak, mint: milyen sok – vagy milyen kevés és milyen jellegű felelősséggel és hatalommal rendelkezik az egyén. Jellemző módon azok, akik túl nagy terheket viseltek, túl sok felelősséget vállaltak, most lehetőségeket akarnak találni arra, hogy tehermentesítsék magukat. Azok, akik eddig vonakodtak felelősséget vállalni, arra kényszerülnek, hogy szilárdabban álljanak a földön vagy a sóvárgott eredmények elérése érdekében legyenek hajlandók további feladatokat vállalni.
Nagyon általánosítva, ebben az életszakaszban az alábbi négy út valószínűsíthető:
1.Azok, akik huszonévesen olyan életstruktúrákat választottak, amely valóban nagyon illik karakterükhöz, egyszerűen megszilárdítják addigi eredményeiket. Fontos előléptetést kapnak, további felelősségeket vállalnak, nagyobb befolyásra tesznek szert, de általában véve csupán kiszélesítik a már kiválasztott ösvényt. (Ez nagyon kis csoport az egészhez képest.)
2.Azok, akik nem alakították még ki igazán életük szilárd struktúráit, akik kísérleteztek, vagy bolyongtak, kerestek – kutattak húszas éveikben, érezni kezdik az idő szorítását. Egy részük most kötelezi el magát komolyabban először. Építeni kezdik karrierjüket (ami homlokegyenest az ellentéte annak, hogy „éppen van egy munkahelyük”). Megnősülnek. Olyan életstruktúrákat alakítanak ki, amelyek a stabilitás érzésével töltik el őket, de ami illeszkedik ahhoz, amit tanultak magukról húszas éveikben, melyek alatt „különböző dolgokat” próbáltak ki. A teljesítményre és eredményekre fognak összpontosítani és készek arra, hogy valóban beássák magukat egy adott témába, megalapozva jövőjüket.
3.Azok, akik csak keresgéltek húszas éveikben, de nem fejlesztették ki készségeiket, önbizalmukat, vagy nem szerezték meg a szükséges képesítéseket, talán botorkálnak még egy darabig. Ők is éreznek majd egy fajta nyomást, érzik, ahogy elrohan mellettük az idő és szeretnének valami tartósat létrehozni. Valamit, ami „egészen más lesz majd”, mint eddig, Csakhogy a megfelelő képzettség vagy elköteleződés híján megrekednek és frusztrálódnak. Semmi sem működik igazán számukra. Semmi nem jön össze. Az erőfeszítések eredménytelennek bizonyulnak. E csapdából csak oly módon kerülhetnek ki, hogy kénytelenek néhányat lépni hátrafelé, jártasságokat, kompetenciát kell szerezniük és arra is hajlandónak kell lenniük, hogy gyakorlatiasan kezeljék felelősségeiket. Nekik több időbe telik felzárkózni kortársaikhoz.
4.Azok, akik húszas éveikben olyan életstruktúrákat választottak, amelyek nem illenek igazán személyiségükhöz, vagy nagyon megváltoztak, szünetet tartanak. A régi utak túlságosan korlátozónak, behatároltnak tűnnek számukra. Korábbi viselkedésmintáikat formálisnak és életteleneknek érzik. Ezek az emberek ilyenkor szakíthatnak, otthagyják munkahelyüket vagy nekik mondanak fel, elköltöznek vagy más módon változtatják meg életük alapvető struktúráit. Gyakran még az előtt kitörnek, hogy tisztában lennének, merre tartanak. Egyszerűen tisztában vannak azzal, hogy nem képesek tovább működni a jelenlegi keretek között. És e szünet után (vagy közben) aktívan keresik az egyértelmű elköteleződést. Olyan életfeladatok után kutatnak, amelyek az eredményesség, a profizmus és a kompetencia érzésével töltik el őket. Olyan felelősségeket akarnak vállalni, amelyek hozzásegítik őket, hogy ténylegesen hasznosnak érezzék magukat és szakértelemre tegyenek szert.
Természetesen néhányan e négy ösvény kombinációit járják majd. Építkeznek, haladnak, megszilárdítják családi életüket, miközben komolyabb szüneteket iktatnak be hivatásukban (vagy fordítva). Mindenki a maga, egyéni módján éli meg a „Harminc éves kori válságot” !
Ha éppen egy ilyen (kritikus) átmeneti időszakban vagy, érdemes feltenned magadnak az alábbi tizenkét kérdést:
- Milyen hivatás illik a vérmérsékletemhez, lelkialkatomhoz ?
- Ha holnap meghalnék, mit szeretnék hagyni a világra ?
- Milyen ember az a társ, aki mellett meg szeretnék öregedni?
- Akarom -e vállalni a családalapítás felelősségét? (ld. a cikk végén a megjegyzést )
- Mennyire szorgalmasan vagyok hajlandó dolgozni ?
- Mekkora felelősséget vagyok hajlandó magamra vállalni ?
- Hol érzem magam túlterhelve, korlátozva, sarokba szorítva, behatárolva?
- Mi módon változtathatnám meg az életem úgy, hogy kompetensnek, alkalmasnak, szakértőnek, illetékesnek érezzem magam a túlterheltség, korlátozottság, sarokba szorítottság, behatároltság helyett ?
- Milyen típusú készségeket fejlesztettem ki magamban eddigi életem folyamán, amelyeket a világ szolgálatába állíthatnék ?
- Még mindig valaki más (szülők, tanárok, partnerek, stb.) kellenéi és tilalmai szerint élek ? Hogyan élhetnék nagyobb összhangban valódi önmagammal ? (ld. a cikk végén a megjegyzést )
- Mi módon, milyen területen, ki/mi iránt szeretnék tartósan elköteleződni ?
- Ha ezt az időszakot az alapozás idejének tekintjük, mit szeretnék felépíteni a következő hat- hét év alatt ?
Ha már megbirkóztak a Harminc éves kori válság kihívásaival, az emberek belépnek egy ún. „stabil időszakba” (Levinson fogalmai szerint). Ez az ún. stabil időszak általában 6 – 7 évig tart. (Hét év egy Szaturnusz – ciklus negyede; a hét éves szaturnikus váltásoknak fontos szerepük van az asztrológiában), A stabil időszakok alatt az emberek felépítik életük struktúráit, jobban kidolgozzák a már lefektetett alapokat.
A Harminc éves kori átmenetet a ”Megállapodás időszaka” követi. „Megállapodásuk időszakaiban” az emberek jelentős erőfeszítéseket tesznek hivatásuk területén, egy fontos kapcsolatot építenek fel vagy családalapítás terén érnek el eredményeket. Kiterjesztik, bővítik, továbbépítik a Harminc éves kori válság idején lefektetett alapokat. ( Nem sokkal a „megállapodás időszakát” követően jön az életközép – válság – bővebben: Lélekkeresés az élet delén, Életünk állomásai – de ez már egy másik téma! )
Ha a Harminc éves kori válsághoz közeledsz, tekints végig életeden !
Nem vagy annyira öreg, amilyennek most érzed magad, de fontos döntéseket hozol ! Vizsgáld meg gondosan azokat a struktúrákat, amelyeket eddig létrehoztál. Ha túlságosan korlátozónak érzed őket, eszközölj egészséges, produktív változásokat.
Ha nem akarsz elköteleződni, vizsgáld meg lehetőségeidet és válassz egy olyan utat, amely lehetővé teszi, hogy elkezdd megalapozni jövődet.
Ha már korodhoz képest bölcsen választottál -és most épp begyűjtöd a jutalmakat, learatod az elismeréseket és támogatást kapsz jelenlegi utadon – gratulálok ! Azon kevesek egyike vagy, akik viszonylag bonyodalommentesen kelnek át ezen a tranzit-szakaszon !
Ha eddig túl kísérletező kedvű voltál és sok mindent kipróbáltál, most ragadd ki az egyik lehetőséget, hogy jobban felkészülhess az előtted álló évekre.
A Harminc éves kori átmenet kihívása abban áll, hogy elegendő felelősséget vállalj ahhoz, hogy jelentős, mérhető, tartós eredményeket érj el – de ne vállalj olyan sok felelősséget, melyek terhei alatt összeroskadsz és kilúgozod magad.
Kihívásod abban áll, hogy kötelezd el magad egy személy, egy hivatás, a család vagy valami más, alapvető életstruktúra irányában, amely serkenti személyes fejlődésed. Kihívásod annak felismerésében áll, mi módon kamatoztathatod egyedülálló készségeidet a világ számára – anélkül, hogy túlterheltnek, alkalmatlannak és elveszettnek éreznéd magad.
Kihívásod abban áll, hogy felismerd az élet alapszabályait és törvényeit, hogy bölcsen és jól tudd alkalmazni őket és hogy olyan sokat érj el, amennyit csak lehetséges annak érdekében, hogy időt álló örökséget hagyj magad után a Földön. Ilyen időtálló eredmény lehet valamilyen külső, karrieredhez fűződő eredmény. De a leglényegesebb személyes fejlődésed, érésed, az, hogy egyre hozzáértőbben kezeld életedet és személyiségedet. Alapszinten legfontosabb feladatod olyan szilárd alapokat kialakítani, amelyekről egyre hatékonyabban, szeretetteljesebben, egyre nagyobb hozzáértéssel, egyre gyakorlatiasabban, előrelátóbban, a magasabb összefüggésekkel egyre nagyobb összhangban irányíthatod életedet. Eközben egy nagyobb közösségnek is a javát szolgálod.
Szerencse kísérjen utadon !
A szerzőről:
Maritha Pottenger (1952 május 21, Tucson, Arizona, 07:36) a pszichológiai asztrológia rangos képviselője, Dr. Zipporah Dobyn asztrológusnő lánya. A ’70-es, ’80-as, ’90-es években rengeteget publikált, számos előadást tartott, tanított. Jelenleg visszavonultan él.
Megjegyzés
Az első Szaturnusz – visszatérés arra szólít fel, hogy a saját magunk szempontjából határozzuk meg magunkat. Nem a családunk elvárásainak megfelelően. Nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Nem annak a fantáziának megfelelve, amelyet bárki is táplál rólunk. Itt az ideje, hogy különválasszuk azt, akik valójában vagyunk a velünk szemben táplált elvárásoktól annyira, hogy értékelni tudjuk előnyös vonásainkat és felismerjük: hol van még korrigálnivaló.
(Ez egyébként egy hosszabb, kb. a harmincas évek közepéig tartó folyamat kezdete. A definíciós folyamatba olyan, elsőre különösen hangzó kérdések feltevése is beletartozik, hogy valóban mi akarunk-e gyereket, vagy csak ezt hisszük, és tulajdonképpen szüleink, partnerünk, a társadalom elvárásainak akarunk megfelelni – de tulajdonképpen köszönőviszonyban sincs tényleges feladatainkkal.
Nők esetében még fontosabb őszinte választ adni erre a kérdésre, mert sok „terméketlenségnek”, vetélésnek, szülési komplikációnak, szülő és gyereke számára egyaránt traumatikusan megélt anyaságnak, derékba tört önmegvalósítási útnak éppenséggel az a háttere, hogy az illetőnek nem az a feladata, hogy anyává legyen, ez a szerep esetleg nincs is összhangban a „benne élő istennők karakterével”. Csakhogy a kollektív elvárásrendszer nagyon megnehezíti az ilyen, a maguk műfajában egyébként teljesen egészséges, de a keresztény és az iszlám kultúrkörből kiszorult női archetípusok megélését – felmérhetetlen rombolást okozva a velük rezonáló nők pszichéjében. ( Ilyen, nem kimondottan anya-típusú „istennőkkel” foglalkoznak a Durga, a harcos istennő, A boszorkány, a kurtizán és a lélekvezető c. bejegyzések, de az ott tárgyaltakon kívül számos más is van. Ezekről magyarul Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők, Bennünk élő idősödő istennők, Klaus Riemann: Mély forrás c. könyveiben lehet olvasni.)
Sajnálatos módon az életvezetési tanácsadók egy része, beleértve akár asztrológusokat is – még tetézik is a bajt azzal, hogy ahelyett, hogy segítenének beazonosítani az ilyen hölgyekben munkáló domináns archetípusokat és bemutatnák ügyfeleiknek azok egészséges megélési modelljeit, még fokozzák is a hozzájuk segítségért fordulók zavarodottságát és bűntudatát olyan kijelentéseket téve, hogy az illető nőiségével vannak komoly gondok, “önző”, “felelőtlen”, stb. Ilyen helyzetekben azonban az igazi gondot az jelenti, hogy vagy a tanácsadó tárgyi tudása hiányos -így nem képes helyesen beazonosítani az adott nőre jellemző archetípusos mintát/ asztrológiai karaktert. A másik, sokkal megbocsáthatóbb variáns, ha egyébként nagy tudású, jó szakember az illető, de patriarchális előítéletei, vagy saját, más irányultságú nőisége oly mértékben szűkíti be látókörét, hogy képtelen tárgyilagos, a tanácskérő realitásaira alkalmazható útmutatást adni
